fbpx

Hogyan tovább EMBER?

Aki a címadó kérdést még sohasem tette fel önmagának, az az életet valójában nem veszi komoylan. Ezt a kérdést azonban, amely éppen korunkban merül fel egyre gyakrabban, nemcsak a kérdező élete indokolja, hanem mindenekelőtt az egész Föld és az emberiség helyzete is.

A modern ember számtalan bonyolult problémával küzd: Helyt tudok-e állni a munkámban? Fel kell-e áldoznom a testemet, a lelkemet és az üdvösségemet, hogy megőrizzem a pozíciómat? Mennyire kell kivennem a részem a legjobb helyekért vívott küzdelemből? Van-e valami jelentősége az előmenetelemnek családom és jómagam számára? És saját szellemi fejlődésemre nézve?

– Ezek a problémák mindenkit érintenek. Egy spirituális útkereső azonban ezeket a nehézségeket általánosabb érvényűeknek látja, és nagyobb jelentőséget tulajdonít nekik. Mert hát hol a határ? Személyes viszonylatban még további problémák is felmerülnek: Hogyan kell viszonyulnom a férfi-nő kapcsolathoz a partnerek és a gyermekek tekintetében? Talán egy szellemi közösségben belül más normák érvényesek mint a mindennapi életben, ahol – különösen az utóbbi években – annyi minden megváltozott?

Hogyan viszonyulok az azonos neműek közötti kapcsolathoz? És az egészséggel összefüggő problémák? A táplálék, melyet talán manipuláltak? És hogyan tekintsük a betegségeket és azok kezelését, az olyan vizsgálati módszereket, melyeket a laikus számára ismeretlen módszerekkel végeznek?

És az esetleges műtétek és a velejáró altatási módszerek? A kezelési eljárások és a gyógyszerezés? Mi lesz a világgal? Hová vezetnek az energia- és az élelmiszerellátás, a népességrobbanás vagy éppen a népességcsökkenés területén megmutatkozó problémák? És hogyan birkózunk meg a levegő, a talaj, a víz és a földet körülvevő finomanyagi területek elszennyeződésével?
És végül ki fogja megítélni, hogy valóban helyesen választottam-e?

ÉVENTE CSAK EGYSZER TÖLT EL MINKET A SZERETET?

Az óév végén és az új év elején jön el az a pillanat, amikor ilyesfajta kérdések erőteljesen foglalkoztatják az embert. Jóllehet minden nap meg kellene bocsátanunk egymás hibáit, mégis úgy látszik, mintha ez csak Karácsony és Szilveszter táján lenne lehetséges. Január elsején hirtelen eszünkbe jutnak a barátaink, a családunk és szeretteink, és minden jót kívánunk nekik az újévre.

Ez azonban minden jó szándék ellenére elég nagy értelmetlenség! Évenként egy napot tudatosan a szeretetteljes gondolatoknak és cselekedeteknek szentelünk, míg az év többi részében saját kívánságaink szerint élünk… Bizony, ezért szólal meg bennünk hirtelen a lelkiismeret!

De aki tisztességes, csak nem így cselekszik! És aki a szellemi utat, az ébredés útját járja? Ennek még a gondolata is rémisztő! Egy lélektudatos ember számára az élet teljesen más fénybe kerül: olyan fénybe, mely leleplez. És ebben a leleplező fényben rettenetes dolgok mutatkoznak meg. Először a többiek fonáksága kerül napvilágra, aztán persze a saját életünkben elkövetett hibák is. Ez pedig egész egyszerűen kellemetlen.

Olykor azt mondjuk egymásnak: „Hát igen, a világ két ellentétes ereje engem is próbára tesz, és ez feszültségekhez vezet.” Ez valóban így van. De ezzel a helytelen viselkedést még nem lehet igazolni!

A tanítók számtalan módon átadták már az egyetemes igazságról szóló tanításokat. Ez mindannyiunk számára betekintést enged a bejárandó szellemi útba, de ha valaki olyan szándékkal forgatja a szent könyveket, akkor éppenséggel az önmaga előli menekülés igazolását is kihámozhatja belőle.

Hiszen megtaláljuk bennük a sötétség erőit is és azok kényszerítő hatalmáról szóló írásokat. És azzal csak nem szállhatunk szembe? Vagy itt van mindjárt a karmikus múlt: azt is okolhatjuk, ha valami netán balul üt ki. Néha ilyet is hallani: „A Szellemi tanítások korlátoznak engem. Szabadságra vágyom!” Az igazi tanítások azonban éppen a szabadsággal akarnak minket megajándékozni! Hiszen ezért kaptuk meg a nagy tanítóktól!

AZ IGAZI SZABADSÁG FIGYELEMBE VESZI A TÖRVÉNYEKET

Az olyan szabadság, mely a mulandó természet törvényeinek van alávetve, csakis káoszban végződhet. Az istenrend törvénye szerinti szabadság ezzel szemben összhangot eredményez. Mikrokozmikus múltunk, az egész mostani életünk, a társadalomban elfoglalt helyünk, a körülöttünk zajló élet és az egész természet a maga ásvány-, növény-, állat- és emberi birodalmával, bolygóival, naprendszereivel és tejútrendszereivel – mindez egy hatalmas iskola, melyben mindenkinek meg kell tanulnia a leckéjét.

Életünk egyetlen pillanata sem telik el feladatok nélkül. Egész életterületünk, melynek szerves részei vagyunk, egy nagy iskola, egy alapvetően fontos nézettel: ami ebben az iskolában lejátszódik, az az egész emberiség életében, de ugyanakkor minden egyes ember életében is tükröződik.

A TERMÉSZET TÜKRÖT TART ELÉNK

Ismeretes, hogy a régi kínaiak szerint ajánlatos volt olykor egy kertecskében időzni, és néhány fára összpontosítva elgondolkodni az életről és annak értelméről. Vegyük csak egyszer szemügyre az ásványvilág pompás színeit és sziporkázó fényeit. Aligha ötlik fel bennünk, hogy jellemünkben az ásványvilág mindenféle nézete, egészen a legkeményebb gránitig, szintén képviselve van. És mi tükröződik vissza a növényvilágban, kezdve a bájos rózsától egészen a szúrós bogáncsig?

Ez utóbbi nemde saját lényünk szúrós nézeteire emlékeztet? És nem tart-e elénk az állatvilág is tükröt megannyi szép és kecses formájával, magasban szárnyaló madarával és alant tekergő csúszó-mászójával? Az emberiségről már nem is beszélve. Ha a végtelennek tűnő égboltozatra tekintünk, nem tölt-e el bennünket saját kicsinységünk érzése, ugyanakkor az isteni teremtés nagysága is? És ez a látvány vajon nem mutatja-e meg a teremtésben elfoglalt helyünket?

A MÚLT ÉS A JÖVŐ ELVÁLASZTÁSA

Egy hatalmas méretű iskolában tartózkodunk tehát, melyet a saját létünk, magunkkal hozott múltunk, valamint az a természet alakított ki, amelynek a részesei vagyunk. Ehhez tartozik még a természeti múlt is. És minden pillanatban az időnek egy bizonyos pontján vagyunk, mely elhatárol egymástól múltat és jövőt.

A múlt majdhogynem ismeretlen előttünk, és a jövő sem több valami várakozásnál. És e kettő között vagyunk mi. Ebben az összefüggésben gondoljanak egy libikókára, egyfelől múlttal, másfelől pedig a jövővel. Ugyancsak fáradságos dolog középen folyamatosan fenntartani az egyensúlyt.

Az egyik pillanatban a múlt vonzása érvényesül, a következőben pedig az ragad meg minket, ami még sorsfeladatink ban vár ránk.

Egy szellemi úton járó tanítványnak sorozatosan kétfajta leckét kell megtanulnia.

Először is azt, amit természetes élete hoz magával, másodszor pedig azt, amellyel a szellemi tanítások szembesítik. Aki a múlt leckéit kielégítő módon megtanulta, és ennek alapján él a jelenben, az a jövőjét is helyesen fogja meghatározni.

Mert ha a múlt leckéjét megtanultuk, akkor ezt a részt le lehet zárni, és a továbbiakban nem léphet fel akadályozó tényezőként. De ha a múltnak túl nagy figyelmet szentelünk, és ezáltal gondolatban minduntalan életre keltjük, akkor ezeket a leckéket meg kell ismételnünk.

A jelenben – vagyis a MOST minden pillanatában – rejlik az igaz tanítvány számára a jövő, melynek nincsen múltja. Ezt a képet nagyon alaposan meg kell ragadniuk. A természetben minden tettnek, minden gondolatnak, akár a legfinomabbnak is, és persze minden érzésnek is következménye, hatása van. Ez az úgynevezett „jó” és „rossz” cselekedetekre is áll, melyek az ellentéteknek a múlandó természetben ható törvénye miatt mindig kötődnek egymáshoz. Valami kevés tehát mindig belevésődik a környezetbe, ha máshová nem, hát a múlandó világ asztrális terébe.

A BÖLCS NEM HAGY NYOMOT MAGA UTÁN

Aki olyan cselekedeteket visz végbe, melyek révén a lélektudatosság felébredhet, az a múlandó világban semmilyen hatást sem vált ki.
Ezért mondja Lao-ce:

A bölcs nem hagy nyomot maga után.

A szellemi úton járó tanítvány tudja, hogy a rendelkezésére álló nagy lehetőségek nem a a múlandó életterületről, hanem a szellemi világból származnak. Ennek a hatalmas, isteni bőségnek alakot kellett öltenie, hogy az anyagi világban érzékelhetővé váljon. Egy nagy szeretetsugárzást látunk tehát, összekötve egy megnyilvánulási formával. Ezért születnek szellemi közösségek, iskolák.

Mivel a szellemi munka kiindulási pontja mindig az abszolút, itt is érvényes a törvény: „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és minden más megadatik néktek”.

Ha a teremtő igét szellemi értelemben mondják ki, akkor magától értetődően ezt egy megnyilvánulási forma is követi. Ez nem is lehet másképp. Tehát a múlandó világban is megmutatkozik a hatása, jelenléte, ereje.

Aki tanulmányok és a külső tudomány segítségével ered az igazi szellemi források nyomába, tegye ezt bár a lehető legalaposabb módon és mégoly nagy körültekintéssel is, fáradozása hiábavaló lesz. Minden kísérlete csak azokat a nyomokat fogja szaporítani, melyek nem az egyetlen megszabadító célhoz vezetnek. A fényes szellemi ösvényt csak azok fedezik fel, akiknek lépteit mély vágyakozás és mindenekelőtt az embertársaik iránti szeretet vezérli.

Az ösvény mindenki számára más, mégis teljes biztonsággal, minden kerülő vagy tévút nélkül vezet az egyetlen célhoz.
Ez egy világosságból és erőből álló út, mely a megújulás éterébe van belevésve, és amelyből egyéni útja során mindenki meríthet, aki érett rá.

Az egyetlen igazságot kereső így olyan utat jár be, amely számára nagyon is valóságos, melynek nyomait viszont a közönséges világ számára mindig azonnal eltörlik. Olyan út ez, amely mindig abban a pillanatban ölt formát, amikor éppen járunk rajta. Ezért minden lépést az adott pillanatban, az élő tudatos jelenben kell megtenni. Így lesz ez a lépés mindig a kezdet, de ugyanakkor a vég is.

A Tamás evangéliumban azt mondják a tanulók Jézusnak: „Mondd meg nekünk, hogyan jön el miránk a vég!” Jézus erre azt feleli: „Hát felfedeztétek-e már a kezdetet, hogy a vég felől tudakozódtok? Mert ahol a kezdet van, ott van a vég is. Boldog, aki a kezdetben él: mert tudni fogja a véget, és a halált nem ízleli meg.”

A tanítvány ezért életútján nem a jövőbe mered, hanem ténylegesen a jövő irányába halad. Ezáltal új lehetőségeket szabadít fel mások számára.

Mi a véleményük a jövőről?

A válasz így hangzik: „Meg vagyunk győződve róla, hogy nagyon áldásos idők elé nézünk. De sok, nagyon sok, ha ugyan nem minden tőlünk függ, azoktól a tanítványoktól, akik a szellemi utat valóban járják, és ezzel tökéletes választ adnak arra a szent kapcsolatra, ami a világosság szeretet erejével összeköti őket.

 

Ha a jövőre úgy tekintünk, hogy az időlegesből indulunk ki, az fölöttébb spekulatív és gyorsan pontatlansághoz vezet.
Az alapot a mindennapi CSELEKEDETEK szolgáltatják. Minden nap, minden órában, minden másodpercben a helyes lépésen kell munkálkodnunk!

Ez az a személyes ösvény, mely mindenki másnak az ösvényével össze van kötve. Ebből egy a múlandó világ mértékei szerint felfoghatatlan állapot jön létre:
az egyéneknek egy tökéletes egysége, melyet a lelkek egységének, vagy a lelkek közösségének nevezhetünk. Ebben a magasztos egységben jön létre a kapcsolat a szellemmel, és ahol a szellemtűz megjelenik, ott kialakul az új lélektudat is.

Az új lélektudat az istenek hírnökéhez hasonlatos, ezért Merkúr-tudatnak is mondják. Ez olyan kapcsolatra utal, mely a szívben beszélő gnosztikus világosság sugárerővel van összefüggésben. Ennek segítségével Isten szőlőskertjének szolgálója mindig tudja, hogy melyik úton kell járnia. Ekkor már nem spekulációról van szó, hanem egy másik tudatállapotról, helyesen észlelő tudatról, egy belső tudásról, mely minden pillanatban tudja, hogy merre vezet az út. Ez a biztonság minden pillanatban lehetővé teszi a helyes döntést. Ezután kerülhet sor a cselekvésre, mely a szeretet bölcsességerejéből származik.

A Tamás evangéliumban ez áll: „Tanítványai azt mondták: Világosíts fel minket a helyről, ahol Te vagy, mivel mást sem akarunk, mint hogy azt keressük. Ő így válaszolt: Akinek füle van, hallja. A Világosság Fiában fény lakozik, és beragyogja az egész világot. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.”

Kedves Barátok!

Mindannyian a Világosság fiai és leányai vagytok. Férfiak és Asszonyok váljatok a világosság hírnökévé, ragyogjon fényes lelketek, mert ha nem teszitek akkor a világ sötétségbe borul. A tanításokat azért kaptátok, hogy megvalósítsátok őket. Itt és MOST. Mert ITT az idő. Ragyogjatok!

Szeretettel – Árvai Péter

 

források:
rozsakereszt.hu , pathretreats.com,  scriptureawakening.com, numerologist.com, img.wallpapic.de