A kulcs

Korunk embere már nem a mulandóságban keresi az üdvösségét. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy az élet lényege az örökkévalóságban rejlik. Gondolkodása eléggé önálló ahhoz, hogy maga is a múlt nagy beavatottjainak nyomára bukkanjon, akik a fátyol egy darabkáját fellebbentették. Elméletileg ez egészen jól megvalósítható. De hol marad a gyakorlat?

A modern ember tragédiája, hogy a Szellemet és annak örök szerkezetét az értelmi tudatával akarja megragadni, a szívében rejlő misztérium létezését azonban tagadja. Ezért az ajtó hermetikusan zárva marad előtte.

Annak ellenére, hogy az örökkévalósághoz vezető kulcs közelebb van az emberhez, mint saját keze és lába, számára az mégis, a további százezer másik elméleti kifejezéshez hasonlóan, elvont fogalom marad. A kulcsot képtelen használni, mert még nincsenek meg neki az egyetlen ajtó perspektívái.

Elfelejtette őket, és úgy járt, mint az az ember, aki a sivatagban egy ciszternára bukkanva nem tudja, hogy a vizet abból ki kell „merítenie”, ha nem akar szomjan halni. Nem elég abban reménykednie, hogy az eső majd felüdíti cseppjeivel. Az élet sivatagában az embernek meg kell tanulnia a belső forrásból meríteni.

A kulcs

Nem vagyunk-e minden pillanatban ráutalva a legmagasságosabb kegyelmére? Az emberiség évmilliókon át tartó zarándokútját számtalan bukás és talpraállás jellemzi. Újra és újra érkeznek küldöttek a sokféleség és az ellentétek világtérségébe, hogy felajánlják az örökkévalóság kulcsát. Vegye használatba ezt a kulcsot. Ne hagyja, hogy az a tízezer dolog szekrényében rozsdásodjon el.

Jézus ezeket mondja a Pistis Sophia első oldalain, a Megváltó könyve című részben: „Az első misztériumból jöttem elő…”.* A leghatalmasabb misztérium a legegyszerűbb. Ez maga a fény. Krisztus a világmindenség fénye, szeretete és élete. Ő az eredeti élet mindenütt jelenlévő, mindent átjáró szíve, a makrokozmosz szíve, amely minden mikrokozmoszban is dobog.

Krisztus az élet sivatagában rejlő ciszterna élő vize. A Krisztus-erő rezgésszintje megegyezik a Föld-bolygó frekvenciájával – azonban a számunkra megtapasztalható legmagasabb szinten. Más égitesteken talán más neve van. Azonban mindörökké ő a világmindenség szíve, amely mindig hármas egységben – fényben, szeretetben és életben – fejezi ki magát.

Aki képes arra, hogy a Krisztus-erőt, az eredeti élet szeretet-bölcsességét felszabadítsa a szívében, az maga is áthatolhat e misztérium mélységeihez. Ezzel a kulccsal megnyithatja a kaput. Akkor egy szellemi sugár rendet teremt a „százezer dolog”, az állandóan növekedő sokféleség között. Akkor kialakul egy olyan szerkezet, amely egy szellemi törvényszerűségre hangolódik. Mindez felébreszti az emberben az elveszített haza emlékét, és megtanítja őt arra, hogy sokkal jobban megértse a földi sorsát.

Az ember abból indul ki, hogy az értelem erejével maga is világokat teremthet.

Azonban e világok aztán magától értetődően ugyanolyan tulajdonságokkal bírnak, mint az ember. Megtalálható bennük a létbizonytalanság érzése, a kapzsiság és önzés, a kísérletező kedv és a hatalomvágy. Ezek a világok az önmegsemmisítés szakadékának szélén egyensúlyoznak.

Szakítsa el magát következetesen e látszatvilágoktól, törje át a kivetítések és az egoista viselkedés börtönfalait, melyekkel valamennyien ehhez a világhoz láncoljuk magunkat. Ismerje fel világosan az értelmi tudás és az elméletek viszonylagosságát. Tévedés azt képzelnie, hogy mindezekkel megragadhatná a Szellemet. Törődjön a szívével, hiszen abban rejlik az élő forrás, az élet sivatagában lévő ciszterna.

Csendesedjen el, hogy a csendet, a csend megnyilvánulásának teljességét megtapasztalhassa. Próbáljon meg leereszkedni a ciszternába, és útközben távolítsa el a közömbösség köveit. Tisztítsa meg a szívét, és semmilyen fáradságot nem sajnálva törekedjen arra, hogy belátáshoz jusson önmagában. Az életben ez az egyetlen feladat, amely ér is valamit. Ezért minden mással szemben előnyben kell részesíteni.

Aki megnyitja a belső misztériumot, és Krisztus erejéből él, az megszabadul minden kétségtől és félelemtől, kigyógyul a világ valamennyi betegségéből és tökéletlenségéből, s a tágra nyílt kapukon keresztül az Élők Kertjébe léphet. Ez az ember a múlhatatlansággal győzedelmeskedett a mulandóság felett.

A világmindenség központja a mikrokozmosz központja is

A Szellem minden időben ébresztgette az emberben e belátásokat. A kereszténység kétezer éves külsőségekben való megnyilvánulása után elérkezett a megfordulás időszaka: mindenkit felszólítanak arra, hogy szívét fordítsa a világmindenség örökké létező szívéhez. Ez az új feladat.

Az ember akkor megérti majd, hogy a makrokozmosz és a mikrokozmosz centruma egy és ugyanaz. Mérhetetlen bizonyosság ez, amely mindenki számára valósággá válhat. Annak ellenére, hogy a valódi én közvetlen megtapasztalása talán nem olyan gyorsan megvalósítható, mégis lehetséges, hogy bizalmunkat, hitünket, reményünket és odaadásunkat teljes mértékben ennek az első misztériumnak szenteljük.

Mit jelent a „világmindenség központja” kifejezés? Semmi esetre sem egy távoli univerzum időhöz és térhez kötött dimenzióját értjük ez alatt. A világegyetem központja a Szellem mindenütt jelenvaló és mindent átjáró legmagasságosabb tere. Mint egy nap, amely minden atomban belső szikraként vibrál, úgy ragyogja be a makrokozmosz minden szféráját.

Ez az örök megnevezhetetlen, melyből a fiú, az isteni teremtést létrehozó örök Atya-Anya elv keletkezik. A fény, a szeretet és az élet tehát a központban kapcsolódik össze a Szellem egyetlen, megnevezhetetlen terével.

Abban a pillanatban, amikor egy teremtmény, egy „fiú”, ettől a Szellemben lévő hármas-egységtől eltávolodik, és gondolatok, érzések által olyan saját világokat és rendszereket hoz létre, melyek a világmindenség szívével nincsenek összhangban, az eredeti szellemi elv a legmélységesebb feledésbe süllyed benne.

Saját egyéni teremtése akkor már nem képes új szinteket elérni. Ahhoz a magszemhez hasonlít, amely kemény sziklára hullott. Isteni magszem rejlik bennünk. Amennyiben a talaj – a szív – termékenynek bizonyul, a magszem kicsírázhat, és a mikrokozmoszban egy életfa növekedhet. Az egyéni teremtést így visszavezetik eredeti dicsőségéhez, s az ismét tökéletesen eggyé válik a világmindenség szívdobbanásával.

Melyik teremtést kell visszavezetni?

Mit kell visszavezetni? Talán a többé-kevésbé művelt személyiséget minden értelmi képességével együtt? Ez azt jelentené, mintha egy elkorhadt sarjjal oltanák be az Élet Fáját… Ha az ember megtisztítja szívét a mulandóság ballasztjától, és mély önismeretre tesz szert, a makrokozmikus szívből érkező sugár az ő mikrokozmikus szívében egy élő fényt fog szétterjeszteni.

A fény, szeretet és élet háromszoros eredeti forrásából öröm, szabadság és mélységes hála fakad. Aki ebből iszik, az megváltozik: az eredeti szellemi eszme és az isteni szeretetsugárzás akadálytalanul működhet benne. Az élet makrokozmikus fáján újra kivirul a mikrokozmikus rózsa. A manicheusok ezt nevezték a Krisztus gyémánt fáján kihajtott gyöngyszemnek. Az első misztérium mérhetetlen pompa, világosság és harmónia.

* A Pistis Sophia gnosztikus misztériuma J. van Rijckenborgh Haarlem, Rozekruis Pers, 1992.

A bölcs Baraias továbbadja Máni tanítását

„Az én Uram ezeket mondá:

‘Miként manapság egy csikót, amely a király szolgálatára alkalmasnak találtatik, képzett lóidomárok királyi ménné nevelnek, melyen aztán az uralkodó teljes pompájában és méltóságában lovagolhat, és megvalósíthatja terveit, ugyanúgy neveli a Szellem is a testet, hogy a jót cselekedje.

És amiként egy ruhát a viselőjére szabnak, és egy hajót a legjobb kormányosnak szerelnek fel, hogy megszerezhesse a tenger kincseit, ugyanúgy alapítanak szentélyt a Szellem dicsőségére is, a legszentségesebb templomot építvén, hogy bölcsességét megnyilváníthassa. A gyermek felnövekedett, s így Máni most egy testben lakozván megválthatja a gonosz világi hatalmak rabságában sínylődő embereket, tagjaikat megszabadíthatja a lázadó szellemek elnyomásából, és ezen alacsonyrendű uralkodó hatalmától. Szüksége van erre a testre, hogy a Gnózis igazságát megnyilváníthassa, és ebben a testben tárja szélesre az ajtót a rabok előtt, örök életet ajándékozva nekik.’”

J. van Oort és G. Quispel. De Keulse Mani-Codex. Amszterdam, In de Pelikaan 2005. 116. old.

Forrás: Pentagram, Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Valójában ki irányít? Kezedbe vennéd a sorsod? Akkor tarts velünk a következő webkonferenciánkon – >> Ingyenes webkonferencia

Mi az értelme az életed eseményeinek? Tarts velünk és hozd ki a legtöbbet a spirituális tanításokból ->> Zodiákus kör 2025

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube

Már TikTok – on is követhetsz minket ->> Igneum Szellemi Műhely

A könyv shopunkban sok értékes érdekességet találhatsz, melyek segíthetnek az utadon: Igneum Könyvek