A természet tüze mindent megújít

Ignis Naturae Renovator Integra –

„A természet tüze mindent megújít „e- kijelentés szervesen hozzákapcsolódott az emberiség sorsához. Az egész emberiséget, minden egyes embert érintő kérdés ez. Igen, kedves olvasó, mindenképp van közöd hozzá, akkor is, ha éppen katolikus, hindu, buddhista, ateista, vagy egyéb tudatalatti szinteken flörtölsz az élet valós kérdéseinek feszegetésével.

Ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen megérteni ezt a kijelentést, tájékozódnunk kell bizonyos szellemi törvényszerűségekről.

Egy (számunkra) nagyon eseménydús 26000 éves ciklus vége felé tartunk itt együtt, a Vízöntő lábainál. Az utóbbi 8000 évben a Föld minden lakójához ilyen vagy olyan formában eljutott az üzenet. Mindegy, hogy Hermész, Zarathusztra, Buddha, Mohamed, Krisztus, vagy a modern kor spirituális gondolkodói és tanítói adták azt át.

Ez az üzenet, viszonylag egyszerű, három mondatban megfogalmazható:
– Az ismert, és érzékszervekkel bárki számára felfogható tér-idő világon túl létezik egy magasabb rezgésű Isteni valóság.
– Az ember kettős lény, egyrészt ennek a múlandó világnak a halandó istene, (egó) másrészt az Isteni világ halhatatlan polgára. (mikrokozmosz)
– Minden ember számára megadatik a döntés joga, hogy válasszon: mely valóság törvényeit tekinti magáénak. Mire mond igent, és mire nemet.

Megannyi törekvés és hol marad az ígért jutalom?

Persze jogos a kérdés, hogy hol marad az eredmény? A rózsafüzér, az ászanák, a japa lánc, a hosszas meditációk és imádságok sora, a szufik tánca, a kuruzslók varázsfüvei és színes üvegcséi, a vallásos szabályzatok, az okkult praktikák, az alkimisták retortái, a megsárgult apokrifek különös titkai és a duál lelkek romantikus nászának üdvösséget hozó ígérete… erőfeszítések hosszú sora, és a világ nem lett jobb hely.

A kérdésre a válasz egyszerű: sehol.
Csak mankó és támasz mind, nekünk értetleneknek. Kik csak tükör által homályosan látunk. Haszna mindnek csak addig van, míg támaszt ad, megtart. Ameddig továbbvergődünk valahogy göröngyös utunkon. Igazából egyik sem cél, csak eszköz. Nem a világ válik jobb hellyé, hanem mi magunk válunk valami mássá…

A valódi üzenet túl van közvetítőkön és gyakorlatokon, filozófián és vallási irányzatokon, prófétákon és megváltókon, véleményeken és kinyilatkozatásokon.
Ha valakinek volt szerencséje látni azt a különös ábrát, mely a “rivers of life” néven indult útnak az interneten, az könnyen beláthatja ezt.
Ezen az ábrán az elmúlt 8000 év spirituális és vallási áramlatai szerepelnek mint folyók, amelyek az idő medrében áramolnak. Csak nagyon kicsit kell elrugaszkodni a bigott elképzeléseinktől ahhoz, hogy belássuk: az üzenete mindnek ugyanaz.

A természet tüze mindent megújít – „Ignis Naturae Renovator Integra”

Mit is jelent ez? Hogyan kell értenünk ezt a kijelentést?

A Vízöntőben (a korszak, melyben élünk) szembetalálkozunk a Szaturnusz kapujával, amelyen át kell haladjunk. Igen, kissé absztraktul hangzik, de a következő rövid magyarázat talán segít az értelmezésben:

Szaturnusz az, aki felzabálja a saját gyermekeit. Szaturnusz az Idő Ura. A rémisztő kijelentés így hirtelen evidenciává válik, hiszen ami az időben születik, az az időben el is pusztul. A „felzabálja” talán kissé túlzás, és riogató is. De a valóság az, hogy egyszerűen minden elmúlik ha eljön az ideje, és kész.

Ha ezen a ponton visszagondolunk a halandó isten és a halhatatlan ember dilemmára, akkor könnyen beláthatjuk, hogy mi is a ránk rótt feladat.

Ez a feladat nem más, mint a kapun való kilépés. A döntés. A választás a bensőnkben a halhatatlan és a halandó között.

Máshogy fogalmazva: választás a lélek és az egó között. Ennek a választásnak a dilemmája nem csak a mai kor emberét érintette meg. Az emberi történelem korszakaiban a jelképek csodás arzenálja volt hivatott a befogadó szeme elé tárni, hogy a választás nem lehetőség, hanem inkább kötelesség minden ember számára.

Főnix és a Pelikán

Mik ezek a jelképek és hogyan értelmezzük őket? főképp mi köze van Szaturnusz svédasztalon kiterített gyermekeihez? (hozzánk)

A Misztériumállatok című könyvecske egy különös írással kezdődik. Ebben az írásban a Főnixet és a Pelikánt mutatja be a szerző.

“Az amszterdami Biblio­theka Philosophica Hermeticában, az ezoterikus irodalom e rendkívül gazdag gyűjteményében egy 1534-ből származó kézirat, „A korszak mécsese” ecseteli, hogyan lép kapcsolatba az emberiséggel az isteni világosság a „Fiat lux!” (Legyen világosság!) igéjén keresztül, és hogy ez milyen fejleményekhez vezet. Az irat egy ábrát is tartalmaz, amelyen a két misztériumállat, a főnix és a pelikán egy-egy fa tetején látható.

Baloldalt, a jó és a gonosz ismerete fájának kopár ágain a pelikán fészkel három fiókájával. A fa alatt ott fekszik Ádám koponyája, utalva a figyelmeztetésre: „Amely napon eszel e fa gyümölcséből, bizony meghalsz”. Ez a fa az emberi lény mulandóságára emlékeztet. A pelikán – a Krisztus-hierarchia jelképe – mégis ide rakta fészkét, és itt költötte ki három fiókáját. A fa köré tekert színes szalag felirata: Dolor medicina doloris (A szenvedés gyógyszere a szenvedés).

Jobboldalt, az élet fáján a főnix rakott fészket, és a kép éppen azt mutatja, amint ez a tűzmadár kiemelkedik a lángokból. A fát körülfogó szalag ujjongva közli: Urens revivisco millares (Elégvén évezredekre újjáéledek). Az élet fáját tűzfának is nevezik. Az életre keltő isteni erő a gyökereken át lehatol a Földbe, hogy megújító tüzével átsugározza azt.

A rózsakeresztesek filozófiája e két központi nézetet egynek, kettős egységnek tartja. A tűzmadár az egyiptomi Nap-misztérium, „Ízisz, Ozirisz, Hórusz” jelképe. A pelikán a Krisztus-hierarchia munkássága során a szellemből, vízből és vérből való újjászületés rejtélyében önmagát feláldozó Krisztus jelképe. Itt a halálról és a feltámadásról, az élet, az elhunyás és az újraszületés szünetet nem ismerő folyamatairól van szó. A tűzmadár és a pelikán tehát Krisztus önfeláldozását és feltámadását jelképezik.“

Itt vissza is érkeztünk a nyitó gondolathoz, avagy a mondandónk végére.

A helyzet tehát az, hogy azokat az időket éljük, ahol mindannyiunknak dönteni kell.
Az elmúlt 8000 évben átadtak nekünk ehhez minden tudást. A Krisztusi Misztérium végül az Isteni természet tüzét végérvényesen összekötötte az anyagi világgal. Ami előtte csak az éteri és asztrális síkokon volt elérhető és megtapasztalható a beavatottak számára, az ma az idők vége felé sietve, a Föld minden lakójának anyagi szinten is megélhető, alanyi jogon járó lehetőség.

Az ismert bibliai történet, amelyben a Krisztus követőit üldöző Saulból Pál (“megváltozó”) apostol válik a Jeruzsálemből Damaszkuszba vezető úton: példaértékű. Mindannyian bármikor megélhetjük a Damaszkuszi élményt. A Pál-fordulást. A belátását az isteni valóságnak. Saját lényünkben felismerhetjük a múlandón túli, isteni valóságot. Ehhez meg kell valósítsuk a Pelikán szeretet áldozatát, mely felhívja azt a tüzet, amiben a Főnix, a bennünk lévő Isteni elv újjászületik.

INRI – Ignis Naturae Renovator Integra – A természet tüze mindent megújít.

Ez az az út, ami átvezet bennünket a Szaturnusz kapuján. Mindannyiunk számára megadatik a lehetőség.
Most van itt az ideje a választásnak. Ez az az élet, ahol ezt megtehetjük, és meg kell tennünk.

Persze a Nap mindenképp felkel, akkor is ha túl sokat kokettálunk Mammonnal, ha elhisszük és elfogadjuk a valóságnak látszó világ hamis ígéreteit. De amikor Szaturnusz kapuja bezárul, és a természet megpihen, egy újabb 26000 éves ciklus veszi kezdetét az egysejtűek kialakulásával, ahogyan azt megtanultuk az iskolában.

A lelkek karmikus tapasztalatai a mikrokozmoszból kiürülnek, és “Játszd újra, Sam!” táblát lengeti majd az angyalok kara és szépen letessékelnek minket az élettapasztalatok kezdetét jelző rajtvonalhoz. A választható sorsfeladatokat jelző cédulák között (ahogy ‘A világ útvesztője és a szív paradicsoma’ ecseteli) nem kovács, tanár, vagy politológus lesz, hanem egysejtű, amőba, vagy kavics.

Az idő relatív…

Mondhatjuk. Bizonyos tekintetben nem is valós. A lélek számára 26000 év mit sem számít. Végül is futhatunk még pár kört…
Annak a gondolata, miszerint minden érték, amit az elmúlt évszázadokban a lelkünkben megérleltünk, semmit sem ér, és így könnyedén feláldozható a téves elképzelések és múlandó örömök oltárán, az nem azért szomorú, mert kárba veszik sok-sok élet megannyi belátása és tapasztalata, küzdelme, szenvedése, öröme és bánata. Hanem azért, mert mindezt pökhendi tudatlansággal tesszük. Úgy sétálunk el a magasabb világokba vezető kapu mellett, hogy azt még csak észre sem vesszük.


Azt azonban érdemes fontolóra venni, hogy a testünk, tudatunk és a személyiségünk egyszeri.
Nem éltünk korábban, és nem élünk később sem. Egy emberöltő adatott.
A mi választásunk ennél a pontnál igen lényeges.

A lélek derűje, vagy az élvezetek öröme…

A végén Anubis mérlegén a szívünk megmérettetik.
Ha súlyosabb mint egy tollpihe, az isteni világ zárva marad.

 

Dönteni kell, de várunk… pedig mindent tudunk már hozzá:
Hermész: Mint fent, úgy lent.
Zarathusztra: Jó gondolatok, jó szavak, jó tettek
Buddha: Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.
Krisztus: Aki a szeretetben marad: Istenben marad, és Isten is őbenne….
– a sort folytathatnánk a Védáktól a kvantumfizikáig.

Ismerjük és tudunk róla, nem menekülhetünk a tudatlanságunk mentsvárába.
Amiről tudunk, azért a a sors felelősségre von. Nekünk pedig válallnunk kell a következményeket.

Ha kérhetünk bármit is egymásért Istentől, a gondviseléstől, őrangyalainktól, az Univerzum végtelen erőitól őrült korunk rohanó kába egyhangúságában, az legyen az, hogy képesek legyünk megérteni, és megvalósítani a Pelikán szeretet áldozatát és láthassuk felemelkedni a Főnixet mélységeink bugyraiból.

Ha még nincs a könyvespolcodon mindenképp szerezd be. Meg fogod érteni, hogy csak a díszlet változik, a feladat és a dolog maga ugyanaz. Évezredek óta ugyanaz. Amit keresel az réges régen kísér téged, csak mögötted áll. Fordulj meg.

Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma 

Ha gondolod, hogy érdemes komolyabban utánajárni a Főnix és a Pelikán üzenetének, tarts velünk.
bővebb infó: www.igneumszellemimuhely.hu (szeptemberben indulunk)