Az eljövendő új ember

Egy antikvárium használt könyvei közül került elő Shubart Professzornak, egy Rigai főiskolai tanárnak Az Eljövendő európai ember című könyve. Ez az 1939-ben megjelent mű egy eljövendő új embertípust ír le. Schubart először az európiai népek sajátosságaira és feladataira világít rá, majd pedig a bekövetkező változásokra.

 

Ez önmagában véve nem új dolog. Már évszázadok óta írnak olyan fejleményekről, amelyek még a jövő zenéjét jelentik. Elsősorban a XX. századi, ezoterikus beállítottságú szerzők hirdették, hogy változásoktól terhes a levegő. Egyesek szerint az emberiség „kvantumugrás” előtt áll, és az egész emberiség tudatának teljes megváltozása várható. Ebből egy tökéletesen más, új típus lép elő. Ez persze nem hirtelen történik majd, hanem fokozatosan, néhány év leforgása alatt.
Amikor mintegy tíz évvel ezelőtt Kelet- és Nyugat-Németország ismét egyesült, a nyugatnémet rádió egy kelet-németországi egyetemi tanárral készült interjút adott le. Ebben a két országrész közötti különbségekről volt szó. A fal épphogy ledőlt, de a professzor már felismerte a Nyugat mélyen bevésődött materializmusát és az ebből eredő ellaposodást. Érdekfeszítő beszélgetés volt, több mint egy órán át tartott. Végül a professzor sajnálkozva jegyezte meg, hogy elképzelni sem tudja a mai emberiség előtt tornyosuló problémák megoldását. De azért hozzáfűzte: ”Egyedül abban reménykedem, hogy az eljövendő új ember, akiről a Biblia beszél, meg fog nyilvánulni. Igaz, hogy én még színét sem láttam.”

 

Mi lesz ennek a vége?

A várakozásnak erre az egyesek számára talán még nem tudatos érzésére ilyen megjegyzések utalnak:

„Ez így nem mehet tovább”, vagy „Ha nem változik meg hamarosan a világ állapota, akkor már túl késő lesz.”

A fokozódó bűnözés sok országban megdöbbenti a tisztességesen gondolkodó embereket. A levegőszennyezés, az élelmezési gondok, a környezet, a háborúk és mindenekelőtt a stressz az a tényező, amely az emberiséget hajszolja.

Mi lesz ennek a vége?

1963-ban tartotta Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri az első Akvárius-konferenciát Renovában, Hollandiában. Ez a konferencia azt a célt szolgálta, hogy felkészítse az embereket az új korszakra. Ebben az új időszakban meg kell tanulniuk a Vízöntőt (= Akvárius) belsőleg megérteni, és üzenetét átültetni egy alapvetően új életvitelbe. Az eljövendő új embernek valósággá kell válnia. Az minden jelenlévő számára világos volt, hogy ez egy új tudattal jár majd együtt.

Ma is százezrek ismerik fel, hogy az ember a maga énközpontú öntudatával egyetlen fokkal sem juthat előbbre a fejlődés létráján. Ha az én van a középpontban, akkor csak elszigetelt tudatról lehet szó. Az eljövendő új ember tudata viszont kisugárzó és mindent átfogó lesz. Ez a Krisztus-tudat foglalja majd el a régi tudat helyét. Az akarat ekkor többé már nem a régi én eszköze, hanem teljesen megújul, hogy az új vezető elvet szolgálhassa. A Krisztus-tudatot az új énnek is nevezik. Egy ilyen én-vagyok tudat tökéletesen ismeri önmagát és mindazt, amire figyelme irányul.

 

A belső csend életvitele

Az előkészület időszakában mindazok, akik a fejlődésnek eme ösvényén akarnak járni, az úgynevezett új életvitelt gyakorolják. Ez a belső csendnek, a gondolkodás és az érzések megtisztításának az életvitele. Attól a pillanattól fogva azonban, amikor a Krisztus-erő beereszkedik és bennlakóvá válik, már nem gyakorlásról, hanem egy magától értetődő életmódról van szó. Az akarat akkor az isteni terv kivitelezőjévé válik.

Ennek a következménye a tobozmirigy teljesen új tevékenysége. Ez a belső elválasztású mirigy az agy középső részében található, és úgy működik, mint egy atomgenerátor. Ha valaki átadja magát a megújító Krisztus-erőnek, akkor tobozmirigyét a földi természet erőitől teljesen eltérő erők táplálják. Ezáltal megújulnak a test atomjai, sejtjei pedig megváltoznak. Ezt a folyamatot transzfigurációnak nevezik.
Az emberi tudat a test minden egyes sejtjében jelen van. Ha megváltoznak a sejtek, akkor az új ember részét képező tudat is megváltozik. Az új test egészen más atomokból épül fel. Az eljövendő új embernek e tökéletes teste nincs a régi személyiséghez kötve. Önállóan léphet fel ott, ahol a világban szükség van rá.

A két test azonban kapcsolatban marad, hiszen a személyiség tudata beolvadt a Másikba, az új emberbe. Részesül benne, és e tudat révén a Másikkal mindig összeköttetésben van. A világ egyelőre csak a régi, látható személyiséget észleli, ez viszont – mivel átragyog rajta a Másik – kellően feltűnő jelenség lesz majd. Ez az új ember, akit embertársai oly sóvárogva várnak – talán anélkül, hogy tisztában lennének vele, milyen is lesz a valóságban. Annak az előfutára ő, amit egyszer minden embernek meg kell valósítania. Jóllehet az emberiség most még nem ismeri ezt az új embert, amint megjelenik, sokan felismerik majd. Hiszen eljövetelét már régóta jövendölik minden szent iratban és az Egyetemes Tanban.

 

Hét menny tárul fel

A fentiekben ecsetelt fejlődés során az ember először abba az állapotba kerül vissza, amelyben a Teremtőjétől elfordulva találta magát. Ezt a létállapotot a buddhizmusban Nirvánának nevezik. A rózsakeresztesek ezt az első sziderikus születésnek hívják – új csillagzat alatti születésnek. E fölött még hat másik új terület található. Összesen hét új ég létezik, amelyeket egymás után fel lehet tárni. Hiszen az ember szívében ott van a szellemszikra-atom, s ebben egy olyan hétszeres erő rejlik, amely a mikrokozmosz, a kozmosz és a makrokozmosz hét kozmikus területének felel meg.

A magatom e hétszeres erejének elhasításával egy hétszeres születés fejlődik ki. A hét sziderikus születés tehát nem távol, valahol a világmindenségben történik, hanem itt és most. Egymástól a rezgési sebességükben (rezgésszámukban) különböznek, tehát minden születésnek más a rezgésszáma. Az elsőtől a hetedik állapotig ez a szám felfoghatatlan magasságokig emelkedik.
Az első állapot a hetedik kozmikus területre vonatkozik, a második a hatodikra és így tovább, amíg a teremtmény vissza nem tér ahhoz a forráshoz, amelyből minden keletkezett, és szellemmé nem válik a Szellemben.

Csak ekkor lesz színtiszta Szellem.

Hogyan nyilvánul majd meg ez az ember? Ezt nehéz megjósolni. A történelem azt tanítja, hogy kisebb-nagyobb csoportok mindig hittek a beavatottaknak, és követték is őket, de arról is szól, hogy nagy ellenállásokat is le kellett küzdeni. Az örömön kívül az ellenállás is mindig megjelent, hiszen a tiszta sugárzás mintegy tükörként hat. Azok közül, akik a beavatott sugárzásában meglátták önmaguk visszatükröződését, egyesek elég bátrak voltak megvallani tökéletlenségüket, és hogy még sok tanulnivalójuk van. Mások azonban minden erejükkel ellenszegültek a belső változásnak.
Így volt és így lesz ez mindig. Míg a közeljövőben sokan nyílt szívvel fogadják majd ezt a megújító Krisztus-erőt vagy Gnózist, mások elfordulnak tőle. Bármilyen legyen is azonban a világ, bármilyen ellenállással találkozzanak is, az eljövendő új emberek csendben mégis mennek tovább a maguk útján. Lelkük erejét és nagy szeretetüket odaajándékozzák mindazoknak, akik ugyanezt keresik.

Forrás: Arany Rózsakereszt

Képek: Canva, Pixabay

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube