Az agykapacitás nyolcvan százaléka még kihasználatlan

Modern kutatók az agyat a lehető legrészletesebben feltérképezték. A beszéd, a matematikai és alkotó képességek az agy meghatározott részéhez rendelhetők hozzá. De még most, az új évezred küszöbén is viszonylag keveset tudunk arról, hogyan is működik az agy.

 

Szembetűnő, hogy az ember agyának látszólag csak kis részét, mintegy húsz százalékát használja. Ennélfogva az agyban még óriási tartalékok rejlenek, s joggal merül fel a kérdés, hogy akkor ezek vajon mire szolgálnak. Talán az ember egy magasabb nézetének a kifejlődésére? Hiszen az egyetemes bölcsesség olyan gondolkodóképességet említ, amelynek még ki kell fejlődnie!

A kutatás szempontjából valószínűleg az agy az emberi szervezet legizgalmasabb szerve. Szabályozza az életműködéseket és a mozgást, de a megnyilvánulási lehetőséggel is az agy ajándékozza meg a személyiséget. Agyunkkal gondolkozunk. „Ént” a fejünkkel mondunk, mert ez a személyiségünk tudatosan működő része.

Az agyban külön központok vannak kizárólagosan a gondolkodás, a beszéd, a hallás, a látás, a szaglás és az ízlelés irányítására. Még a kevésbé nyilvánvaló funkcióknak is, mint az intuíció, értelem és tudat, megvan a maguk helye. Ez a felosztás egyébként bizonyos fokig egyéni tapasztalatok eredménye. Ez derül ki például abból a beszélgetésből is, amelyet a pszichológus Jung folytatott Dél-Amerikában egy pueblo-indiánnal.

Az indián azt mondta:

„Mi indiánok nagyon csodálkozunk az európaiakon. Ők azt mondják, hogy a fejükkel gondolkodnak, pedig az ember a szívével gondolkodik…”

A szellem és az anyag kölcsönhatását alig vizsgálják

Így felmerül a kérdés, hogy vajon az ember identitása, azonosságtudata az agyából eredeztethető-e, vagy pedig létezik egy szellemi entitás, amely a testen keresztül fejezi ki magát. Egy ilyen entitás érintkezési pontjának valahol a fejben vagy a szívben kell lennie. Ez a kérdés igen régi, és már akkor felmerült, amikor az agy elkezdett saját magáról gondol-kodni.

Arisztotelész, görög filozófus (i.e. 384-322) észlelés és levezetés útján arra a következtetésre jutott, hogy a gondolkodás független az anyagtól. A francia filozófus René Descartes (1596-1650) pedig úgy vélte, hogy a test és a szellem az epifízisben, a tobozmirigyben kapcsolódik egymáshoz. A hivatalos tudomány rendszerint külön kutatja az élettani valamint a lelki folyamatokat. Az anyag és a szellem között fennálló kölcsönhatást még alig vizsgálták.

Az agy három részből áll: a nagyagyból, a kisagyból és az agytörzsből. A nagyagy az intelligencia és a gondolkodóképesség alapját képezi. A kisagy az egyensúlyt és a testtartást szabályozza. Az agytörzs az automatikus működésekért, például a légzésért felelős. A thalamusban, a látódombban találkoznak össze az agykéregből és a testből érkező elektromos impulzusok. Az agytörzs nemcsak a légzést, a vérnyomást és a szívritmust szabályozza, hanem a szemmozgásokat, a hányást és más reflexeket is.

Az agy különböző fejlődési szakaszok során alakult ki. A tudósok egyetértenek abban, hogy a törzs a legrégebbi, míg a nagyagy egy lényegesen későbbi fejlődés eredménye. Minden állatnak van agytörzse; minden emlősállat rendelkezik a nagyagy alatt fekvő, jól fejlett limbikus rendszerrel, de csak az embernél található meg a magas szinten fejlett nagyagy, a neocortex.

Az agykutatók számos rejtéllyel szembesülnek

Már említettük, hogy például a beszédfunkciók meglehetősen pontosan helyhez köthetők. A gondolkodási folyamat helyét már nehezebb pontosan meghatározni. Az azonban többé-kevésbé bizonyos, hogy a gondolkodás az ún. homloklebenyben játszódik le. Ott történik az érzékszervektől érkező információk feldolgozása is. Az agyműködés mérhető, mivel folyamatait az agysejteken átfutó gyenge elektromos áramlökések kísérik. A gyengeáramú lökések mágneses teret keltenek, amelyek a testen túlra is kiterjednek.

Az agykutatók számtalan rejtély előtt állnak. Az nagyjából ismeretes ugyan, hogy egészséges ember esetében bizonyos tevékenységek kapcsán az agynak melyik része működik, de olyanok is akadnak, akik ettől jelentősen eltérő képet mutatnak. Vannak például akik vízfejjel születnek. Ezek az emberek szellemileg gyakran igen visszamaradottak, bár akad közöttük olyan is, aki egyetemet végez. Izotópvizsgálatokkal kimutatták, hogy agykérgük 75-90 %-át szövetnedv és kötőszövet tölti ki. A rendelkezésre álló agysejtek tehát csak igen kis részt képviselnek, mégis alkalmasak valamennyi funkció folyamatos és tökéletes ellátására.

Saját etikai normáink ellen cselekedni

Továbbra is fennáll a kérdés, hogy az agy a mindennapi életben hogyan működik. A modern, egészséges ember szívesen tekinti magát tudatos, ésszerű lénynek, aki képes agyának használatára. Magatartása azonban egyáltalán nem erősíti meg ezt a vélekedését.

Cselekedeteinek mozgatórugóit nem logika, tiszta intuíció és bölcsesség, hanem aggodalmak, gondok és félelem képezik. Ha éppen úgy alakul, akkor nem az a logikus, ésszerű és egyértelmű lény többé, aminek oly szívesen mondja magát. Egy és ugyanazon agyból különböző körülmények között a legkülönfélébb gondolatok és tevékenységek erednek.

Erre elég példát találunk. Az a külső például, amit a „normális ember” a napi társadalmi érintkezésben mutat, eltűnik saját családja körében. Magatartásváltozások bizonyos családi körülmények hatására is felléphetnek, vagy például alkohol- vagy kábítószer fogyasztás, a sajtó vagy a televízió információi vagy munkahelyi stressz következtében. Ide sorolhatjuk azokat a szélsőséges helyzeteket is, amelyeket természeti erők, vagy politikai és katonai események okoznak. A modern pszichológia megállapította, hogy az ember nyomás hatására igen hamar elveszti tartását, és könnyen tanúsít etikátlan magatartást, még ha ezzel vét is saját elvei, felfogása és eszméi ellen.

Vajon az agytörzs a legrégebbi agyrész?

Piet Vroon holland pszichológus (1939-1994) mint szerző, érdekes szemszögből világította meg az agy bonyolultságát. Azt állította, hogy az agy különböző korú részei mindig a maguk szintjén befolyásolták az emberi magatartást. Másképpen szólva: az egyes agyrészek impulzusai annak az evolúciós fázisnak megfelelően hatnak, amelyben keletkeztek. Az agy legidősebb része – Vroon szerint – az agytörzs és a kisagy. Ebben olyan tudat honol, amely egy hüllőéhez hasonlítható.

Jó példa erre a kígyó és a krokodil, mert ezek kiváltképp alacsony és mechanikus színvonalon élnek, amelyen csak saját túlélésük a cél. A magasabb rendű emlősállatok és az ember megtartották a hüllőtudatnak ezt az aspektusát. Ez irányítja őket primitív életszükségleteik gátlástalan kielégítésekor. A hüllőtudat a vegetatív idegrendszerrel függ össze, amely minden reflex felett uralkodik.

Az átlagember ezt csak alig vagy egyáltalán nem képes befolyásolni.

A szívverést, légzést és emésztést éppúgy a vegetatív idegrendszer szabályozza, mint a reflexeket. Akit megütnek, az gondolkodás nélkül védekezően maga elé kapja a kezét. Ez azonban csak arra az emberre vonatkozik, aki természetes impulzusait követi, és már bizonyos élettapasztalattal rendelkezik. A gyermekeknek előbb még meg kell tanulniuk védekezni. Egyébként egy jógi, okkult gyakorlatokkal képessé válhat arra, hogy légzését, vérkeringését és emésztését is szabályozza.

A magasabb rendű emlősök és az ember agyának további része az ún. limbikus rendszer. Ennek a rétegnek a tudata a lóéhoz vagy a kutyáéhoz hasonlítható. A magasabb emlősök rendelkeznek magatartásmintával, érzésekkel és érzelmi működéssel, és ezeknek teljesen alárendelten élnek. Az Egyetemes Tan szerint a kívülről érkező ingereket az asztráltest fogja fel és adja át az anyagtestnek. Az embert és az állatot olyan asztrális burok veszi körül, amely az egész lényt irányítja. Ez azonban még nem gondolkodóképesség!

Az ember ezen kívül még a rendkívül fejlett ’nagyagyat’ is magáénak mondhatja, amelynek azonban, mint említettük, csak húsz százalékát használja.

Az emberi gondolkodás még fejlődőben van

Az egyetemes tan állítása szerint az ember gondolatteste még csak részben alakult ki. Mindamellett a nagyagy segítségével mégis képes rá, hogy önmagának tudatában legyen, önmagát észlelje és megismerje. Az agynak ez a része teszi lehetővé a nagy műszaki és művészi teljesítményeket. A kihasználatlan nyolcvan százalék azonban jelzi, hogy még óriási lehetőségek rejlenek benne. Sajnos a nagyagy gyakran nem úgy működik, ahogyan kellene.

Az emberi intelligenciának vetette alá magát, nem pedig fordítva, s így az ember a tudatból és a tudatalattiból feltörő impulzusok rabszolgája lett. Így állhat elő az a félelmetes helyzet, hogy magas fokú intelligencia alantas ösztönökkel párosul! S e kettő együtt teszi az embert a leggonoszabb és legveszélyesebb lénnyé a Földön. Ő az „értelemmel megáldott állat”, ahogy Hermész Triszmegisztosz nevezi, aki a legvadabb állatnál is sokkalta veszélyesebb.

A modern pszichológia a maga ’tudattalan’ és ’tudatalatti’ fogalmaival együtt mintegy száz éves lehet, de még semmi olyan jelentőset nem fedezett fel, ami ne lett volna ismeretes már több száz évvel korábban. Minden kornak megvan a maga nézőpontja, szóhasználata és értelmezési modellje, amely – helyesen értve – gyakran ugyanazt mondja, mint amit a régiek.

„Mielőtt az ösvényre teszed a lábad, oszlasd fel, tisztítsd meg Hold-testedet, az asztrális formát, vágytestedet, gondolattestedet és a szívedet” – mondja A csend hangja (H. P. Blavatsky).

Az Ajurvéda is beszél a megszabadulásnak egy útjáról, melyen az agy kulcsszerepet játszik.

A szellemkapcsolat helyreállítása

A tény, hogy agykapacitásunknak csekély húsz százalékát használjuk, azt jelzi, hogy alig vagyunk tudatában saját lehetőségeinknek. E lehetőségek egyike egy új ’gondolattest’ kialakítása, amely kapcsolatba léphet Isten szellemével. Az eredeti vallás célja ezért ennek a kapcsolatnak a helyreállítása. A ’religio’ (vallás) szó jelentése: újból összeköt, összekapcsol.

Aki a szellemmel megszakadt kapcsolat helyreállítását komolyan akarja és megpróbálja, annak le kell győznie az asztrális világból (a tudatalattiból) származó impulzusokat. Ennek a módja mindig is ismeretes volt. E helyreállítási folyamatra vonatkozóan az embernek belátásra kell jutnia, s ennek alapján tisztulással fel kell rá készülnie. A belátás tehát önmegismerés. A tisztulás egyik előfeltétele pedig az, hogy őrt állítsunk gondolataink elé.

Ennek az életvitelnek a következményeként – amely életvitel a materialista ember számára teljesen újszerű – feszültség keletkezik a személyiségben. Majd belső küzdelem bontakozik ki, amely ismét új belátáshoz vezethet. Az eddig csak anyagra irányuló ember most szellemi építő lesz. Már nem elsősorban külső boldogulásával foglalatoskodik, hanem egy szellemi építménnyel: az új gondolattesttel vagy az új lélekkel. Ebben a megújulási folyamatban minden gondolat fontos szerepet játszik. Ha az építmény elkészül, akkor az élet célja beteljesült.

Felfedezőút – Saját kezdeményezésből

Korábban csak beavatottak ismerték a belső megváltozás, megújulás és transzfiguráció folyamatát. Ám a XXI. században már sokak fejlődése és egyéniesedése elérte azt a fokot, hogy saját kezdeményezésből felfedezhetik ezt az utat. A modern ember sok esetben nem mások parancsára cselekszik, hanem maga gyűjt információkat. Mielőtt választ, tudni akarja, hogy miként és miért szövődik egymásba élet és halál. Ezért a megújulási folyamattal kapcsolatos „ősi bölcsességet” a jóhiszemű keresőknek szellemi iskolák közvetítésével nyújtják át.

„Mielőtt az ösvényre lépsz – állapítja meg A csend hangja –, meg kell szabadulnod a tudatalatti gondolkodás veszélyes állati impulzusaitól.”

Csak ekkor nyerhet teret az új gondolkodás.

A különböző tudatszintek képe világosan mutatja, hogy aki a régebbi fejlődési szakaszok maradványaitól nem szabadul meg, az a lelki és szellemi fejlődésben egy lépésnyit sem jut előre. Legyen bár valaki mégoly intelligens vagy akár zseni is, ha ösztönei változatlanok maradnak, tudatalattija állandóan foglyul ejti.

A fő kérdés tehát: hogyan törhetünk ki gondolataink, ösztöneink és cselekedeteink körforgásából?

Hogyan nyerhet teret egy új gondolati és lélekélet? Hiszen az ember teljesen földi természetű. Öntudattal és értelemmel rendelkezik ugyan, e kettő együtt sem tudja azonban őt biztonságban átvezetni a tudatalatti és a primitív ösztönök tengerén. Jan van Rijckenborgh, a gnosztikus transzfigurista kristálytisztán írja le a megváltozás folyamatát:

„Ha Önök hivatásuknak megfelelően tisztán gondolkodnak, akkor asztráltestük a gondolkodásmódjukkal összhangban azonnal lángra lobban. Az asztráltest minden egyes gondolatukra a másodperc tört része alatt reagál. Asztráltestükben minden gondolat villámként kelt mérhetetlenül nagy tüzet, ami aztán az étertestet is ennek megfelelő állapotba hozza. Éterek válnak szabaddá, és áthatják egész anyagtestüket, minden szervüket, minden fluidumot, a vért is beleértve. És ha azután gondolatvillámaik hatásai megtöltik a vért, az ismét átáramlik valamennyi agy-idegsejten és észközpontjuknak átadja azt, amit saját maguk indítottak útjára.” (Az egyiptomi ős-Gnózis és hívása az örök jelenben, 3. kötet)

A tudat tehetetlensége a rákényszerített hit miatt

Ez a folyamat nemcsak bonyolult, de külső körülmények is akadályozzák. A tudat tehetetlenségéhez és korlátozottságához ugyanis az a ’hitfogalom’ is hozzájárul, amellyel az embert nemzedékek óta terhelik. Félelmet ültettek és ültetnek bele egyrészt saját világával, másrészt a rá váró szellemi fejlődéssel szemben. Az egyén életfélelme pedig a csoport helytállási törekvésében folytatódik. Így az önfenntartás életcéllá válik, holott a célnak éppen ellentétesnek kellene lennie: fel kellene adni mindent, ami az embert a haláltermészethez köti.

Az egyházak és a szekták ezért fektetnek olyan nagy hangsúlyt arra, hogy követőik a közös eszméket mind szellemileg, mind anyagilag folyamatosan életben tartsák. Ahogy a mondás tartja:

„Minden szentnek maga felé hajlik a keze”.

Jan van Rijckenborgh a következőképpen fogalmazza meg ezt az elvet:

„Hát nem ismerik fel, hogy ebben a természetben kezdettől fogva létezik egy olyan hatalom, egy abszolút ellenség, amely a számtalan körfordulat folyamán tudatuk kábultságát és teljes korlátozottságát okozta? Nem ismerik fel, hogy ez az ellenség a megtévesztések végtelen sorozatában minden lehetőséget felhasznál arra, hogy Önöket tartósan rabláncra verje? Az utánzatokat szolgáló áldozatok gyakran teljesen jóhiszeműek, miáltal a dolog még zavarosabbá és reménytelenebbé válik. Az igazság, az isteni misztérium egy és oszthatatlan, és nincsen semmi a Gnózis és Önök között. Egyetlen közvetítő személy sem!”

Az aggodalomtól, gondtól és félelemtől való megszabadulásról van tehát szó! Az ember azonban saját korlátozott tapasztalatainak összességére, saját korlátozott tudatára van utalva. Ha azonban a régi gondolkodást kiismeri, és amennyire csak lehet, megtisztítja, akkor teret hódít az új tudat, amely minden ellentétből és korlátozottságból kiemelkedhet. Akkor talán a nyolcvan százalék kihasználatlan tartalék is működésbe lép!

 

Az ellentétek és a korlátozottságok fölé emelkedő tudat

A Por című film is azt bizonyítja, hogy ez a látomás megmozgatja a képzeletet. A történet egy fiatalemberről szól, aki a „természet játéka” folytán agyát száz százalékosan használni tudja. Hatalmas képességei, önismerete és az ember igazi jellegére vonatkozó belátása miatt azonban mégis idegen a világban.

Az átlagember tudatát dialektikusnak nevezik, mert különbséget tesz jó és rossz, belső és külső, meleg és hideg, én és te között. Az új tudat viszont mindent magában foglal. Egy a mindenséggel, s így kiemelkedik az emberiséget fogságban tartó ellentétekből. A tapasztalatok által megérett ember, aki úgy dönt, hogy Hold-testét, az asztrális formát, a vágytestét feloszlatja és gondolattestét megtisztítja, ráléphet az ösvényre. Az embernek tehát munkálkodnia kell új tudata felépítésén, és mindenekelőtt ügyelnie kell arra, hogy ebben a dialektikus világ ellentétei ne akadályozzák meg.

„Mindenki megértheti, hogy az újjáépítés bizonyos követelményeket támaszt, de így van ez a lebontással is! És meg kell fontolnunk, hogy itt nem valami holt vagy elnyűtt dolgot kell lebontani, hanem olyasvalamit, ami él, erőteljes és lélekkel van ellátva, amiben egy léleklény lakik, egy ’én’, aki ellenállást fejt ki. Néha nemzedékről nemzedékre átörökített hatalmas kultúra, vagy akár ezoterikus kultúra eredményét kell lebontanunk. Mindenki hajlandó belátni ennek a szükségességét, ha egy szennyben fetrengő embert állítunk a megújulás követelménye elé. De ha egy általánosan vagy ezoterikusan művelt embert szembesítenek e ténnyel, akkor heves ellenállás tanúi lehetünk, hiszen abban a tévhitben él, hogy kulturális törekvése máris megújulás.” – írja Jan van Rijckenborgh Az eljövendő új ember c. könyvében.

Nincs új a Nap alatt! Lao Ce, az eredeti taoizmus megalapítója írja a Tao Te King 10. fejezetében:

„Aki alantas énjét a szellemi dolgok alá rendeli, akaratával a Tao-ra irányulhat. Nem lesz szétszórt többé. Uralja életerejét, amíg az olyan engedelmes nem lesz, mint egy újszülött gyermeké. Bensőjét megtisztítja, derűssé teszi, és megszabadul erkölcsi fogyatékosságaitól. Birodalmát szeretettel kormányozza, és a Vu-Vej, a nem-cselekvés lesz élete vezérfonala. A világ ajtócsapkodása közepette is megőrzi tökéletes nyugalmát. Jóllehet világossága mindent áthat, mégis tudatlannak látszhat. Létrehozza és táplálja a dolgokat, anélkül, hogy birtokolná őket. Szaporítja és megsokszorozza őket, de nem vár jutalmat. Kormányoz, de nem tekinti magát mesternek. Ez az, amit a titokzatos erénynek neveznek.” (J. v. Rijckenborgh: A kínai Gnózis)

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva, livemaster.ru

 

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube