„Minden tetszett itt nekem, kivéve saját magam”

A térbeli dimenziókra vonatkozó ismeret évszázadok során alakult ki. Az európai festészetből tudjuk, hogy a reneszánsz koráig a perspektíváról vajmi kevés fogalma volt az embernek. Mélységet, teret, nagyságot, a vonalak lefutását és a felületek helyzetét csak érzés szerint ábrázolták.

 

A fantasztikus egyiptomi piramisok, a görög templomépítmények és a rómaiak városépítészeti teljesítményei dacára a képzőművészek számára nem volt egyszerű dolog, hogy a testeket két dimenzióban, felületeken ábrázolják; nem is szólva arról a nehézségről, amelyet a háromdimenziós szerkezetek két dimenzióban való lerajzolása jelentett. A két dimenzió törvényei ismertek voltak, és ezért a síkszerű rajzolásnak és festésnek megfelelő rutinja alakult ki. A felületen való mélység- és térábrázolás technikája azonban akkoriban még nem fejlődött ki.

Csak a XV. században fedezte fel a firenzei építész, Brunelleschi azt a módszert, hogy miként lehet egy felületen képzetes iránypontokkal mélységérzetet kelteni. Amikor az olasz reneszánsz elérte csúcspontját, a filozófia, a művészet és a kultúra megszabadult az egyházi dogmák hatalmától. Ezáltal olyan életlégkör jött létre, amely kedvezett az egyéni tudat fejlődésének. Az emberek sok, addig ismeretlen dolognak ébredtek tudatára.

Távlatokban látni, az a tudat kérdése. Vannak, akik egyfajta távcső-tudattal látnak, bizonyos távolságból mindig csak egy részletet ismernek fel. Mások egy halszem perspektívájával látnak. Látószögük szélesebb, és pillantásukkal úgy át tudnak fogni például egy teret, hogy a ’homlokzatot’ és az oldalakat egyszerre látják. Vagy egyidejűleg látják a talajt, amelyen állnak, és a felettük lévő felhőket.

 

Mindezek kellős közepén hat a negyedik dimenzió

A világot és mindent, ami benne található, meg lehet mérni és ki lehet fejezni a három dimenzióval: hosszúsággal, szélességgel és mélységgel. Ez a három dimenzió jelzi az emberi tértudat határait. Ám e mellett, e mögött és mindezek kellős közepén hat még egy negyedik dimenzió is, amelyen manapság sokat gondolkoznak, és amelyről sok a találgatás. Feltételezik például, hogy az olyan tényezők, mint idő, élet, és fény ezzel az ismeretlen dimenzióval függenek össze, csakúgy, mint a kvázi mindenütt-jelenvalóság is, amelyhez az Internet segítségével, a jumbo-jettel, vagy a mobiltelefonok segítségével igyekeznek közel férkőzni.

A Modern Rózsakereszt irodalmában vannak különböző fejezetek, amelyek a negyedik dimenzióra utalnak. Megszólítják a képzelőerőt, és a gondolkodást új irányokba terelik. Egy bizonyos pillanatban – teljesen váratlanul – még megvilágosító, mindent megmagyarázó belátást is ajándékozhatnak.
Ilyen jellegű szövegrészletek találhatók például Jan van Rijckenborghnak Valentin Andreae Christianopolis című könyvéhez írt magyarázatában. Ebben a műben egy hajótörést szenvedett emberről van szó, aki egy parányi szigetre vetődik. Minden tetszett itt nekem, kivéve saját magam. Ezek a szavak adhatnak ilyen megvilágosító belátást. Ezek csak olyan valakitől származhatnak, aki élettapasztalat révén nagy önismeretre tett szert.

 

Az irigység és rágalom viharai

A hajótörött olyan világból jött, amely csak zsarnokságot, csalást és kétszínűséget nyújthatott neki. Mindezeket türelmesen elviselte, de végül mégis kivonult belőle, hogy egy ’másik világot” keressen.
Az utazás során ezer veszélynek volt kitéve, amelyek mindig együtt járnak a tudásvággyal. Fantázia nevű hajója a tengeren az irigység és a rágalom viharaiba került. A hullámok magasra csaptak, és a hajó végül elsüllyedt. Amint a hajótörött ismét magához tért, felfedezte, hogy ő az egyetlen túlélő, és hogy már csak egy szál inge maradt.

