Az új lélek születése és a Bak csillagjegy

A Bak egészen különleges helyet foglal el a csillagjegyek között. Ebben a jegyben ünneplik a Karácsony – vagy Krisztus-ünnepet. A Bak régtől fogva föld-jegyként szerepel, de a magányos csúcsok felé való törekvés jelképe is. Világosan kirajzolódik tehát az emberben lévő konfliktus: A Földit fel kell áldozni, hogy az emberben nyugvó fény megszabaduljon. A bűnbak fogalma is szoros összefüggésben áll ezzel.

A görög misztériumokban a földi embert fejlődése kezdetén kecske-emberként vagy szatírként ábrázolták, aki vidáman ugrándozik Dionüszosz isten körül. Zeusz és a nőstény kecske Amalthea között is szoros kapcsolat van. Athéné, Zeusz lánya kecskebőrből készült vértet hord. Így a legkülönbözőbb módon öntik jelképekbe és mutatják be a magas- és az alacsonyrendű együttes útját, mely a földi legyőzéséhez vezet.

A germán mitológiában két kos, Fogcsikorgató és Fogvicsorító húzza Thornak vagy Donarnak, a mennydörgés istenének harci szekerét. A „fogcsikorgató” és a „fogvicsorító” fogalmát a farkasokra is használták. Ezek jellemzik a dialektikus lény agresszív anyagi jellegét, aki azonban mégis az isteni szolgálatába szegődhet. Amikor Thor az óriások elleni harcra készülődött, este mindkét kost levágta.

ZOONO - A fertőtlenítés új technológiája


Megette őket, csontjaikat azonban megőrizte, és másnap reggel a két állat újra ugrásra készen állt Thor harci szekere előtt. Így győzi le és teszi engedelmes szolgájává a magasságos az alantast.
Amíg a Bak még nem a magasabb életet szolgálja, addig az ördögi kéjt, az alantas erőket jelképezi, melyek az isteni elemekkel szemben állnak. Ezen okból ábrázolják az ördögöt mint a „dialektikus világ urát” is bakkecske alakjában.

A „nagy sötétség időszaka” a Bak jegyében áll, ez az a kapu, amelyen keresztül az isteni fény betör a sötétségbe. Krisztus születése, a Karácsony-ünnep a legmélységesebb sötétségben játszódik le.

A belső ellenfél felismerése

Aki megnyitja magát az isteni születésének, szert tesz egy olyan képességre, hogy a fényt és a sötétséget meg tudja különböztetni és el tudja választani egymástól. Egy nem földi erő árad be lényébe, miáltal világos lesz számára a sötétség működése önnön lényében és maga körül. Ez a felismerés mindaddig nem lehetséges, amíg a Krisztus-világosság „fel nem fedi” a sötétséget.

Az emberiség a bűnbeesés óta tragikus módon az anyaghoz van kötve. A görögök ezt a tényt „kos- vagy bakénekükkel” fejezték ki, amelyben az Istenfia az anyaghoz van láncolva. Ez az eredendő tragédiája a dialektikus világnak. Mégis idegen ez a tragédia mindazok számára, akik kizárólag vágyaik és kívánságaik beteljesítésére irányulnak. Rabul ejtik őket a földi illúziók, és lelkületüket ezért a kecskebak jelképezi.

Erre a gondolatra épül a fekete (nőstény) kecskéről szóló spanyol mese is. Egy fiatalember egy erkölcsös leánynak megígérte, hogy elveszi feleségül. Forró vágyakozásában azt akarja, hogy a leány még a házasság előtt adja oda magát neki. Hogy célját elérje, veszélyes helyzetbe hozza a leányt, és azt mondja neki, hogy csak akkor menti meg, ha beleegyezik a kérésébe. A leány így is tesz, mire a fiú megmenekíti, ám a veszély múltán a leány fekete kecskévé változik át, és követi a fiút mindenhová.

Az emberben lévő állat megzabolázása

Az az erő, mely az ember állati nézetének a megerősítésére törekszik, magától értetődően azokra is irányul, akik a magasabb életet keresik. Mivel a lényükben lévő állati gátolja és fékezi őket, nem találják Istent, és így bűntudat keletkezik bennük. A kereső fokozatosan arra a meggyőződésre jut, hogy lényének alantas nézetét, amely még mindig uralja őt, talán sohasem lesz képes legyőzni. Annak azonban, aki a belső megszabadulás ösvényén eredményeket akar elérni, meg kell tanulnia belátni és elfogadni azt, hogy természetes személyisége a kiindulópont az ellentétek eme világában, ahol él.

A belátás és türelem révén, és mert a kereső átadja magát az isteni fejlődésmenetnek, alantas vágyai lassan, de biztosan eltűnnek. Ez a görög misztériumokban abban is kifejezésre jut, hogy a szatírok Dionüszosz mesterük kíséretében mutatják meg kettős lényüket, és maguk is – bár az ő szolgálatában – különböző kalandokra indulnak. Egy görög tragédiát mindig szatírjáték követ.

Euripidész egyik drámájában azt mondja a szatírok vezetője:

„Teérted, Dionüszosz, elviselek ezerszeres nehézséget is.”

Mégis, mihelyt elválasztják őket Dionüszosztól, azonnal a természet szívóerőinek, a Küklopszoknak fogságába esnek.
A Jordánnál a Szellem, Isten világossága galamb alakjában ereszkedik le Jézusra, aki ezáltal „Felkentté”, Krisztussá válik. Aztán Jézus visszavonul a pusztába, és negyven napi böjtölés után a Sátán megpróbálja megkísérteni. A 40-es szám az anyag birodalmán átvezető teljes körfordulatra utal (A 4-es szám az anyagot jelképezi).

Ez idő alatt végig a lélek böjtöl, vagyis nem táplálkozik földi dolgokkal. A Sátán megkísérti, és így szól hozzá:

„Ha Isten fia vagy, akkor változtasd a köveket kenyerekké” (Máté 4:3).

„Köveken” itt az alantas világot kell értenünk, amely oly szívesen tetszelegne magasabb szerepben. Ez az alantas nézet az ember mély, benső sóvárgását sohasem képes igazán csillapítani. A harmadik megkísértés után azt mondja Jézus:

„Távozz tőlem, Sátán!” (Máté 4:10)

Az új élet kezdete a Bak jegyében rejlik

A keresőt, aki az életét a világosság keresésének szenteli, három pusztai megkísértés elé állítják, de nem csak egyszer, hanem újra és újra, mindig más formában. Ebből fejlődik ki az önismeret és a világ fejlődési folyamatait illető belátás.

A komoly kereső ezért elfogadja és tudatosan megéli az alantas és a magasabb élet közötti belső konfliktust. Végül aztán az „ellenlábasnak”, a belső Sátánnak ki kell térnie a fejlődő új lélek elől. Goethe Faustjában azt mondja Mefisztó, Faust doktor kísérője, hogy ő

„annak az erőnek egy része, amelyik mindig rosszat akar, de folyton jó kerekedik ki belőle.”

Aki a saját „gonosza” ellen akar harcolni, az észreveszi, hogy ez csak még inkább eltávolítja a belső megváltástól. Éppúgy nem segít neki az sem, ha a „jót” támogatja, mert minél inkább „jót” tesz az ember, annál inkább elragadja az ellenpólus. A földi köveket nem lehet földi kenyerekké változtatni. A dialektika ősi ellentétének mindkét elemét, a jót is és a rosszat is le kell győzni, magunk mögött kell hagyni.

A bűnbak képe azt a földi embert állítja elénk, akibe betör a fény, és akit a halandó természet mintegy kitaszít.

Felnőtt a születésnek ehhez a pillanatához, és most arra készülődik, hogy a benne lévő isteni kibontakozásának áldozza magát. Felkészül, hogy a fény áldozatát ő is segítse hordozni. Az állati elveszíti hatalmát az ember fölött, aki félig állat, félig ember.

Dionysos hajója a dús szőlőtővel mint az őt vezető bölcsesség jelképével.

Az új lélek, a Jézus-ember születése a Bak jegyében azt mutatja, hogy az Isten felé törekvő ember kész teljesen elhagyni régi életútját. Ezzel világosan megmutatkozik a Bak zodiákus-jegy pozitív nézete: az embert életének legmagasabb és legmagányosabb csúcsaihoz űzik, és neki közben mindent maga mögött kell hagynia, ami az alantas élethez tartozik.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube