fbpx

A lélek-tudat megtapasztalásához vezető út

Minden kornak megvan a saját korszelleme. Az emberi tudat ehhez az uralkodó tudathoz van kötve, és megtapasztalja az ebből származó korlátokat és tévutakat, melyek akadályozzák az isteni világ valódi megismerését.

A FÖLDI ÉLET MOST A VÍZÖNTŐ JEGYÉBE LÉP, MELYBEN EGY ALAPVETŐ ÁTALAKULÁS FEJLŐDIK KI, ÉS AMELY AZ EMBERISÉGET DÖNTŐ VÁLASZTÁS ELÉ ÁLLÍTJA.

A Halak jegye még rányomja bélyegét a gondolkodásra, az érzésre és az életmegnyilvánulásokra. Az egyéniesedés ebben a korszakban hágott ugyanis csúcspontjára.

Ezt megelőzően az „én vagyok”, az abszolút öntudat tömeges megélése nem volt lehetséges. Nos, a huszadik század végén már nincs szükség tekintélyekre és filozófiai eszmékre ahhoz, hogy az ember saját önvalójának tudatára ébredhessen.

Az óriás felébredt évezredes álmából, és elméjének szeme megnyílott. Megtanulta a környező világot különálló kozmosznak tekinteni, melynek mechanikus törvényeit kénye-kedve szerint manipulálhatja.

Épp ezért sem Istentől, sem ördögtől nem fél többé. Csak saját belső üressége kelt benne rettegést. Így közeledik tapasztalatainak határához, és felmerül benne a kérdés: „Tud-e az ember Isten nélkül élni? Képes-e oly kifinomult értelmét szíve trónjára ültetni?”

Számtalan ember próbálta már meg ezt – és milliók próbálják mind a mai napig! A belső űr azonban megmaradt, mert azt csak az élő, halhatatlan lélek töltheti ki, melyet viszont még az ész falai fognak körül. Az anyagi dolgokhoz kötött gondolkodás a modern emberben mélyen gyökerezik.

Aki azonban az igazságot keresi, azt lénye legmélyéig megérintik. Ettől legott megnyugszik; de mihelyst a régi élet újra jelentkezik, a feszültségek újfent visszatérnek.

A saját lényünkből és a kívülről jövő asztrális befolyások mellett ismételten feszültségek támadnak az értelem és a nyugalomra vágyó szív között. Pedig az értelemnek kellene annak a helynek lennie, ahol az isteni bölcsesség, a Gnózis és az ember találkozik egymással – de a számító gondolkodás, az „ésszerűség” rendre meghiúsítja ezt a találkozást.

Elfojtott vágyak, gátlások, hiúság, félelmek és energiafecsérlés az ára annak, ha törekvéseit az ember erre a világra összpontosítja. Ugyanakkor ezek azok a fékező tényezők és akadályok, melyeket saját maga teremt megszabadulásának útjában – a világba való belemerülés pillanataiban, melyek Isten megtagadásából keletkeznek.

Aki lélekmegújulásra törekszik, annak nem szabad az ellentétek játékába belemenni, mert ez visszavonhatatlanul két ellentétes tudatforma közötti újabb szembenálláshoz vezet. Ebben a küzdelemben épp azok az erők szenvednek kárt, melyek a tudatot megtisztíthatnák.

HOGYAN KERÜLHETI EL AZ EMBER A KONFLIKTUST?

Úgy, hogy a fejszét önmagában ennek a harcnak a gyökerére veti. Ez a következő megfontolást igényli: Hol állok én, milyen erőhatások vezérelnek? Még mindig a régi természetem hajt és vezet, vagy itt van már egy másik tudat csírája is, mely túlvezet személyiségem korlátain?

Nos, felmerülhet a kérdés, hogy vajon minden kívánt pillanatban lehetséges-e az én határain kívülre helyezkedni. Ki az, aki állandó harmóniában van valódi szellemi fejlődéshez szükséges feltételekkel?

Ki áll mindig a belső csendben, amely a lélek vezetésének megtapasztalásához szükséges?

A szamszara, a körforgás világában, ahol minden a kikelet, a virulás és a hanyatlás folyamatának van alávetve, vannak olyan helyzetek, melyek során az embert alaposan próbára teszik.

Ezek a helyzetek egyértelmű, biztos irányulást, határozottságot, tudatos döntést követelnek. Van-e hát segítség, amellyel a teljes személyiség határait át lehet törni, és amely olyan új távlatokat kínál, melyek nem torpannak meg az én korlátainál?

TUDAT ÉS LELKIISMERET

Igen, van ilyen segítség. Minden embernek van bizonyos mértékű belső ismerete, melyet „lelkiismeretnek” is neveznek. Ez az az alap, amelyen az eredeti isteni lélek az alantas ént, az egót megszólítja.

A lelkiismeret irányt ad, megfontolásra és kiigazításra ösztönöz, és ha kell, megálljt parancsol. Egyben ez az a képesség, amellyel a gondolkodásban, érzésben és cselekvésben meg lehet húzni a felfelé vagy lefelé irányuló erők közötti határt.

Aki a lélekmegújulás útját akarja járni, az a belső hangot egészen tudatosan fogja észlelni, és hallgatni is tud rá!

„EGYÉNI BÖLCSESSÉG”

A lelkiismereten kívül azonban van még egy másfajta ismeret is, mely az örökletes tényezők, nevelés és politika, társadalmi és vallási befolyások eredménye. Ebből az „ismeretből” kiindulva tanulta meg az ember megítélni az isteni szeretetet és bölcsességet.

Ez az „egyéni bölcsesség” az ember karmikus tudatában – felettes énjében – telepedett meg. Az embert uraló elképzelésekből épül fel, melyekre önkéntelenül reagál. Ez egy szerzett és túlbecsült ismeret, amely arra törekszik, hogy az isteni lélek bölcsességét túlszárnyalja.

A rossz lelkiismeret azt az érzést keltheti az emberben, hogy nem méltó a szellemi emelkedésre, nem képes a tudatos lelki életre. Az ilyen érzés azonban az énből, az egóból fakad, a földi természetből, mely az embert vissza akarja téríteni öntudatlan önszeretetéhez és önsajnálatához, hogy ily módon az én megőrizhesse önmagát.

Aki ezt belátja, és figyelme, szeretete már nem magára, hanem a magasabb szellemi világokra, és az emberekben szunnyadó lelkekre, Isten tiszta teremtésére irányul, és belső figyelmét a „lélek hangjára” irányítja, az nyugalomra lel.

Látja és tapasztalja, hogy minden akadály elhárul az útjából, mihelyt elegendő hajlandósága van a spirituális útjának bejárásához. Annak következtében, hogy az énközpontú tudatot nem táplálja tovább, így a törekvő kereső ember életének hangsúlya áthelyeződik.

Egyre inkább megtapasztalja, hogy léteznie kell egy másik tudatnak, a lélekből születő új tudatnak amely megszabadítja a születés és halál körforgásától. E tudatra való törekvése a megújulás (transzmutáció) és a átalakulás (transzfiguráció) rejtélye elé állítja.

AZ ALAPVETŐ MEGÚJULÁS MINT AZ ÁTALAKULÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

Mit kell tennünk ahhoz, hogy az új lélektudatosság felébredjen bennünk? Az embernek nem kell az állatok módjára egy öntudatlan magatartásminta szerint élni, hiszen tudatában lehet saját viselkedésének.

Ez a képessége meghatározza döntését a gondolkodásban, érzésben és cselekedetben. Ahhoz, hogy új lélek-tudatra ébredjünk, elengedhetetlenül szükséges, hogy a saját magunkkal való szembesülés elől ne térjünk ki, hanem azt forradalmi önvizsgálatra váltsuk.

Ily módon végül kifejlődik az eredeti, tökéletes ember képe, mely minden ember szívében mint egy terv szunnyad. Ez a kép olyan mértékben erősödik, valósul meg amilyen mértékben az önvizsgálat előre haladtával az én érdekei háttérbe szorulnak, illetve amilyen mértékben a belátás növekszik.

E nélkül a belátás nélkül az új lélek-tudat ébredése csak illúzió marad. És ha a halhatatlan lélek nem növekszik, akkor az isteni világból érkező szeretet, a teremtés szellemi energiája sem tud hozzá közvetlenül kapcsolódni, és így nem léphet be a átalakulás folyamatába sem. A hernyóból így nem válhat pillangó.

A mondottak alapján az isteni szeretet teremtő fényének az emberi rendszer minden egyes atomjáig el kell tudni hatolnia. Az átalakulás folyamatának nem szabad egy homályos, misztikus elképzelés szintjén megrekednie, hanem a felébred lélek-tudat segítségével a mélyére kell hatolni, és fel kell dolgozni.
Az anyagi ember biológiai testének minden atomjával fogva tartja az égi embert. Ezért kell a a földi halandó személyiségembernek először egy olyan tudatossági szintig felemelkednie, amelyen a lélek-tudat kifejlődhet és később Isten szellemével összeolvadhat.

Ahhoz, hogy ezt a pontot elérhessük, az új életvitel az az elengedhetetlen alap, melyen építkezni kell. Ez a követelmény érthető. Ezért kezdődik a megvilágosodáshoz vezető út is többnyire az alapvető életkörülmények megváltoztatásával.

De vigyázat! Mint már említettük, az életkörülmények megváltoztatása még nem valódi változás! Az ember elköltözhet, másik foglalkozást választhat, új táplálkozásra és ruhaviseletre térhet, meditálhat és tömheti a fejét ezoterikus tanításokkal és rengeteg egyebet mívelhet, ezekkel azonban korántsem változtatja meg élete alapját.

Hogy miért nem? Mert régi természetének vágyai és sóvárgásai még túlságosan mélyen vannak belevésődve, még túl nagy részét képezik a kereső vérének. Ezek még újra és újra a régi irányba hajszolják.

Az életvitelében történő változtatás inkább csak egy eszményi vágyból, a tudat illúziójából fakad. Az életvitel ekkor csak külsőleg változik meg, hisz még nincs tudatos új lélek, amely a vezetést átvehetné.

Sokak tudatát még énközpontú tulajdonságok zárják el, melyek el akarják vonni a lelket a felébredés és megújulás folyamatától. Aki fenntartások nélkül a a teremtés szeretet fényének szellemében áll, és magába olvasztja, hogy megtisztuljon, az megtapasztalja a nagy segítséget, mely minden komoly igazságkeresőnek rendelkezésére áll.

Amit esetleg félreértésből azelőtt kirótt követelésnek tartott, az most magától értetődő dolog lesz számára. Önmagunk (én-törekvéseink, elképzeléseink, dogmáink, szokásaink, gondolatmintáink, stb) átadása nélkül sohasem fogjuk megtapasztalni a lélek-tudat ébredését lényünkben. .

Megszabadulva az ellenkezést szító gondolatoktól, érzelmektől és cselekedetektől és az ezekből származó, embertársainkkal és a világgal való összetűzésektől, finom ösztönzésként tapasztalunk meg valamit az új lélek-tudatból, amely saját tudatunkat felülmúlja: ez pedig elvezet a valódi egységtudathoz. Ha kitartunk ebben a folyamatban akkor a megújulás után közeleg a valódi átalakulás, szellem-lélek emberré válás nagy ígéretének beteljesülése.

