A Tamás gyöngyhimnusza Midőn még beszélni sem tudó kicsinyke gyermek voltam, atyám királyi házában, szülőimnek gazdagságában, boldog nyugalomban éltem. Akkor Keletről, hazánkból, szüleim messzire küldtek,
Mondhatjuk, hogy a tér-idő világban az ember egyfajta álomban, hipnózisban él. Önmaga okozza ezt azzal, hogy öröknek és valósnak hiszi azt ami múlandó, és valótlan.