A csodálatos szigetet, amelyet elért, Caphar Salama-nak nevezte, ami ezoterikus elnevezése Isten mindenütt jelenlévő bölcsességének és szeretetének, amelyet fejek, szívek és kezek egy szellemi gyújtópontban összpontosítanak.
A szigeten sok őr van. Egyikük az utazása felől kérdezi a hajótöröttet. Azután arra kéri őt, menjen vele Krisztiánopolisz városába, ahol a lakosság az idegenek és száműzöttek iránti szokásos jóakarata révén ellátná őt minden szükségessel. És még hozzáteszi: „Szerencsés vagy te, akinek a sorsa úgy hozta, hogy ilyen szörnyű hajótörés után éppen itt vetődjön partra.” Ő csak annyit tudott felelni: „Istennek legyen hála! Dicsőség Istennek!”

Hány embernek kell még ezt a belső hajótörést elszenvednie? Bárhonnan is jönnek, Caphar Salama szigete várja őket. Elkerülhetetlen, hogy oda érkezzenek. Ez a kis folt azután az ő egyetlen, szilárd alapjuk, egyetlen menekvésük!

 

A helyreállításhoz minden építőanyag meg van

Egy szellemi iskola egy ilyen darabka szilárd alap a viharos élettengerben. A kereső ember szívében lévő mágneses elv pedig az egyetlen darabka szilárd alap az emberben magában. A rózsa, a szellemszikra-atom, ez a parányi részecske a Mozdíthatatlan Birodalom érintkezési pontja. Ez a pont tartalmaz minden utasítást és minden építőanyagot a hajótörött teljes talpraállításához. Ezeknek az utasításoknak és építőanyagoknak köszönhetően új hajót, új testet tud építeni, amely elvezeti őt a negyedik dimenzióba.

Krisztiánopolisznak két nézete van. Háromdimenziós, vagyis mérhető, megérinthető. Egyrészt tehát a durva anyag elemeiből épült. De – és ez a legfontosabb nézete – négy dimenziós is. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen új életbe való beavatás kapuja. Azon lelkek magasztos közösségéhez bocsát be, akik két világ lakói. Krisztiánopolisz háromdimenziós értelemben az az életközösség, amely emberfők, szívek és kezek által a földi világban hatékony. Négydimenziósként szemlélve, Krisztiánopoliszt közvetlenül megélheti bárki, aki hajótörést szenvedett és találkozott önmagával.

 

Saját önvalónk teljes megtagadása

A negyedik dimenzió akkor válik valósággá, ha az isteni vigasz, a Szent Szellem ereje behatol a lélekbe, amely minden szenvedésén és harcán át megváltásra vágyik.
Ha valakiben az alantas természet összetört, és az illetőt az az égő vágyakozás izzítja át, hogy segítsen embertársainak, akkor mindent feláldoz, amit még birtokol. Feláldozza lelkét, hogy teremtménytársát megszabadítsa, és egy magasabb életbe vezesse.

Ez Jézus Krisztus magasztos példája alapján, abszolút önmegtagadásban történik. A minden élő iránt érzett szeretet eme útján növekedik az új ember. Ez már nem az énjéből élő ember, hanem az, aki a benne élő lélek útját követi.

Ez az új ember szilárdan elszánt. Mindent megtesz, ami ahhoz szükséges, hogy alkalmas legyen a változás folyamatára. Mindennapi életét annak az Isten-erőnek rendeli alá, amely szívében megnyilatkozásra vár. Ez az erő hétszeres. Magába foglalja és körülveszi a hét világmindenséget. Ezért hét születéshez is vezethet.

 

Anélkül, hogy másokat megbántana

Aki ezt az erőt fel tudja szabadítani, akinek sikerül a saját lényében ezt az erőt keringésbe hozni, az elkerülhetetlenül alapvetően és teljesen megváltozik. A főszentély aztán teljesen új tulajdonságokat nyer. A János-ember, az útegyengető, ettől kezdve az ösvényt kezdi járni. Eloldozza magát szokásos, polgári életétől, anélkül hogy másokat megsértene, és anélkül hogy kötelességeit elhanyagolná. A polgári élet mindazonáltal elveszti a maga kényszerű és mondvacsinált értékeit. Pusztasággá válik számára, amelyen át kell vonulnia.

Aki – mint a Keresztelő – így útra kel, az találkozik is a Jézus-emberrel – az új lélekkel –, és életét önként, tudatosan és teljes bizalommal rábízza erre az új vezetőre.
Belép a negyedik dimenzióba, amelyből kiindulva dolgozni tud azokért, akik még az első három dimenzióban tévelyegnek. Emberhalász lesz. Megmenti a fuldoklót, és elvezeti őt Krisztiánopoliszba.
Járhatatlan-e ez az út a XXI. század embere számára? Az éntudatból nézve igen, mivel az én nem képes túllátni a három dimenzión. Megpróbálja onnan elképzelni a negyedik dimenziót, de be kell látnia, hogy erre képtelen.

Az odavezető út viszont még nem feltétlenül lehetetlen! Az kell hozzá, hogy az emberben lévő örök lélekelv már hatékony legyen. Ez hív, integet és sarkall. Eleinte mindezeket a hatásokat helytelenül ítéljük meg. Az ember saját magának áll útjában. Minden tetszett itt nekem, kivéve saját magam. Ez a legnagyobb felfedezés, amit valaki tehet.

A szigetre érve tanulja csak meg az ember, milyen is valójában egy pártatlan szem, egy fegyelmezett nyelv és a helyes magatartás. A pártatlan szemet csak akkor tudjuk megkapni, ha már nem az énnel észlelünk. A szem megváltozik, ha a bensőből felemelkedik az igaz emberszeretet. Ekkor keletkezik a fegyelmezett nyelv iránti igény is, vagyis hogy egyetlen olyan szó sem hagyja el a száját, amely másokat megsértene, vagy amelyet később meg kellene bánnia. A pártatlan szem keresi, ami elveszett, hogy felemelje, és új, magasabb rendű életre hangolja. A fegyelmezett nyelv pedig tanúskodik mindarról, ami az ember örök békéjére szolgál. A szem és a nyelv azon vágyából, hogy a Világosság szolgálatába álljon, minden erőltetés nélkül kialakul a helyes magatartás a teremtett világgal és lakóival szemben.

Szeretettel és bölcsességgel körülvenni

Tehát a pártatlan szem, a fegyelmezett nyelv és az ehhez illő helyes életvitel az a három pont, amely most többé-kevésbé egy irányponttá olvad össze. Ekkor egészen új távlat nyílik meg. Ebben az iránypontban ugyanis eltűnhet az én, és helyet teremthet annak, aki a három dimenzióban élő embertársait se el nem ámítja, se elméleteket, leckéket vagy szép szavakat és eszméket nem erőszakol rájuk.
Ez a negyedik dimenzióból élő ember képes szeretettel és bölcsességgel körülvenni kereső és tévelygő embertársait, és helyes magatartásával teljesen új utat mutatni nekik az életben, azt az utat, amely a negyedik dimenzióhoz vezet.

Mert aki a Fantázia nevű hajóval kifut, az az önmagában rejlő igazi ember keresésére indul. Őt nem a nagyvilági strandokon fogják köszönteni, hanem Caphar Salama csöppnyi szigetén. Ott üdvözlik majd, és meghívják, hogy lépjen be Krisztiánopolisz városába. Ott megtanul mindent, amit még meg kell tanulnia. Megtanul más távlatokban látni.
Olyasvalaki szemében, aki még sohasem járt ott, Caphar Salama nem jelent többet egy apró, fűvel borított szigetnél. Egy hajótörött szemében azonban túlélési lehetőséget rejt. A megmentett szemében pedig olyan terület ez, amely a szeretet ajándékozásának számtalan ismeretlen lehetőségét kínálja.

A fantaszták, koldusok, kuruzslók, színészek, a ’minden lében kanalak’ és rajongók végeláthatatlan seregei, akik turistaként akarják felkeresni, a szigetet nem találják meg. De azok számára, akik meg akarnak tanulni egy egészen új életfelfogás alapján látni, beszélni és élni, ez a hely tele van lehetőségekkel. Feltéve, hogy az ilyenek hajótörést szenvedtek önmagukban, mentesek minden előítélettől és feltételtől, akkor, mint a gyerekek, teljesen új életpályát kezdhetnek meg. A kedvező fejlődés minden feltétele adva van.

Egy ilyen embert a sziget őrei a következő szavakkal üdvözölhetnek: Így már semmi ok sincs arra, hogy ne élvezd a birtokunkat.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube