A sokaságtól az egységig

„Törekedj, ó lélek, belátáshoz jutni, megnyilvánulás révén, ismerd meg a dolgok lényegét, de ne ügyelj mennyiségükre és minőségükre. A Dolgok lényege és jelensége egyszerű, és a lélek azonnal és közvetítő nélkül megértheti őket.”
(Hermész Triszmegisztosz*)

Vajon miért olyan a világ, amilyen? Miért úgy viselkednek az emberek, ahogyan teszik? Egyébként is, én miért vagyok ilyen? Miért viselkedem így? Miért létezik fájdalom? Miért van igazságtalanság? Mi a szeretet? Hol van összhang?

Természetesen e kérdések egyike sem nevezhető újnak. Az ember, aki figyelmét a csillagokra irányította, mindenkor kutatta a Teremtés mikéntjét és célját. Aki azonban ezidőtájt egyéniségfejlődése vége felé jár, nem elégszik meg a bevett válaszokkal. Ha sok mindent birtokol is, talán mégis kínzó nyugtalanságot érez.

Buddha azt mondta:

„Lenne bár a világ olyan szép, amilyennek a költők mondták vagy a festők festették, az ember mégsem találna benne békességet.”

A válasz az ilyesfajta kérdésekre nem nevezhető sem bonyolultnak, sem sokrétűnek; és semmiképpen sem az értelem dolga – ahogyan pedig sokszor helytelenül gondolják. Az értelem működése ugyanis mindenkor az idővel és a térrel van összefonódva. A test halála után megmarad ugyan a gondolatok tömege és e gondolatok időbeni kivetülése, mindezek eltűnnek azonban, ha figyelemre már nem tarthatnak számot.

Jóllehet a gondolatok még meglehetősen sokáig léteznek, ennek ellenére nem halhatatlanok. Minden ötlet, nézet, stílus, irányzat, érzelem, vonzalom az évszázadok porával együtt fog szétszóródni. Helyes megvilágításba helyezve áldást jelent ez számunkra. Mert mutatkozzék bár sok agyrém szerfelett érdekesnek, de az Örökhöz nem sok közük van.

Merítsünk a kiapadhatatlan örökkévalóságból

Az értelem dolgait messze felülmúlja az élet forrása, ami minden teremtményt áthat és magába foglal, amire azonban mindezek semmilyen hatással nincsenek. Ebből a forrásból áramlik az az erő, amely a teremtést a céljához elvezeti. Ezt az erőt azonban soha nem lehet tantételekben összefoglalni. Nem is olyan képesség, amellyel az ember személyes életében eredményeket érhetne el.

Ez az erő nem érezhető, és nem lehet megragadni. Megajándékoznak vele minket, és általa részesülhetünk az eredeti életben. Élteti a lelket, ha a lélek élni kíván általa. Ő a csend, a megragadhatatlan forrás, amelyből a szenvedő lélek vigaszt és hitet meríthet, hogy útját jó véghez vigye.
A léleknek kívánnia kell, hogy az eredeti élet forrásából táplálkozzék. Ez az első feltétel. Eltávolodott, és most neki magának kell a visszatérés mellett döntenie.

Ez többek között azt is jelenti, hogy számára az anyag világa csak ideiglenes tartózkodási hely, hogy csupán átutazóban van. Tovább kell haladnia, és nem szabad megállnia az addig elért dolgoknál. A kétségbeesés földjén megszámlálhatatlan csontváz hever, olyanoké, akik pihenni telepedtek le, s eközben meghaltak.Az embert felriasztják tétovaságából, és továbbsürgetik, hogy célját – az isteni szellem, a halhatatlan lélek és a transzfigurált ember hármas egységét – elérhesse. Buddha úgy ábrázolja a raboskodó lélek szorult helyzetét, hogy a világot – mely a lelket feltartóztatja – égő házhoz hasonlítja, melyet el kell hagyni.

Aki lelkének szabadulását kutatja, az átutazó ebben a világban. Itt él, itt dolgozik, és teszi a tőle telhető legtöbbet. Mégis semleges marad a benne és körülötte történő megnyilvánulásokkal szemben. Az általa megfogalmazott cél nem a tér és idő dimenzióin belül található. Nem köti magát a világhoz a tőle való meneküléssel és önváddal. Intelligensen viselkedik. Magatartása belső nyugalmat, belátást és igaz hitet mutat. Ha azonban olyannal találkozik, aki szükséget lát, segít neki, de semmiképp sem farizeusként, hanem sokkal inkább irgalmas szamaritánusként.

A tökéletes ismeret keresése

Mivel a földi béke csak időleges lehet, nem fáradozik a földi Paradicsom megvalósításán. Nem hajszolja a tökéletes társadalom rögeszméjét sem, bár tudatosan a legtöbbet teszi azért, hogy ezt a társadalmat lehetőleg magas színvonalra emelje. Nem ez azonban a végcélja.

Aki ilyen életállapotban látja a megoldást, annak nem szabad haboznia, hogy önmagát és a világot alapos vizsgálatnak vesse alá. Hermész Triszmegisztosz mondja:

„Törekedj, ó lélek, belátáshoz jutni megnyilvánulás révén, ismerd meg a dolgok lényegét, de ne ügyelj mennyiségükre és minőségükre.
A dolgok lényege és jelensége egyszerű, és a lélek azonnal és közvetítő nélkül megértheti őket.”

Világunkban a sokféleség tulajdonságait elemezni reménytelen vállalkozás. Minden válasz újabb kérdések sorozatát veti fel. Belső békéd tehát ne a dolgok sokféleségében keresd, mert az ilyen béke úgyis szertefoszlik. Maradandó béke csak akkor köszönthet be, ha a lélek felül tud emelkedni a dolgok sokféleségén, hogy majd ünnepelhesse a Teremtővel való egységet.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube