A kétségbeesés egyik keserű pillanatában, Moria hegyeinek mélyén Frodó azt mondja: „Bárcsak sohasem kaptam volna meg a Gyűrűt. Bárcsak ne is hallottam volna róla.”
Gandalf, a mágus, így válaszol: „Mind így beszél, kinek ilyen végzet jutott osztályrészül. De nem áll hatalmukban efelől dönteni. Neked csak azt kell eldöntened, hogy mit kezdesz a rendelkezésedre álló idővel.”
A XX. század könyve a XXI. század filmje lesz – így jelentették be A Gyűrűk Ura filmtrilógiájának első részét, mely az elmúlt év első felében hónapokon keresztül szerepelt a mozik műsorán. Ezt megelőzően pedig az ugyancsak három részes könyv, J.R.R. Tolkien tollából, immáron öt évtizede bilincseli le az olvasók millióit: Nyugaton A Gyűrűk Ura a Biblia után a legkeresettebb könyvnek számít.
Mi az, ami oly sok embert elbűvöl ebben a történetben? És miért éppen most, napjainkban valósították meg ezt a hatalmas, 190 millió dollárt felemésztő filmprojektet, mely lehetővé tette, hogy a történet számtalan olyan emberhez is eljusson, akik a könyvet nem olvasták?
A Gyűrűk Ura története a fény és a sötétség harcáról szól egy korszak végén.
Középföldén egymás mellett teljesen különböző lények élnek, jók és gonoszak. Ezeknek a csoportoknak a mindenkori hatalmát különféle gyűrűk jelképes értelme juttatja kifejezésre. A gyűrűket hosszú idővel ezelőtt kovácsolták, hogy általuk irányítsák a világ történelmét.
Három gyűrű ragyogjon
a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa,
kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján
csillantson a fény.
A tündék magasabb rendű, halhatatlan lények, kiknek hatalma és tevékenysége Középföldén a halandóknak védett, biztonságos életet biztosít, anélkül, hogy azok ennek tudatában lennének, hiszen a régi tudás már csaknem teljes mértékben feledésbe merült. A tündékhez tartoznak a varázslók, a hatalmas mágusok is, akik az emberiség jólétéért tevékenykednek. A halandók az emberek és a hobbitok – az aprók népe, akik hasonlatosak az emberekhez, de csupán egy méter magasak. Azonban létezik még egy gyűrű, melynek elkészítését soha sem tervezték, s mely a sötétség hatalmát szolgálta.
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött,
Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Középfölde lakóinak sorsa már rég megpecsételődött volna, ha a sötét úr, Szauron, néhány évezreddel ezelőtt a Fény ellen vívott harcában nem szenvedett volna vereséget. Így hosszú időre elvesztette a hatalmát s az Egy Gyűrűt is. A gyűrű sokáig hatástalanul rejtőzött. Majd szövevényes utakon keresztül eljutott a hobbitokhoz.
Most azonban, Középfölde korszakának végén, Szauron újra megerősödött, s a Gyűrű hatalma is feléledt.
A sötétség urának, Szauronnak máris sikerült az embereknek adományozott Kilenc Gyűrűt a hatalmába kerítenie, s ezáltal számtalan embert rabszolgaságba süllyeszteni. A Hetek hatalmát is sikerült megtörnie. Csak a tündék Három Gyűrűje áll még ellent.
Ahhoz, hogy a Fény ellen vívandó közelgő harcában Szauron teljes erejét bevethesse, újra meg kell találnia az Egy Gyűrűt. Minden erejével erre törekszik. A végzet rendelése szerint Frodó, egy hobbit lesz az Egy Gyűrű hordozója. Miközben a sötétség urai üldözik, az ő feladata, hogy kiválasztott nyolc szövetségesével, veszélyekkel teli és nehéz úton eljusson Mordor sötét hatalmas és lenyűgöző történetében olyan igazság rejlik, mely a mai ember bensőjében visszhangot kelt.
Máskor alig észlelhető húrok pendülnek meg, mert ezek a lélek legmélyében nyugvó archaikus ismeretekhez kapcsolódnak. A nézőnek az az érzése, hogy évezredes eseményekbe pillant bele, s a film különböző hatalmainak működése valahogy vele is kapcsolatban áll.
A látogató belép a nézőtérre.
Elhagyja a külvilágot, s tudata három órára belemerül „Középfölde” eseményeibe. Éppen úgy, mint a színészek, teljesen beleéli magát a különféle szerepekbe. Szenved és harcol velük, amikor szövetségeseivel együtt Frodó Mordor Végzet Hegyéhez indul a Gonosz gyűrűjének hatalmát megsemmisíteni.
Kilencen alkotják a Szövetséget: egy tünde, egy varázsló, egy törp, két ember és négy hobbit. Mindegyikük fontos szerepet játszik a közösség szempontjából, de hárman közülük különösen jelentőségteljesek: Gandalf, a mágus, Aragorn, az ember, és természetesen Frodó, a hobbit, a Gyűrű hordozója.
Gandalf, a mágus, a tündékhez hasonlóan magasan az emberek fölött áll, hiszen halhatatlan. Jelenlegi alakjában szoros kapcsolat fűzi Középfölde halandóinak sorsához. Bölcsessége és mágiája Középfölde valamennyi korlátját felülmúlja. Ezért az ő feladata ebben a korszakban a befolyásukat messze a látható világon túlra is kiterjesztő gonosz hatalmak elleni harc irányítása. Most még Szürke Gandalfnak hívják, de miután átéli erejének és bölcsességének próbáit, éretté válik, és Fehér Gandalf lesz. Felemelkedve a lét ezen új állapotába, a korszak végén a tündékkel együtt elhagyja Középföldét, mert akkorra már teljesítette feladatát.
Valóban léteztek ilyen lények?
A nézőben lassan megfogalmazódik egy sejtelem, hogy itt egy még láthatatlan valóságról van szó. Napjaink halandó, teljesen az anyagba süllyedt embere számára az emberiség fejlődésében szerepet játszó magasabb élethullámokról és lényekről szóló ősi tudás majdhogynem teljesen elveszett. Csak zavaros töredékek jutnak el hozzá. De léteztek-e ezek a lények valójában? Vagy nem léteznek-e még jelenleg is? Lények, melyek a Világosság magasabb rendű erőivel közösen azon fáradoznak, hogy kiemeljék az emberiséget halálos rabságából?
Aragorn valódi személyisége a történet elején még rejtve marad, hiszen az emberek és hobbitok csak Vándorként ismerik. Azonban a Gyűrű Szövetségében mind jobban előtérbe kerül, hogy ő eredetileg király volt. Ősei egykor Középfölde uralkodói voltak, akiket Szauron minden hatalmuktól megfosztott. A Sötétség elleni küzdelemben hatalmuk kardjának éle kicsorbult, s ők maguk is áldozatul estek. Aragorn még mindig magában hordja a múlt örökségét. Ezért teljesen a Gyűrű hordozójának szolgálatában áll, hogy visszaszerezhesse királyságát.
A királyi ember képe itt talán az eredeti emberre utal. Ez az igazi emberi természet a Vándor bensőjében szunnyad, és nyugtalanítja őt. Egyrészt a sötétséghez – Középfölde földi természetéhez – kötődik, másrészt felismeri a Fényt, és szolgálni akarja, hogy visszanyerje királyságát. Nem ismeri az útját, de megbízik társaiban.
Frodót és a többi hobbitot lehet a legkönnyebben azonosítani.
Valódi természetemberek, akik szívesen esznek, isznak, mulatnak, s kényelmesen éldegélnek barlangjaikban, a szép Ligetországban. A világ nagy eseményeiről valójában inkább nem is akarnak tudni. Csak nagyon kevés kivételként akad közülük olyan, aki bizonyos kalandvággyal rendelkezik. Ezek közé tartozik Frodó és a Szövetség másik három hobbitja. Ők az ‘aprók népe’, kisebbek az embereknél, s így tulajdonképpen jelentéktelenek Középfölde eseményeit illetően. De talán éppen azért, mert semmihez sem kötődnek, alkalmasak arra, hogy a Gyűrű misztériumát beteljesítsék.
Frodó a Gyűrű hatalmát és jelentőségét csak később ismeri fel Gandalf segítségével. A Gyűrű ekkor már egy ideje a tulajdonában van. Megvan a bátorsága ahhoz, hogy magára vállalja a feladatát, s megtegye a veszélyekkel teli utat. Vállalja szerepét a Fénynek a Sötétség elleni harcában, habár tulajdonképpen túl kicsinek és gyengének érzi magát. Nem ismeri az útját, de megbízik társaiban, és elindul. Mélyen belül még a legkétségbeesettebb pillanataiban is érzi, hogy ez az ő útja, amit be kell járnia ahhoz, hogy a Gyűrűt megsemmisíthesse.
Az ilyen utat nem azért járják, mert romantikus és dicső, hanem mert az ember egy belső elhivatottságot érez. Frodó szerepe rámutat a világmindenség minden teremtményének – kicsiknek és nagyoknak, hatalmasoknak és gyengéknek – a kapcsolatára. Ezek az isteni egységből kiáramolva, lények milliárdjainak végtelen sokszínűségében nyilvánulnak meg. Ez a sokszínűség a Teremtés tervén alapul. Minden egyes teremtmény, bárhol is található, egy apró kerék a mindenség szerkezetében. Ezért cselekedetei mindig roppant fontosak az egész szempontjából.
Gandalffal, Aragornnal és a többiekkel együttműködve, Frodó pontosan a megfelelő Gyűrű-hordozó. Nincs nagy hatalma, s nem is vágyik rá, sem tudásra vagy gazdagságra. Azonban elég bátor és okos ahhoz, hogy megértse és elkezdje feladatát.
A kétségbeesés egy pillanatában, Moria hegyeiben Frodó mégis ezt mondja:
„Bárcsak sohasem kaptam volna meg a Gyűrűt. Bárcsak sohasem hallottam volna róla.” Gandalf, a mágus így válaszol neki: „Mind így beszél, kinek ilyen végzet jutott osztályrészül. De efelől dönteni nem áll hatalmukban.
Neked csak azt kell eldöntened, hogy mit kezdesz a rendelkezésedre álló idővel.”
A fények kigyulladnak, a vetítővászon elsötétül. A film véget ért. A nézők tudata elhagyja Középföldét, s visszatér a megszokott valóságba. A bensőjükben megpendített húrok azonban még rezegnek egy ideig. Valóban megsejtettek valamit a saját életükkel összekapcsolódó életformák nagy összefüggéseiből? Talán ugyanazt érzik, mint Frodó, midőn mély kétségbeesésében ezeket a szavakat hallja felcsendülni:
„Neked csak azt kell eldöntened, hogy mit kezdesz a rendelkezésedre álló idővel!”
Forrás: https://rozsakereszt.hu/
Képek: Canva, Vehir.hu, dombokmogott.wordpress.com,lotr.fandom.com
Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely
Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube