Comenius – A világ útvesztője és a szív paradicsoma
3900 Ft
12 készleten
„Egyszer valaki azt mondta nekem, a labirintusban az a legjobb, hogy még ha valaki úgy is jön Veled szembe, hogy a középponthoz távolságra közelebb van, még az sem jelenti feltétlenül azt, hogy közelebb lenne nálad a labirintus közepéhez. Szerinte ezért sincsen értelme olyan dolgokon tanakodni, ki mit ért el hozzánk képest, nyugtatni magunkat, ha úgy tűnik kevesebbet, megtöbbszörözni erőfeszítéseinket pusztán azért, ha többet. Csak a saját utunkkal és útvesztőnkkel érdemes foglalkozni összehasonlítások vagy egybevetések nélkül.
Ezen sokat gondolkodtam aznap és bár azóta is azt hiszem, hogy én ezt értem, ahogyan Comenius jelen könyvéből is kiderül, a felfogás vagy a megértés csupán az első nagy lépés. Ha a labirintus vagy útvesztő számunkra megjelenő lényegét egyszer megértettük, a következő nagy lépés az, hogyan tudjuk mindennapi életünk részévé tenni. Ha aztán ennél egy lépéssel még tovább tudunk haladni, és nemcsak életünk részéve tesszük, hanem életünk vezérfonalává, akkor pedig talán el tudjuk érni azt is, melyet Comenius főhősének, a Vándornak is sikerült.”
Ahogyan jobban belemerülünk a mű olvasásába, olyan érzésünk lehet, mintha nem is közel négyszáz évvel ezelőtt 1623-ban fejezte volna be az író. Talán a mű eddigi legmodernebb fordításának köszönhető, talán valami másnak, de az üzenet időtlen. Érvényes volt a XVII. században, a harmincéves háború pusztító időszakában kiutat keresők számára, és ugyanúgy érvényes ma is mindazoknak, akik keresik helyüket az egyre jobban gyorsuló világunkban. A Vándor sorra járja a mesterségeket, hivatásokat, belemerül tudományba, filozófiába, bölcsességbe és vallásba. Végül útja a grál egyik legfőbb misztériumát idézi, ahol Parszifálhoz hasonlóan, akkor találja meg szíve paradicsomát, amikor úgy érzi már minden remény szertefoszlott, útja nem több puszta útvesztőnél, és a középpontba vezető út nem is létezik.
Mára sokan egyetértenek abban, hogy Comenius rakta le a mai modern pedagógia alapjait. Habár jelen mű nem pedagógiai célokra irányul, mégis betekintést kaphatunk Comenius legbensőbb gondolatvilágába és pedagógiai alapelveire. Ahogyan pedagógiai alapelveinek meghatározó eleme volt az ifjúság erkölcs és etika központú nevelése, úgy ezen idea fénysugarait eleveníti meg a Vándor, ahogyan végighalad útjának különböző állomásain. Kérdéseiben és kétkedéseiben, máskor buzgóságában és lelkesedésében folyamatosan érezheti az olvasó a szép, tiszta és jó iránti vágyat, talán nem túlzás állítani: a legszebb, legtisztább és legjóságosabb iránti vágyat, amely mindannyiunkat a szív valódi, örökké élő paradicsomának megvalósítása felé hajt.
Mi, az Aquarius Kulturális Alapítvány, köszönjük, hogy Comeniussal és velünk tartott, tart ezen az úton, és reméljük, találkozunk még.
Aquarius Kulturális Alapítvány
Leírás
X
„Térj vissza, ahonnan jöttél, a szíved hajlékába, és zárd be az ajtót magad mögött.”
azaz
világos magyarázata annak,
hogy ezen a világon és minden dolgaiban
egyéb sincs, mint tévelygés és tántorgás,
tülekedés és törtetés,
csalárdság és álnokság, nyomorúság
és bánat, s a vége mindennek
csömör és csüggedés;
de hogy aki visszavonul szíve hajlékába,
s ott egyedül az Úristennel lakozik,
az megtalálja az igazi, a tökéletes
lelki békét és boldogságot.
Szerző: Johannes Amos Comenius
ISBN: 978-963-89694-7-7
Kiadási éve: 2018
Oldalak száma: 188 oldal
Fedél: kemény
Kiadó: Aquarius Kulturális Alapítvány
Borítókép: © Embassy Of The Free Mind, Amsterdam (embassyofthefreemind.com)
A kiadványt tervezte: Bükkösy Beatrix
További idézetek a könyvből:
„Ezért vizsgálják már régóta a bölcsek, hogy hol és hogyan lenne elérhető a legfőbb jó (summum bonum), amely az emberi vágyat kielégíthetné: vagyis amit ha elménkkel megközelítenénk, már megnyugodhatnánk, sőt meg is kellene nyugodnunk, hiszen nem lenne egyéb kívánni- valónk.”
„hallottál-e valamit a krétai labirintusról?” „Valamit hallottam.” Mire ő: „Világcsoda volt az, annyi szobával, rekesszel, folyosóval, hogy aki vezető nélkül mert oda belépni, folytonosan erre-arra bolyongott, tekergett, és soha nem talált kivezető utat. Pedig mindez tréfa volt csak amellett, ahogyan a világ útvesztője van megépítve, különösen mostanában.”
„Nekem módfelett keserves volt látnom, mily szánalmasan, mily váratlanul és mily különböző halállal pusztul el a halhatatlanságra teremtett ember. Főleg akkor volt ez meglepő, midőn észrevettem, hogy ha valaki nagyon is élni akar, barátokat gyűjt, foglalkozást szerez, házat épít, pénz után fut, és más módon is hivalkodik, a Halál nyila azon nyomban odaszáll és véget vet mindennek…”
„Rémülten kérdem: „Mi ez már megint? Talán bizony börtönbe vetődtünk?” Nevetve válaszol a tolmács: „Ugyan, tökfilkó vagy te! Hiszen ezek itt Fortuna úrnő ajándékai, amelyekkel kedves fiait halmozza el.” Én hát szemre veszem ez ajándékokat egyiken is, másikon is, harmadikon is, de bizony csak acélbéklyókat, vasláncokat, ólom- vagy agyagterhet látok. „S milyen ajándékok ezek? Nekem ugyan nem kellenének.” „Ó, te kelekótya, hiszen helytelenül nézel; hát nem veszed észre, hogy minden arany itten?” Mondja a tolmács. Most még figyelmesebben szemlélődöm, s megint csak azt mondom neki, hogy vasnál és agyagnál nem látok egyebet. „Ej, mit okoskodsz már annyira!”, válaszolja; „higgy jobban másoknak, mint önmagadnak. Nézd csak, mily sokra becsülik ők ezeket a dolgokat.”
„S ekkor újból felcsendül a hang: „Térj vissza!” Én nem tudom, merre forduljak, hová menjek e sötétből, s bánkódni kezdek; s íme, a hang harmadszor is szólít: „Térj vissza, ahonnan jöttél, a szíved hajlékába, és zárd be az ajtót magad mögött.”
Vélemény írásához lépj be előbb.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.