AZ ÚJ LÉLEK TUDATÁNAK JELE

Minden kornak megvannak a maga jellemző akadályai a törekvő lélek számára, ugyanakkor mindig vannak nagy lehetőségek is, melyek a lelket megszabaduláshoz vezethetik. Rózsakereszt Krisztián alkémiai mennyegzőjében is leengedték a megmentő kötelet az Istentől elválasztottság sötét vermébe.

Így hív szüntelenül minket Isten teremtő szelleme, szeretet ereje. A kereső ember szívében lévő rózsát – vagyis lényének isteni részét – megérinti, és ő az igazság keresésére indul, megkülönböztető képességével minden tanítást képes mérlegre tenni, és ami valóban az egyetemes valóságról szól azt felismerni igazként.

A magát önként az isteni szeretettörvényhez kapcsoló, elhívott igazságotkereső átadja magát annak a folyamatnak, melyben az énje, az egója visszavonul a halhatatlan lélek-tudatnak átadva a személyiség vezetését.

Kezdetben az elhivatott útja saját lényének megtisztításából és előkészítéséből áll, később azonban, amikor az új lélek-tudat már hat, megérzi, hogy az út része embertársai szolgálata, mert felismerni, hogy noha látszólag mindenki idegen, mégis lelkeik egy nagy családhoz tartoznak.

A szeretet és szolgálat útján, mindenki képes kitartani, a közösség erejében ellenállni az én-tudat önzésre ösztönző befolyásának, akkor a lélek-tudat egyesül a szellemmel, akkor már csak ezen a magas rezgésfokon képes élni és hatni. Ezért aki egyszer ezt a szintet elérte, olyan kincs birtokába jutott, mely mindennél fontosabb lesz számára.

Így tudatosan és következetesen távol tarja magát a kritikától, önzéstől és az önérvényesítésre való törekvéstől. Mert tudja, hogy ez az érzékeny szellemi erő, nagyon könnyen visszahúzódik, ha az ő életvitele, gondolkodása, érzései, kimondott szavai és tetteinek minősége, rezgésszintje nem felel meg a szellem szeretet minőségének.

Ez a változás nagy, egyre növekvő gyorsasággal megy végbe. Oka az isteni világosság, a szellem sugárzása, mely ma az állatöv (a zodiákus) Vízöntő jegyében áll, s hatalmas kozmikus és légköri forradalom formájában nyilvánul meg.
Mindezt a három rejtélybolygó, Uránusz, Neptunusz és Plútó ereje irányítja.A három rejtélybolygó megújítja az ember fejét és szívét. Uránusz a szívet befolyásolja, Neptunusz a fejet, és Plútó erőt ad a megvalósításhoz.

Ezek a bolygók megtámadják az ember egész gondolkodását, érzésvilágát és akarását.
A földi lét minden területe hirtelen és előre nem látható módon megváltozik, ahogyan azt ma kétséget kizáróan megtapasztalhatjuk.

Tehát a változásra ösztönző erők elől senki nem térhet ki. Ezek az erők feltörnek minden régi struktúrát, mind az emberben belül, mint a világban. Az erők célja a megújulás és átalakulás útjára vezetni azt aki erre képes. Így lesz egy felébredt lélek-tudatos közösség, akik élhetnek akár távol egymástól mindig felismerik egymást és azt hogy összetartoznak.

Lesznek azok, akiknek meg kell tapasztalniuk, hogy hiába ragaszkodnak a régi elképzeléseikhez, hatalmi törekvéseikhez, én-tudatból származó önfenntartási hajlamaikhoz, ezeket már nem lehet az új kozmikus sugárzásokhoz igazítani. Minél tovább ragaszkodnak ehhez, annál több szenvedést okoznak maguknak és környezetüknek.

Engedd meg, hogy a szívből ébredő lélek-tudatosság vezessen és a szellemi közösség erejében a viharok elcsendesednek.
Életedben minden értelmet nyer, és felismered az ösvényt melyen járnod kell.

Árvai Péter
Forrás: rozsakereszt.hu
képek: timogundelejesu, encrypted, infaustus, lonewolf