„Azzá leszel, amit eszel”

A táplálék építőanyaggal látja el a testet, és többek között meghatározza a vér minőségét. Ismeretes, hogy a vér a lélek hordozója, közvetlen kapcsolat van tehát a táplálék és az ember között, aki azt magához veszi.

Az élelmiszerek nagy részét előbb fel kell dolgozni, hogy a test fel tudja venni azokat. A táplálék az emésztőrendszerben lebomlik, és a szabaddá váló alkotóelemek a polaritás elve szerint elválnak egymástól. Ami a test számára hasznos, az megmarad, és „építőkövekké” áll össze. Ami használhatatlan, az kiválasztódik.

Az anyagcsere-folyamat tehát az ellentétek elve alapján megy végbe, mint ahogyan egyébként minden folyamat a földön. Az ember felvétetett az alkímiai anyagcsere-folyamatba, ami végül vissza kell hogy vezesse őt a kiinduláshoz – ahhoz a ponthoz, amikor elhagyta az isteni teremtést, és elkezdte megalkotni a saját világát, az ellentétek világát. A Biblia úgy mondja, hogy az ember evett a jó és rossz tudásának fájáról, és ezért el kellett hagynia a Paradicsomot.

Ez az elbeszélés utal arra a pillanatra, amikor a mikrokozmosz és az isteni tudat egysége megtört. Az ember lezuhant arra a létterületre, ahol állandóan választania kell az isteni és az attól idegen között.
Az életrendszerében létrejött kétsarkúság okozta heves elektromágneses zavarok miatt egyre nehezebbé vált számára az isteni életáram magas rezgéseinek – a szent eledeleknek – a közvetlen felvétele. Ez a folyamat, az ellentétek világába való lemerülés eonokon át tartott. És azóta az emberben és környezetében lejátszódó minden folyamat az ellentéteknek van alávetve. Szüntelenül választania kell.

Az egyensúly egyre jobban felborul

A természettel való azonosulásának ebben a folyamatában az ember maga is megpróbál teremtőt játszani. Uralma alá hajtja a természetet, és megváltoztatja a növények és az állatok – no meg a saját – genetikai szerkezetét a faj nemesítése, jobbítása érdekében, és hogy a káros befolyásokat lehetőség szerint elhárítsa. Például az élelmiszerekből bizonyos alkotórészeket vonnak ki, hogy azok kevésbé károsak vagy könnyebben emészthetők legyenek.

Más anyagokat pedig hozzákevernek a vonzóbb megjelenés, a jobb íz vagy a fokozott eltarthatóság érdekében. Ezek olyan régi módszerek, mint maga az emberiség. A modern, materialista beállítottságú világban azonban az ember – sokszor haszonlesésből – a végsőkig is elmegy. Egyre jobban megzavarja az egyensúlyt. Ez a korszakok óta tartó emberi viselkedés alapjában rontotta meg az egész természetet.
A hatás ellenhatást szül. A test lassanként kezd ellenállni a manipulált tápláléknak. Először még küzd a rablógazdálkodás ellen, de azután behódol az erőszakos behatásoknak és bánásmódnak. A finomított fehér cukor pl. meszet von el a csontokból. Ezekért és más „nyalánkságokért” a test sorvadással, leépüléssel és elfajulással fizet.

Az anyagcsere erőszakot szenved el

A múlt század első felében dr. F. X. Mayr megállapította, hogy a legtöbb ember emésztése nem működik jól. Ez arra indította, hogy pácienseit úgy kezelje, mintha beleik betegek lennének. Ugyanis abból indult ki, hogy a bélben visszamaradó helytelen táplálék és ételmaradék ott mérgezést okoz. Mayr azt is megfigyelte, hogy az emésztésre a gondolkodás és az érzelmek is hatnak.

A félelem és a stressz nemcsak a pszichét befolyásolja, hanem a gyomrot és az emésztést is. Szerinte ezért csak alárendelt szerepe van annak, hogy a táplálékot hogyan dolgozták fel, hogy mivel kezelték, vagy hogy történetesen romlott-e.
Azonkívül az ember mentalitása abban is kifejeződik, ahogyan eszik. Aki nyakig merül napjaink zaklatott életének heves sodrásába, az az asztalnál sem engedélyez magának elegendő időt arra, hogy táplálékát teljes nyugalomban vegye magához. Evés közben vitatkozik, újságot olvas, átnézi a postáját, vagy éppenséggel telefonál. Pedig az egészséges emésztés a táplálék megrágásával kezdődik. Ezért aztán nem nehéz belátni, hogy a hajszolt ember emésztésével szemben is erőszakot követ el, és a helyes táplálékot sem választja meg többé intuitív módon.

Ehhez hozzájön még az is, hogy az emésztési folyamatok saját idejüket és saját ritmusukat követik. Tehát nem mindig ésszerű, ha az ember egyszerűen hagyja magát vezetni az ízlelőszervek impulzusaitól. Az úgynevezett gyorsételekből sok értékes anyagot kivonnak, s ráadásul legtöbbször előfőzött módon tárolják őket. Be egy percre a mikrohullámú sütőbe – és az étel úgymond máris kész. Természetesen a tudósok itt sem értenek egyet abban, hogy ez egészséges-e vagy sem.

 

A szívet és a fejet alantas vágyak irányítják

Életünk mai sietős módja mutatja, hogy az embert mennyire a hasa kormányozza. Főleg hasi tudatának vágyai, szükségletei és kívánságai vezetik. Ez azonban a medence, a szív és a fej közötti egyensúly rovására történik. A szívet és a fejet tehát a has kormányozza. Ebben a körforgásban azonban a test állapota nem lesz jobb.

Dei Gloria Intacta c. művében Jan van Rijckenborgh ezt írja:

„Ez a degeneratív körforgás kezdettől fogva szervi elváltozásokat és a lény teljes megváltozását okozta, máig is tartó hanyatlást, mely a világban naponta bebizonyosodik az igaz szellemtől való egyre vészesebb elszakadásban. Az ember ezt a hanyatlást azonkívül a tudatalatti automatikus testi működéssel is fenntartja.”

Eredetileg a szív állt a középpontban, ami megegyezett a mikrokozmosz isteni magjával. Ebből a tudatból indult ki az isteni táplálék iránti vágy a lélek számára. Ennek a kívánságnak az emberben ismét szilárd alapokra kell találnia. Ha azután a létállapotát is megváltoztatja, hogy újra lelki táplálékot kaphasson, akkor újból meg fogja érteni, hogy a lelki táplálék nem ugyanaz, mint a közönséges eledel. Mert az ember még a legkifinomultabb diétákkal sem tudja magát az égbe juttatni.
Ennek ellenére ébernek kell lennie, és gondosan meg kell választania a testi egészsége szempontjából legmegfelelőbb táplálékot.

Mindenekelőtt azonban szívtudatát kell megtisztítania. Márk evangéliumában (7, 20-21) azt mondja Jézus:

„Ami az emberből kijő, az fertőzteti meg őt. Mert onnan belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok.”

A hermetikus filozófia szerint ehhez még azt lehet hozzáfűzni, hogy az ember világa nem képes megteremteni az egyedüli jót. Vagy ahogyan Jézus mondja: „Senki sem jó, csak egy, az Isten.”
A tudat és a belőle adódó életvitel befolyásolja többek között a hormonszintet is, tehát megmutatkozik a vérben, az emésztésben, és végül az egész anyagcserében is.

Ebből a szemszögből tekintve a táplálék a legjobban a tiszta tudatú emberben hat, mert az ilyen képes a legtisztább energiákat a táplálékból kivonni. A táplálék ugyanis nemcsak durva anyagból áll, hanem éterekből is, amelyek a test felépítéséhez és fenntartásához ugyancsak szükségesek. Ezért pl. kisgyermekek jól növekedhetnek anélkül, hogy sokat ennének, mert rendszerük még maximálisan képes asszimilálni a táplálékot. Azonkívül nagyrészt még az anya által rendelkezésre bocsátott éterek táplálják őket.

„Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok”

Amikor a tanítványok kérték Jézust, hogy mégis egyen valamit, azt mondotta:

„Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.” (Ján. 4, 32-33)

Ez a szent eledel a szellemből áradó spirituális életesszencia, mely halhatatlanságot adó léleknövekedésre szolgál. Ezzel az eledellel azonban a biológiai ember már nem képes minden további nélkül táplálkozni. Ehhez előbb tudatának súlypontját a szívbe kell áthelyeznie. A hangsúlyt éber és kitartó életmóddal a hasi tudatból a szívbe kell felvonni, mert csak a szív képes a szent eledeleket magához vonzani.

János evangéliumában (4, 34) továbbá ezt mondja Jézus:

„Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

De a szívet előbb meg kell tisztítani az önérvényesítő akarattól, hogy az Atya akaratával be lehessen tölteni. Csak ekkor lesz hely a szent eledelek számára.

A test a szellem temploma

Ha az ember lassanként belátja, hogy az anyagi test egy nagyobb egésznek a része, akkor bizonyára ügyelni fog napi eledelére és annak megemésztésére is. És ha az új tudat majd tevékennyé válik, akkor a szent eledelek táplálhatják az új lélektestet. Ekkor az új lélektest hordozza majd a szent, megszentelő szellemet. Közvetlen kapcsolatban lesz Isten szellemével.

Ebben a megvilágításban a test – mint a szellem temploma – visszakapja igazi jelentőségét. Az így táplálkozó ember már nem fogja engedni, hogy kizárólag az anyagtest gondjai vezessék. Tápláléka és emésztése akkor majd az örök élet szolgálatában áll, mert belátta, hogy teste templom, melyben a szellemnek kell lakoznia.

Minden szellemi tanító ismerte azt a problémát, hogy a hallgatói számára érthető nyelven magyarázzon meg szavakba nem önthető belső folyamatokat. Ezért fejezte ki magát Lao-ce aforizmákban, Hermész párbeszéd formájában, Buddha a nyolcszoros ösvényhez adott jelrendszerben, Jézus pedig példabeszédekben.

Egy szellemi valóságot gyakran valamilyen szimbólummal fejeztek ki; ilyen pl. a nap, a kereszt vagy a pentagram. Az egyszarvú, a szfinx, a griffmadár és egyéb misztériumállatok is így keletkeztek. Ezek lényegében a kettősséget jelképezik:

• a földi embert, aki isteniségre hivatott;
• a világot az élet és halál hozzá tartozó ikererőivel;
• az ebből a világból a természetfölöttibe való visszatérés ösvényét.

A visszatérés ösvényén lejátszódó szellemi folyamat különböző mérföldköveire olyan jelképes elbeszélések mutatnak rá, amelyekben rejtélyállatok szerepelnek. Ezt a szimbolikát a most megjelent könyvecske olyan mai fogalmakra fordítja le, amelyek napjaink keresője számára segítségül szolgálhatnak.

Az olvasás során aztán bebizonyosodik, hogy a kereső maga a „misztériumlény”, és az adott történetekben főszerepet játszik. Saját rejtélyét neki magának kell megoldania.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube