Egységes világ

A nyugati országok évszázadok óta tartó világméretű tevékenységének hatására a világot átfogó kereskedelmi birodalmak, a gyarmatosítás és a távoli kontinenseken folytatott háborúk következtében a különböző népek, államok és vallások között a kapcsolatok, függőségek és az eladósodás globális szövevénye jött létre.

A tömegtájékoztatási eszközök és a modern kommunikációs technológiák sokakban tudatosították ezeket az alapjában véve nem új keletű tényeket, olyannyira, hogy az emberiség fokozatosan kezdi felismerni kölcsönös függőségét, és felelősségét a világ egészéért.

De ez a tudatosodás csak akkor lehet olyan mélységű, hogy megszabadító cselekvés következhessen belőle, ha az isteni sugárerők az embereket nem csak megmozgatják és nyugtalanítják, hanem ebből kiindulva meg is változtathatják: Mert az isteni egység, amelyből a mikrokozmoszok származnak, egységre sürgeti őket. Ennek erejében szólítanak meg minden embert, hogy önmagában eszközölje ki az új lélek megszületését.

Az egység, mint szükségesség

De a nyugtalanított ember az összetartozás és az egymásrautaltság tudata mellett a másik egoizmusától, sőt talán annak bosszújától való félelmet is ismeri. Ez a tudat azonban nem az igazi összetartozás érzésére, hanem sokkal inkább arra az érzésre hasonlít, hogy elkerülhetetlenül egy hajóban ülünk.

Ezért is merül ki sok globális fáradozás inkább a különböző államok érdekeinek kiegyensúlyozásában, vagy annak megakadályozásában, hogy egyesek túlságosan megerősödjenek. Teljesen mindegy, hogy az ENSZ plenárisan ülésezik, vagy pedig egy világkereskedelmi vagy klíma csúcsot szerveznek: az egyes államok minden mögött meghúzódó egoizmusa majdnem minden valódi előrelépést meghiúsít, ami a világ egészének hasznára lenne.

Jan C. Smuts, az ENSZ 1945-ös első közgyűlésének elnöke azt írja magán feljegyzéseiben, hogy a jövőben sem lehet az agresszorok által indított háborúkat megakadályozni, ha az emberben lévő irracionálisra nem születnek majd más válaszok, olyanok, amelyeket a magasabb értékekbe vetett hitből merítenek.

„Ez az óriási feladat túlmutat e konferencia hatáskörén, és másokra kell hagyni, de nem lehet meghatározhatatlanul hosszú időre elhalasztani.”

Mi ez az irracionális?

Ezek vágyerők, amelyek az embert mozgatják, anélkül, hogy az értelme ellenőrizni tudná őket. E mögött karmikus okok húzódnak meg, elfojtott problémák, és egy globális asztrális tér, amelyben démoni erők is hatnak. Csak egy spirituális felébredés, amely az embert a szív-fej egységhez vezeti, tudja ezeket az erőket felismerni, megérteni, és végül legyőzni.

Így állunk egy olyan világban, amely ezzel a feladattal még nem birkózott meg: határozatok és szabályok külső béklyója nagyon ritkán tudta kordában tartani az államok egyéni érdekeit, és gyakran nem lehetett megakadályozni a háborúkat sem. Az egymásrautaltság tudata és a szabadság és egység utáni vágy növekszik, de az államoknak és globális konszerneknek szemmel láthatóan nincs lehetőségük arra, hogy máshogy cselekedjenek.

Még egy egységes vallás – amely egy külső világ-erkölcsöt alkot a világvallások legkisebb közös nevezőjéből – sem tudja sem az emberek felébredését, sem spirituális egységét létrehozni.

A valódi emberlétre szóló hívást még kevesen értik. Az emberiség tudatát még túlságosan az egyéni érdekek határozzák meg; ráadásul pedig negatív tapasztalatok vésődtek bele, a háború és a megsemmisülés emléke, amelyek mindenkit elérhetnek, és ezáltal a béke és egység iránti vágyat – mintegy életbiztosítást – hívják elő. A bizonytalanság és a fenyegető konfliktusok időszakaiban felerősödnek a békemozgalmak, és emberek mennek az utcára a békéért tüntetni. Ha a fenyegetettség alábbhagy, akkor a békemozgalmak ismét a háttérbe vonulnak.

Egység külső szabályok által?

Az ENSZ olyan szervezet, amelyet a világbéke fenntartásának szolgálatára alapítottak. A szervezet történetének a példája megmutatja, milyen következményekkel jár, ha az eszmék és ideálok mellett kezdettől fogva ott vannak az államok önös érdekei is.

Amikor az ENSZ-et 1945-ben létrehozták, az alapító országokban általános eufória uralkodott. Theodore Roosevelt, az ENSZ mértékadó alapító atyja, magas célokat fogalmazott meg, amelyeket „one world – egységes világ – gondolatok” néven ismernek.

Ezek szerint a világon mindenkinek négy alapvető szabadságjoga van: a félelemtől és szükségtől való mentesség joga, a vallásgyakorlás szabadsága, és a véleménynyilvánítás szabadsága. A Rooseveltet követő amerikai elnök, Truman, az alapító ülés záróbeszédében ezt a lelkesedést még tovább fokozva azt mondta: „Az egyesült nemzetek kartája egy kemény alapzat, amelyre egy jobb világot lehet építeni.”

Azonban már az első években megmutatkozott, hogy a biztonsági tanácsban csak olyan határozatok születtek, amelyek összhangban voltak a vétójoggal rendelkező hatalmak egyéni érdekeivel. A biztonsági tanács és a közgyűlés nagyon gyakran cselekvésképtelen volt, mert nem voltak képesek a köz érdekeit az egyéni érdekek fölé helyezni.

Épp a nagyhatalmak akadályozták meg vétójukkal újra és újra a határozatokat, és akadálytalanul lehetett továbbra is az egész világon megszálló háborúkat folytatni; és ha a határozatokat megszavazták, akkor gyakran a meghozatalukban résztvevő államok nem tartották magukat hozzájuk. Az ENSZ ötödik főtitkára (1982-től 1991-ig), Javier Pérez de Cuéllar, az 1983-as éves beszámolójában többek között ezeket állapította meg kijózanítóan:

„Az a benyomásom, hogy egyes kormányok nem tartják fontosnak azokat a döntéseket, amelyek meghozatalában az Egyesült Nemzetek Szervezetében maguk is résztvettek.”

Minek kell az emberben végbemennie?

Mire van szükség ahhoz, hogy a világ valóban békében és egységben élhessen? Minek kell az emberben lejátszódnia ahhoz, hogy ne csak egy kis helyet kívánjon magának a nap alatt, hanem mindenki javáért síkra szálljon? És milyen kapcsolat van az egyes emberek fejlődése, és az államok cselekedetei között?

Azok az emberek, akik egyénként el tudják oldozni magukat a félelem és az erőszak sémáitól, és az eddig jellemző tulajdonlási gondolkodás sablonjaitól, és ez a cselekedeteikben is bebizonyosodik, megnyitják ezt a lehetőséget másoknak is. Ha az emberek megváltoznak, megváltozhatnak az államok is. Ekkor egy lépésről lépésre haladó folyamat veszi kezdetét, amelyben az egyének által kivívott új tudat lehetővé teszi, hogy az államok is új irányba mozduljanak el.

A „rendszert” – amelyben manapság már sok politikai és gazdasági döntéshozó fogolynak érzi magát -, fel lehet törni, úgy hogy az egyéneknek ismét újfajta szabadságok nyíljanak meg. Így változhat meg lépésről lépésre sokak tudata, és változhatnak meg a társadalmi viszonyok és az államok tettei.

A természet-szülte tudatból kiindulva, a jóra való minden fáradozás ellenére ezt az emberek nem tudják megtenni. Csak az eredeti istenember egység-tudata – amely mint tudás sokkal mélyebb, mint az egy csónakban evezés tudata -, tesz minket alkalmassá, hogy magunkban és másokban ne csak a gyenge, hibázó embert ismerjük fel, hanem az isteni magot is, amely meg akar nyilvánulni.

Ez a tudat ad értelmet és keretet az életnek ezen a világon:

mint lehetőség az istenember kibontakoztatására, és az isteni életterületre való visszatérésre. Az ehhez szükséges erő jelen van bolygónk légkörében. Létezik egy világot átfogó erőtér, amely mindenkit táplálni akar, akik ezután az igaz emberré válás után sóvárognak. Ebből az erőtérből az ember minden cselekedetéhez erőt meríthet.

Ilyen ember volt Dag Hammarskjöld, aki cselekedeteibe megpróbálta a tudatát úgy átültetni, hogy az emberiséget szolgálhassa velük. Olyan ember is volt, aki tudta, hogy egy különleges erőtér érinti meg és hordozza őt. 1952-ben, egy évvel azelőtt, hogy az ENSZ második főtitkára lett, ezt írta magánfeljegyzéseiben:

„…a fénynek, melegnek és erőnek ez az élménye. […] Egy hordozó elem, mint a levegő a vitorlázónak, vagy a víz az úszónak. Csak egyfajta intellektuális kétely, amely bizonyítékot és logikát követel, akadályoz meg abban, hogy magam is elhiggyem ezt… Megakadályoz, hogy szakkifejezésekkel ezt egy valóságmagyarázattá építsem ki. Mégis áthat egy látomás egy szellemi erőtérről, amelyet az örök jelenben a szavakban és tettekben örökké imádkozók, a szent akaratban élők tartanak fenn.”

Csak egy ilyen erőtér résztvevőjeként képes az ember a dialektikus személyisége egyéni érdekeitől eltekinteni, mert egy új ember-lét kezd benne növekedni, és mert az erőtérben már megtalálta az egységet. Néhány részlet a Dag Hammarskjöld halála után nyilvánosságra hozott személyes naplójából azt mutatja, hogy ő elindult ezen az úton, és hogy milyen tapasztalatokat szerzett.

Legmagasabb hivatalában is fáradhatatlanul küzdött az igaz emberré-válásért, valamint azért az alázatért és vezetésért, ami alapján jogosultnak tarthatta magát döntések meghozatalára és útmutatások adására. 1953-ban ezt írta: „Nem én, hanem az Isten énbennem.”

És 1955-ben:

„A rangod soha nem jogosít fel arra, hogy parancsolj. Csak a kötelesség, hogy úgy élj, hogy mások a parancsot elfogadhassák anélkül, hogy meg lennének alázva.”

Hivatalának méltóságát soha sem önmaga személyére vonatkoztatta, és azt tűzte ki célul, hogy feladatában teljesen feloldódjon. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ez csak énjének teljes feláldozása által történhet meg.

„De hát hogyan kell Istent szeretnem? – Úgy kell szeretned, hogy ő nem isten, nem szellem, nem személy és nem alak: sokkal inkább színtiszta, egyszerű és világos egység, távol minden kettősségtől. És ebben az egyben kell örökre elmerülnünk a létből a nemlétbe.”

És 1956-ban:

„Valaki a kezedbe adta a vetélőt. Valaki elrendezte a szálakat.”

Hammarskjöld azonban egyik kötelezettségénél sem csak a külső célok elérésére gondolt:

„Nincs olyan történet, amely ne a léleké lenne, nincs más béke, mint a léleké.”

Amikor ezt 1957-ben leírta, akkor már világosan felismerte, hogy minden áldásos tevékenységnek egy új lélekből kell kiindulnia, amelyben Isten megnyilvánulhat:

„A lélek Istennel való egységének hitében vagy egy Istennel. Isten teljesen benned van, ugyanakkor ott van számodra mindenben, amivel találkozol.”

Ez a valódi egység alapja, eszerint kísérelt meg Hammarskjöld minden emberrel viselkedni és cselekedni. Hogy mit sikerült véghezvinnie, azt nem tudjuk megítélni. Csak annyit említünk meg, hogy a főtitkári hivatal Hammarskjöld alatt a legnagyobb megbecsülésben részesült, és hogy a mai napig is az ENSZ legjelentősebb főtitkárának tartják.

Az új lélektudat hatásai

Ha az új lélektudat felébred az emberben, akkor szellemszikra-atomja révén felismeri minden ember legbensőbb lényével való szoros egységét. Ekkor mindenkinek az életét kezdi annak a többé-kevésbé tudatos kísérletnek látni, hogy a számukra ismeretlen isteni létet kifejezzék.

Minél inkább előtérbe lép ez az új tudat, minél inkább eltölti belülről az embert, annál inkább háttérbe szorulhatnak az anyagélet nehézségei, bajai és szükségletei. Az ilyen ember két világ lakója lett, és az a világ, amely mulandó testét létrehozta, akkor is, ha benne még a tapasztalatok útját kell járnia, eszközzé válik, amelynek egyetlen célja van: a mikrokozmosz megszabadítása.

Akiben növekszik az új lélek, az élet súlypontjának fokozatos áthelyezése által megszabadul az anyagélet vágyaitól és bajaitól, a félelemtől és az egoizmustól. Minél többen élnek ebben a felébredő új tudatban, annál nagyobb mások esélye arra, hogy a földi természet gondolati és viselkedésmintáitól megszabaduljanak, levessék az egoizmus szemellenzőjét, és ember-testvérként egy valódi Una Szanktában éljenek.

Mert ez az őseszme, amely az ENSZ-hez hasonló szervezetek mögött áll:

minden ember egyenjogú közössége békében és szabadságban – és a felmenetel lehetősége az eredeti isteni életbe. És sokak megszabadító ösvénye végül az államok és monopóliumok számára is olyan légkört teremt, amelyben új cselekvés fejlődhet ki, és a globális szinten is utat törhet magának.

Az egységre való ébredés egy emberben, de az emberiségben is, sokáig tart. Ezen felül sötét erők is működnek, amelyek az új tudat megnyílását akadályozni akarják. De eljött a megvalósítás ideje, és a mikrokozmoszok éretté válását a világ semmilyen ereje sem tudja megakadályozni. Messzire világít azoknak a fénye, akik az új tudat fáklyáját hordozzák. Reménykedhetünk, hogy sokan lesznek, akik a fáklyát viszik, és sokan meglátják fényüket.

Dag Hammarskjöld: Jelek az úton :

„Személyes életednek nem lehet tartós, különleges értelme. Akkor nyerhet értelmet, ha beolvad és alárendelődik valaminek, ami ‘létezik’, és önmaga ‘értelmet’ hordoz. Vajon ez utóbbi vonatkozik-e arra, amit tárgyiasítani próbálunk, amikor ‘életről’ beszélünk? Lehet-e értelme az életednek, mint az ‘élet’ egy töredékének?

Van-e élet? Vizsgáld meg, és meg fogod tapasztalni az ‘életet’ mint valóságot. Van-e az életnek értelme? Éld át az életet, mint valóságot, és értelmetlennek fogod találni a kérdést.

‘Megvizsgálni?’ Vizsgáld meg azáltal, hogy bele mersz ugrani az alárendeltségbe minden kikötés nélkül. Kockáztasd meg, ha provokál, mivel csak a kihívás fényében pillanthatod meg a válaszutat, és remélheted, hogy világosan látva választasz, személyes életednek hátat fordítva, a visszapillantás joga nélkül.

Meg fogod tapasztalni, hogy a ‘modellben’ megszabadultál attól az igénytől, hogy a ‘nyájban’ élj. Úgy fogod találni, hogy az ‘életnek’ alárendelve, a saját életed teljes értelmét megőrizte, függetlenül attól a kerettől, amelyet a megvalósítására kaptál. Észre fogod venni, hogy az állandó búcsú, az óránkénti önátadás szabadságot, valóságélményednek tisztaságot és élességet ad – ami önmegvalósítás.

Megtapasztalod, hogy az alárendeltség, mint az akarat egy cselekedete, állandó ismétlést követel, és átcsap valami olyasmibe, ami lehetővé teszi, hogy individuális életünk visszatérjen a középpontba.”

Forrás: Pentagram, Arany Rózsakereszt

Kép: Canva

Valójában ki irányít? Kezedbe vennéd a sorsod? Akkor tarts velünk a következő webkonferenciánkon – >> Ingyenes webkonferencia

Mi az értelme az életed eseményeinek? Tarts velünk és hozd ki a legtöbbet a spirituális tanításokból ->> Zodiákus kör 2025

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube

Már TikTok – on is követhetsz minket ->> Igneum Szellemi Műhely

A könyv shopunkban sok értékes érdekességet találhatsz, melyek segíthetnek az utadon: Igneum Könyvek