fbpx

Assziszi Szent Ferenc jó útra téríti a gubbiói farkast

Annak idején, amikor Szent Ferenc Gubbióban tartózkodott, a környéken egy hatalmas testű, rettenetes és vérengző farkas
garázdálkodott, amely nemcsak az állatokat, hanem még az embereket is fölfalta. Mivel igen gyakran ólálkodott a város körül, a
polgárok állandó rettegésben éltek, csak fegyveresen merték elhagyni lakóhelyüket, mintha háborúba indultak volna, de még így
is jaj volt annak, aki egyedül került szembe vele.

Az ordastól való félelem annyira hatalmába kerítette őket, hogy végül már senki sem mert a falakon kívül mutatkozni. Szent Ferencnek igen megesett a szíve rajtuk, és elhatározta, hogy fölkeresi a farkast, bár a lakosok óva intették őt. Keresztet vetett magára, és minden bizalmát
Istenbe helyezve kivonult a városból.

Egy darabig társai is elkísérték, de csakhamar inukba szállt a bátorságuk, így aztán Szent Ferenc
egyedül ment az ordas tanyája felé. És íme… az említett fenevad acsarkodva rohant a Szent felé, ám amikor egészen a közelébe
érkezett, Szent Ferenc a kereszt jelét vetette rá, majd magához hívta, és így szólt hozzá:

– Gyere ide, Farkas testvér, Krisztus nevében parancsolom, hogy se engem, se másokat ne bántsál. És halljatok csodát! Abban a
pillanatban, amikor Szent Ferenc keresztet vetett rá, a szörnyű bestia összecsukta száját, lelassította futását, majd
meghunyászkodva, szelíd bárányként kullogott oda a Szenthez, és lábai elé kuporodott. Akkor Szent Ferenc így kezdett beszélni hozzá:

– Farkas testvér, te rengeteg kárt okoztál ezen a vidéken. Borzalmas gaztetteket vittél véghez azzal, hogy irgalom nélkül pusztítottad Isten teremtményeit, és méghozzá nem csupán az oktalan állatokat martad meg és faltad föl, hanem arra vetemedtél, hogy megöld és elpusztítsd az embereket is, akiket Isten a saját képmására teremtett.

Ezért, mint a leghitványabb rablógyilkos, akasztófát érdemelsz; mindenki dühös rád, és átkoz téged, az egész város ellenségeddé vált.
Ám én, Farkas testvér, békét akarok szerezni közötted, és az idevalósiak között, mégpedig oly módon, hogy te nem támadod meg többé őket, ők pedig megbocsátják a tőled elszenvedett gonoszságokat, és ezután sem az emberek, sem a kutyák nem fognak háborgatni téged.

Alighogy elhangzottak ezek a szavak, a farkas testének mozdulataival, farkcsóválással, szemhunyorgatással és fejbólintással adta jelét, hogy elfogadja és meg is akarja tartani, amit Szent Ferenc mondott neki. Ő pedig így folytatta:

ZOONO - A fertőtlenítés új technológiája


– Farkas testvér, minthogy hajlandó vagy békét kötni és a békefeltételeket megtartani, biztosítalak, hogy amíg élsz, ennek a városnak a lakói
ellátnak téged táplálékkal, hogy ne szenvedj többé az éhségtől. Jól tudom ugyanis, hogy az éhség vitt rá minden gonoszságra. Mivel
pedig én megszerzem neked ezt a kiváltságot, azt akarom, Farkas testvér, hogy te viszont megígéred nekem:

– sem emberben, sem állatban nem teszel többé kárt. Megígéred-e? A farkas bólintott a fejével és ezzel nyilvánvaló jelét adta ígéretének.
Szent Ferenc erre azt mondta:
– Farkas testvér, azt akarom, tégy hitet erre az ígéretre, hogy biztos lehessek benne.
– És kezét nyújtotta, a farkas pedig fölemelte és kinyújtotta jobb lábát, és a Szent tenyerébe tette…Látva ezt a jelenlevő polgárok, fölöttébb
elcsodálkoztak, és a történteknek nyomban híre futott az egész vidéken…és akkora ámulattal töltötték el a népet, hogy a Szent
iránti tiszteletből, valamint a rendkívüli csoda, a farkassal kötött béke miatt mindnyájan eget verő ujjongásban törtek ki, dicsérve és
magasztalva az Urat, hogy elküldte hozzájuk Szent Ferencet, aki érdemei által megszabadította őket a kegyetlen farkas torkától.

Ama bizonyos farkas pedig még két esztendeig éldegélt Gubbióban.
Barátságosan járt házról házra és ajtóról ajtóra anélkül, hogy bárkinek is ártott volna vagy őt bántották volna…

Forrás: Assissi Szent Ferenc: Fioretti