fbpx

Az önmérséklet hat pontja a spirituális ösvény bejárásához

A jó magaviseletnek (önuralom) különösképpen megkívánt hat pontja (a szellemi fejlődéshez) a Mester tanítása szerint:

1. önuralom a gondolkodásban,
2. önuralom a cselekvésben,
3. tolerancia.
4. vidámság,
5. céltudatosság,
6. bizalom.

1. Önuralom a gondolkodásban

– A vágytalanság azt mutatja, hogy uralkodni kell az asztráltesten. Ugyanezt mutatja ez a tulajdonság a mentáltestre vonatkozóan. Jelenti a kedélyen való uralkodást, hogy ne érezz se haragot, se türelmetlenséget. Jelenti az elméden magán való uralkodást, hogy mindig nyugodt és higgadt legyen, és jelenti idegeidnek gondolkodásod segítségével való fékentartását, hogy amennyire csak lehet, ne legyenek ingerlékenyek.

Ez utóbbi igen nehéz, mert ha megkísérled, hogy készülj az Ösvényre, testedet önkénytelenül is érzékenyebbé teszed, úgy, hogy idegeit könnyen felizgathatja egy hang, vagy egy megrázkódtatás és minden nyomást élénkebben érez; – azonban mégis meg kell tenned, ami tőled telik.

A higgadt gondolkodás bátorságot is jelent, úgy hogy félelem nélkül szállhatsz szembe az Ösvény megpróbáltatásaival és nehézségeivel. Állhatatosságot is jelent, – könnyebben viselheted hát el a minden ember életében jelentkező nehézségeket és elkerülheted a jelentéktelen dolgokon való szakadatlan töprengést, amire sok ember legtöbb idejét fecsérli.

A Mester arra tanít, hogy egyáltalán mit sem számít, mi éri az embert kívülről: bánat, gond, betegség, veszteség, – mindezt semmibe kell vennie s nem szabad engednie, hogy megzavarják lelki nyugalmát. Régi cselekedetek következményei ezek, s ha jelentkeznek, örömmel kell azokat viselned, arra gondolva, hogy minden rossz mulandó, s hogy kötelességed mindig vidámnak és nyugodtnak maradni. Előző életeidhez tartoznak, nem pedig a mostanihoz; nem változtathatod meg őket, tehát hiábavaló nyugtalankodnod miattuk. Gondolj inkább arra, amit most teszel, ami jövendő életed eseményeit készíti elő, mert ezt meg tudod változtatni.

Ne engedd magad át szomorúságnak vagy lehangoltságnak. A lehangoltság helytelen, mert másokat is megfertőzhet és életüket nehezebbé teszi, – ehhez pedig nincs jogod. Ezért bármikor jelentkezzék is, rázd le azonnal.

Még más irányban is uralkodnod kell gondolataidon: ne hagyd, hogy csapongjanak. Bármivel foglalkozzál, összpontosítsd gondolataidat munkádra, hogy tökéletesen végezd. Ne engedd, hogy elméd tétlen legyen hanem tarts mindig jó gondolatokat készenlétben, hogy abban a pillanatban, mihelyt elméd újra szabad, előtérbe léphessenek.

Gondolaterődet használd mindennap jó célokra, légy olyan erő, amely a fejlődés irányába működik. Gondolj mindennap valakire, akiről tudod, hogy bánata van, szenved vagy segítségre szorul és áraszd el szerető gondolatokkal.

Tartsd vissza gondolkodásodat a büszkeségtől, mert a büszkeség csupa tudatlanságból ered. Az az ember, aki nem tud, nagynak képzeli magát, azt hiszi ilyen vagy olyan dolgot vitt véghez. A bölcs ellenben tudja, hogy csak Isten nagy, s hogy Ő tesz minden jót.

2. Önuralom a cselekvésben

Ha gondolatod az, aminek lennie kell, cselekvéseddel nem lesz sok bajod. De ne feledd: hogy hasznára lehess az emberiségnek, gondolatodnak cselekvésben kell megnyilvánulnia. Ne légy tehát tétlen, hanem folyton tevékeny a jóban. De a saját kötelességedet kell teljesítened, nem pedig a másét, hacsak nem teszed az ő engedelmével s azért, hogy segíts neki. Hadd végezze mindenki a saját munkáját a maga módján. Légy mindig készen, hogy segítségedet – ahol szükséges – felajánld, de sohase avatkozz a más dolgába. Sok ember számára ugyanis a legnehezebb dolog a világon, amíg megtanulja, hogy saját dolgával törődjék, pedig éppen ezt kell tenned.

Azért kell megkísérelned, hogy felsőbbrendű munkát vállalj magadra, még nem szabad megfeledkezned mindennapi kötelességeidről, mert amíg ezeket el nem végezted, nem vagy szabad más szolgálatra. Nem kellene újabb világi kötelességeket vállalnod, de azokat, amelyeket már magadra vállaltál, teljesítsd tökéletesen. Minden világos és ésszerű kötelességedet, melyet magad ítélsz annak, tehát nem a képzelt kötelességeket, amelyekkel mások szeretnének megterhelni. Ha a Mesteré vagy, mindennapi munkádat is jobban kell végezned, mint mások, nem pedig rosszabbul, mert azt is Őérte kell tenned.

3. Tolerancia

Tökéletes toleranciát kell érezned mindenki iránt, s épp oly őszinte érdeklődést a másvallásúak hite iránt, mint a saját hited iránt. Mert a mások vallása: ösvény, mely a Legmagasztosabbhoz vezet, akár csak a tiéd, s hogy mindenkinek segíthess, mindenkit meg kell értened.

Hogy azonban elérhesd ezt a tökéletes toleranciát, előbb meg kell szabadulnod a vakbuzgóságtól és babonától. Meg kell tanulnod, hogy semmiféle szertartás nem szükséges, különben jobbnak képzeled magad azoknál, akik kivonják magukat a szertartások alól. Azért ne ítéld el azokat, akik még ragaszkodnak a szertartásokhoz. Hadd cselekedjenek úgy, ahogyan akarnak, de nem szabadna, hogy szembehelyezkedjenek veled, aki ismered az igazságot, s hogy olyasmit próbáljanak ráderőszakolni, amiből kinőttél. Találj mentséget mindenre, légy jóindulatú minden iránt.

Most, hogy szemed kinyílt, régi hitednek, régi szertarásaidnak némely része képtelenségnek fog látszani, s talán valóban az is. De ha nem is tudsz többé résztvenni azokban, tiszteld azon jó lelkek kedvéért, akikre nézve még

fontosak. Megvan a helyük, megvan a hasznuk, olyanok, mint az a kettős vonal, mely gyermekkorodban vezetett, hogy egyenesen és szabályosan írj, amíg megtanultál sokkal jobban és szabadabban írni nélküle. Volt idő, amikor szükséged volt rá, ez az idő most már elmúlt.
Egy Nagy Tanító egyszer így írt:

“Mikor gyermek voltam, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek, minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat”.

De aki elfelejtette gyerekkorát és elvesztette a gyermekhez való vonzódását, az nem taníthatja őket, a

z nem segíthet rajtuk. Tekints tehát mindenkire jóindulattal, nyájasan és türelemmel, de mindenkire egyformán, ha buddhista, hindu, dzsina, zsidó, keresztény vagy mohamedán.

4. Vidámság

Karmádat, bármilyen is, viseld vidáman, és vedd megtiszteltetésnek, hogy szenvedés ér, mert ez arra vall, hogy a Karma Urai méltónak találnak a segítségükre. Ha mégoly nehéz is, légy hálás, hogy nem még rosszabb. Gondolj arra, hogy csak csekély mértékben lehetsz hasznára a Mesternek, amíg rossz karmádat le nem róttad és nem vagy s

zabad. Neki ajánlva magad, karmád gyorsítását is kérted, úgy hogy most egy-két élet alatt lerovod azt, ami különben talán száz életre is kiterjedt volna. Hogy azonban a legjobb eredményt érd el, vidáman és örömmel kell viselned.

Íme egy másik pont. Le kell tenned a birtoklás minden érzéséről. Vegye bár el tőled a Karma mindazt, amit leginkább kedvelsz, sőt azokat is, akiket legjobban szeretsz: még akkor is mindig vidámnak kell lenned, készen arra, hogy bármitől vagy mindentől megválj. A Mesternek gyakran szüksége van arra, hogy erejét szolgáin át árassza másokra, ezt pedig nem teheti, ha szolga lehangoltságnak engedi át magát. Legyen tehát vidámság a szabály.

5. Céltudatosság

Egyet kell folyton szem előtt tartanod, azt hogy megtedd a Mester munkáját. Bármi tennivalód akadjon, erről még sem szabad soha megfeledkezned. De hiszen más tennivalód nem is akadhat, mert minden segítő, önz

etlen munka a Mester munkája, és Őérte kell megtenned. Munkaközben pedig fordítsd teljes figyelmedet minden egyes dologra, hogy a legtökéletesebb munkád legyen. Ugyanaz a Tanító ezt is megírta: “És valamit cselekszetek, szívetek szerint cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek”.

Gondolj ara, hogyan végeznél valami munkát, ha tudnád, hogy egyszerre csak odajön a Mester, hogy megnézze. Ugyanígy kell végezned minden munkádat. Azok, akik leginkább tudnak, legjobban fogják tudni, mi mindent jelentenek ezek az igék. És íme egy hozzájuk hasonló másik, egy sokkal régibb: “Amit kezed cselekedhetik, tedd legjobb erőd szerint.”

Jelenti a céltudatosság még azt is, hogy még egy pillanatra se térítsen le semmi az Ösvényről, amelyre léptél. Se kísértések, se világi gyönyörök, se világi vonzalmak ne fordítsanak el tőle. Mert eggyé kell forrnod az Ösvénnyel; annyira része kell legyen természetednek, hogy kövesd anélkül, hogy rá kellene gondolnod, s ne térhess le róla. Te, a Monád, határozd el ezt. Szakítani elhatározásoddal annyi volna, mint szakítani saját magaddal.

6. Bizalom

Bízzál Mesteredben, bízzál magadban. Ha egyszer láttad a Mestert, bízni fogsz benne a végletekig, sok életen és halálon át. Ha még nem láttad, akkor igyekezz Őt megvalósítani magadban és bízzál benne, mert ha nem teszed, Ő sem segíthet. Amíg nincs meg a tökéletes bizalom, nem indulhat meg a szeretet és erő tökéletes kiáramlása.

Bízzál magadban. Azt mondod, hogy nagyon is jól ismered magad? Ha ez az érzésed, akkor nem ismered magadat, csak azt a gyarló külső burkot, mely gyakran merült a posványba. Te ellenben – az igazi Én – Isten tüzének szikrája vagy, és Isten, aki mindenható, benned van, ezért semmi sincs, amit meg ne tehetnél, ha akarod. Mondd magadnak: “Amit ember megtett, azt ember megteheti. Ember vagyok, de Isten is az emberben; megtehetem ezt a dolgot és meg is fogom tenni”. Mert ha az Ösvényen akarsz járni, akaratod olyan legyen, mint az edzett acél.

Forrás:

Alcyone (J. Krishnamurti): A Mester lábainál
kép: michaelkwan