A helyreállított egyensúly ereje

A ‘szelídség’ szó hallatán talán egyfajta szeretetreméltó gyengeségre gondolunk. A szelídség azonban a belső egyensúly ereje, amely akkor keletkezik, ha az ember tudatára ébred az élet lényegének és a világegyetemben elfoglalt helyének.

A szelídség az elválasztottság nélküli lét, és a tökéletes viszálymentesség folyamatos átélése. A viszálymentesség pedig hatalmasabb az erőszaknál. Ez az erő a mindenség-életből, a világegyetem egységéből származik. Ebben semmivé foszlik minden lehetséges ítéletalkotás, elítélés és kritika. A szelídségben válik létállapottá Krisztus parancsolata: „szeressétek ellenségeiteket” (Máté 5,44).

A Hegyi beszédben Jézus ezt a követelményt állítja tanítványai elé. Minden hagyományban megtaláljuk ezt a parancsolatot, amely a tanulni vágyó embert a tökéletességhez, a teljességhez és az egységhez szeretné elvezetni. De gyakorolták-e valaha is ezt az életszabályt? Az általános vélemény szerint a szelídség és az ellenség szeretete inkább kolostori szerzeteseknek, és biztosan nem a mai társadalom embereinek való.

ZOONO - A fertőtlenítés új technológiája


A társadalmi viszonyokat többnyire a vetélkedés, a becsvágy, a rosszindulat és az irigység jellemzi. Honnan ered mindez? Az ok abban rejlik, hogy életünk alapelve a verseny, a küzdelem és az önfenntartás. A Hegyi beszédben lévő szelídség követelményét ez az emberi természet egyszerűen nem képes megvalósítani.

„A bátorság” – mondja Jan van Rijckenborgh – „mindig erőltető, mert az oka legtöbbször az ösztönből és az indulatból ered. Ezzel a bátorsággal az ember leginkább egy betörőhöz hasonlít. A természet bátorsága mindig sebeket üt, rombol és pusztít.” (A Boldognak-mondások misztériuma, VI. fejezet.)

Ugyanez érvényes az emberi szeretetre.

Ha például azt mondjuk valakinek, hogy „Szeretlek” akkor ez gyakran azt jelenti, hogy „Neked is szeretned kell engem.” Ez a szeretet olyan érzelem, amely cserébe visszakövetel valamit, tehát semmiképpen sem önzetlen. Ha nem elégül ki az ember szeretet-igénye, akkor abból erőszak, agresszió és gyűlölet származik. Ezért amit mi, emberek, szeretetnek nevezünk, az nem tiszta érzés, hanem zavaros érzelem, amely a saját érdekét nézi, és könnyen az ellentétébe fordul, ha ez az érvényesülés veszélybe kerül. Ebből a szeretetből nem születik szelídség.

Szakadatlan érzelmi mozgalmasságban élünk. Tudatunk a váltakozó hangulatok miatt olyan gyertyára hasonlít, melynek remegő lángja alig, vagy egyáltalán nem világítja be a környezetét. Mindezt az okozza, hogy a mindenkitől eltérő saját énünkre és személyiségünkre irányulunk. Szinte senki sincs tudatában annak, hogy a kicsi énjénél többé is válhatna. Azonosulnak az én részeivel, töredékeivel, testükkel, impulzusokkal és ösztönökkel, vagy akár az értelemmel és az okkult dolgokkal.

Ez újabb és újabb negatív érzelmeket korbácsol fel bennük, legyen az hatalomvágy, pénz vagy nagyrabecsülés utáni sóvárgás, vagy meghatározott eszmerendszerek megvalósítására irányuló vágyakozás. És így veszítjük el az egyensúlyunkat. Ezért az emberek soha sem kiegyensúlyozottak, mert tudatuk megosztott és behatárolt. Ítélkeznek és elítélnek. Ilyen feltételek mellett nem lehet belső egyensúly és szelídség sem.

Csendes világosságként az időben

Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája azt tanítja, hogy a szelídség a szellem egyensúlyából, az akarat megújult egyensúlyából születik. Ennek előfeltétele, hogy a tanuló a hegyen álló tanítvány legyen, és megértse a Hegyi beszédet. Ez a rezgésszám emelkedésével jár, és ezzel a belső felemelkedéssel haladhat tovább a tanuló csendes, rendíthetetlen bátorsággal, olyan emberként, aki járja az ösvényt, és a szilárd, világló célhoz közelít.

A lényben az új élet új hang és új tulajdonságok tapasztalatát nyújtja. A Hegyi beszéd ír ezekről, mint például az ítélkezés- és kritikamentességről, valamint a minden bűn megbocsátásának és az ellenség szeretetének bátorságáról. Ha szeretjük ellenségeinket, akkor már nem azok többé. A szelídség az abszolút bátorság, amely nem akar, és nem is tud erőltetni.

Az igazán szelíd ember nem hajlik az erőszakra, nem ismer sem feszültséget, sem bosszút vagy agressziót. Mert minden erőszak gyökere a személyiségtudat korlátozottságában rejlik. Amit a személyiség birtokol, azt meg kell védeni. A szelíd ember azonban már nem ebből a tudatból él. Egy új megértés válik valóra benne.

Lao Ce-vel együtt tudja:

„A leggyengébb bennünk az, ami leginkább ellenszegül.

A nagy művet fogadd el – nyerd el az új földet,

Amit a sóvárgás kelt benned, önfegyelemmel győzd le.

Az önmagát leküzdő a törvényen felül áll.”

 

Jan van Rijckenborgh azt mondja egy ilyen emberről, a Boldognak-mondások VI. fejezetében:

„Az örökkévalóság nevében csendesen világító lángként áll az időben, és Krisztus vigasza az olaj, amely lankadatlan szabályossággal áramlik hozzá.”

Az erőszak fel lesz oszlatva

Milyen erő tölti el a szelíd embert? Hogyan tudja szeretni ellenségeit? Ezek fontos kérdések. A szelíd ember nem ismeri az ellenségeskedést, ezért birtokolja a béke kulcsát. És ezzel meg is oldódna az emberiség problémája. Ki ne vágyna békére? Ehhez azonban az embernek át kellene lépnie saját énje határait, és ehhez megint csak a fényszületés csodájára van szükség. Hiszen a mindenségtudat, amely az egész teremtést betölti és áthatja, a szokványos személyes tudat fölé emelkedik. Ha ez a mindenségtudat megérinti a tanulót, akkor szíve megnyílik.

Az első, amit ekkor észlel, az saját tényleges lénye, és nem az a kép, amelyet eddig önmagáról alkotott. ‘Saját lénye’ látszatértékekből felépített omladozó háznak bizonyul. Megmutatkozik az állhatatlan érzelmi élet, és a gondolatok ‘taposómalmai’, azok az energiák, melyek feszültségeket okozva blokádokat emelnek, és úgy megkeményítik a szívet, hogy görcsössé, és nyomorúságos istállóvá válik. Ezt az egész állapotot bevilágítja a mindenségtudat, amely mindent átfog, és semmit sem zár ki.

Tisztán megmutatja az ember létállapotát.

Abban a mértékben, ahogyan rábízza magát a befogadott fényre, feloszlanak és megváltoznak a megkeményedés, az elsavasodás, az elfajulás és az elhasználódás következményei. Nem lesznek kitaszítva, hanem fel lesznek oszlatva és meg lesznek változtatva. Hiszen a benső térben nem létezik semmiféle szemétlerakó hely, ahol halomra lehetne hányni a lerongyolódott személyiségeket. Az alacsony szintű energiák átalakulnak, akár a rozsdás vas, amely a magas hőfokú tűzben felizzítva megtisztítható.

Aki először hallja a Hegyi beszéd követelményeit, és nem fordul el teljes kelletlenséggel és hitetlenséggel; aki igazságként issza annak benső értékeit, az megérti, hogy a szelídség tényleg csak a szellemből származhat, a Krisztus-rezgésből, amely a tanuló lényében hatásossá válik.

Minden összefügg mindennel

Az igazi szeretet mindenfajta megosztottság nélküli egység. Az igazi szeretet nem elmélet, nem tulajdonság, hanem a tökéletesség, amelyből szelídség születik. Ez a tudat csendes, mozdulatlan észlelése, amely nem fogékony már a rokon- és ellenszenvre, hanem mindent szelídségbe burkol. Felismeri, hallja és észleli, hogy minden összefügg mindennel.

Az igazi szeretet nem érzelgősség. Ez egy másik rend, egy szellemrend valósága és hatásossága. Erős és tiszta szépség és igazság. Távol áll minden érzelmességtől, mert a szentimentalitás a szív rendellenes hatása, melyet a tökéletlen tudatállapot remegő világossága kelt. A szellemrend alapötletének először a rózsa tüzeként kell bebocsátást nyernie a szívbe, hogy a szívet újra helyre lehessen állítani valódi rendeltetésében.

Az igazi szeretet az ember éntelenségéből születik. Egy ilyen kapcsolat nem a jövőnek szóló befektetés, amelynek várnánk a megtérülését. Az igazi szeretet minden viszony megértésének a kifejeződése. És ahogyan az értelem nem olyan birtok, amit védelmezni kellene, úgy a szeretet sem tulajdoni jogcím. Olyan erő tehát, amelyben minden ‘egésszé’ válhat, amelyben minden növekedhet és beteljesedhet. Erejében a Föld megváltozik, és közelebb kerül a tökéletességhez. Aki ebből az erőből él, az nem manipulálható többé.

A szelídség nem ernyedtség

A szelíd ember nem akar győzni. Ezért erősebb mindenkinél. Csakis létállapota által tekintély a szó igazi értelmében. Független, önálló lény, aki az egyetemes magerőből él. És mert ebből a tudatállapotból él, lehetséges, hogy akikkel kapcsolatban áll, azok jótéteménynek érzik őt. De ez nem feltétlenül van mindig így. Hiszen a szelídség nem ernyedtség, hanem az emberi szellem egyik eredeti, tiszta tulajdonsága.

Ezért a szelídség nagy erő. Könnyen előfordulhat, hogy erre az erőre mások éppen agresszióval reagálnak. Lehetséges, hogy a szelídséggel szembesülő egók erősen nyugtalanítva érzik magukat, és ezért megkísérlik aláásni ezt az erőt. Mert a szelídség ereje viharokat támaszt, melyekben a régi erőszakosság megsemmisíthető. A vihar után azonban beáll a végtelenség csendje. Ez az örökség minden emberre vár.

A leggyengébb dolgok felülmúlhatják a legerősebbeket. A világon semmi sem gyengébb és alkalmazkodóképesebb a víznél. A kemény és az erős támadásai mégsem kerekednek rajta felül. A gyengéd felülkerekedhet az erősön, az alkalmazkodó-képes a keményen. Ezt a tudást öröktől fogva közlik az egész világgal, de csak akkor érthetjük meg igazán, ha útra kelünk, hogy megértsük és kövessük a Hegyi beszédet.

Ezért mondja a bölcs:

„Aki magára veszi az ország minden szégyenfoltját,

az mesterévé válhat.

Aki felfogja az ország minden sorscsapását,

az a világ királya lehet.

Igaz szavak ezek, még ha ellentmondásnak tűnnek is.”

Lao Ce, Tao te king, 78. vers, Mirananda, Wassenaar 1979.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube