Az emberi fül. Sas, oroszlán, bika és ember

Az „Antropozófia, osztrák hírnök emberi szellemtől emberi szellemig” című újságon található motívumhoz tesznek fel kérdést. A motívum: sas, oroszlán, bikafej és emberfej.

Azt hiszem, uraim, az lesz a legjobb, ha kivesézzük témánkat: az embert, annyira amennyire csak szükséges, s majd csak azt követően nézzük meg, hogy ebben a négy szimbólumban hogyan jelenik meg az ember.

Nem mindig van rá lehetőség, hogy alapismeretek nélkül beszéljünk bizonyos dolgokról. Ma megpróbáljuk megteremteni ezeket az alapfeltételeket. Ez a négy állat olyan négy szimbólum, amelyekből az egyes ember felépül, és az emberiség történetének egy nagyon korai szakaszából származnak. Ezért mielőtt erre a témára rátérünk, megpróbálom az ehhez szükséges információkat is elmondani önöknek. Például, ma már nem lehet őket úgy magyarázni, ahogyan az ősi Egyiptomban tették, ezért helyesebb, ha más kiindulópontot keresünk.

Szeretném újra meg újra felhívni a figyelmüket arra, ahogyan emberré válik a magzat, miközben az anya testében fejlődik. Beszéltem már néhány dologról a magzattal kapcsolatban. Most szeretnék újra visszatérni ahhoz a legkorábbi stádiumhoz, amikor a magzat megfogan az anya szervezetében és fejlődésnek indul. Láthatják, hogy itt egyetlen sejtről van szó, amiben fehérje van, valamint egy picinyke mag. Az egész olyan kicsi, hogy csak mikroszkóp alatt látható. Az emberi fejlődés egyetlenegy ilyen kis megtermékenyült petesejtből indul.

Most a következő folyamatokat kell szem előtt tartanunk;

az első dolog, ami ezzel a picike magzattal az anya testében történik, hogy osztódni kezd. Egyből kettő lesz, és abból a kettőből újabb kettő. A sejtek végig egymás mellett maradnak, és az osztódás során egyre több ilyen sejt képződik. Egész későbbi testünk ezekből a sejtekből fog összeállni, bár nem maradnak olyan kerekdedek, mint kezdetben, hanem a legkülönbözőbb formákat öltik. Sokféle alakot felvehetnek.

Figyelembe kell azonban vennünk valamit, amit korábban már mondtam önöknek, nevezetesen hogy amikor ez a sejt az anya szervezetében van, az egész kozmosz hatással van rá. Az egész világegyetem. Természetesen ehhez a dologhoz ma még nehéz a megfelelő megértéssel közelíteni. Ennek ellenére egy ilyen sejtre az egész világ hatással van. Egyáltalán nem mindegy, hogy ez a sejt akkor osztódik-e, amikor a Hold a Nap előtt van vagy éppen mellette, mert teljesen más hatások érik az egyik, illetve a másik esetben stb. Vagyis az egész csillagos ég hatással van erre a sejtre. Az ég e behatásai alatt fejlődik ki a sejt belseje.

Az első hónapokban a gyermeknek csak a feje fejlődik ki, ahogyan azt már mondtam. A fej kifejlődik, de a többi testrész csak amolyan kis függelék rajta. Két kis csonkocska a két kéz, és másik két csonkocska a két láb. Ez a kis lény egyre jobban fejlődik, míg végül a két kis csonkból láb lesz, a másik kettőből pedig kéz.

Vajon miért így történik mindez?

Ezt a kérdést fel kell tennünk magunknak: miért történik mindez éppen így? Azért, mert minél korábbi csíraállapotban van az ember, annál inkább hatnak rá a csillagok, és minél fejlettebb az anya testében, annál inkább hat rá a Föld gravitációja. Amíg főként a csillagok hatnak rá, addig az ember úgy rendezi a dolgokat, hogy a fej a legfontosabb.

Csak a nehézségi erő hatására fejlődik ki a többi rész. Minél korábbra megyünk vissza, a terhesség első egy-két hónapjához, annál inkább úgy találjuk, hogy a csillagok hatnak a sejtekre, amik aztán millió és millió ilyen sejtet képeznek, aztán az idő múlásával egyre nagyobb hangsúlyt kap a Föld hatása.

Ebben a vonatkozásban meggyőződhetnek róla, mennyire csodálatosan van elrendezve az emberi test. Itt szeretném felhívni a figyelmüket egy érzékszervre. Épp így megtehetném, hogy a szemen keresztül világítom meg mindezt, de ma a fülre hívom fel a figyelmet. Az említett sejtek közül az egyikből fül lesz. A fül egy barlangban ül, ami a fejcsontban helyezkedik el.

De ha a fület, az emberi fület jobban szemügyre vesszük, akkor egy nagyon érdekes képződményt találunk ott. Szeretném önöknek egyszer bemutatni, hogy fogalmuk legyen róla, hogyan fejlődik ki ebből a pici sejtből, részben a csillagok, részben pedig a Föld hatása következtében egy érzékszerv oly módon, hogy azután még használni is lehet.

Haladjunk kívülről befelé.

Kint bárki megragadhatja a fülcimpáját. Itt van a külső fül. A külső fül oldalról nézve egy porcból áll, ami bőrrel van borítva. Arra van kitalálva, hogy az érkező hangokból, zörejekből a lehető legtöbbet felfogjon. Ha ott csak egy lyuk lenne, akkor kevesebb hangot lennénk képesek összegyűjteni. Ha belenyúlnak, érzik, hogy egy csatorna halad befelé egészen a középfül üregébe, ami már a fej csontrendszere.

Ezt a csatornát a dobhártya zárja el. Ez egy kis bőröcske, ami szorosan kapcsolódik a csatornához, így tényleg nevezhető dobhártyának. Képzeljenek el egy dobot, aminek a tetején ott van az a fedőhártya, amin dobolni lehet. Pont így van elzárva a fül befelé a dobhártyával.

Körülötte mindenütt ott találjuk a koponyacsontokat: mennek csontok az állkapocs felé is, és van odabent egy üreg, aminek a belsejében egy csatorna fut, amit kifelé a dobhártya zár el. A fülcimpa mögött szintén van egy üreg. Hogy abban mi minden van, azt is mindjárt elmondom önöknek. De nemcsak ez a külső (halló)járat fut bele a belső üregbe, amibe a kisujjukkal bele tudnak nyúlni, hanem a száj felől is jön egy ilyen.

Tehát ebbe az üregbe két csatorna fut be: egy kívülről, egy pedig a szájból. Azt a csatornát, ami a száj felől jön, Eustach-kürtnek vagy fülkürtnek nevezik. De nem a nevek a fontosak, hanem hogy itt egy érdekes dologhoz érkeztünk; ismét a koponyacsontokhoz jutottunk. Itt van egy üreg a csontban, ami bemegy a fejbe. Az egész fül ebben a csontüregben van.

De van itt egy egészen érdekes dolog:

egy igazi csigaház, ami teljesen bőrből van. Az egész két részből áll; van egy bőrfelület (spirális kürtő), ott egy kis tér (előcsarnok), mellette pedig egy másik kis tér („dobbarlang”). Az egészet víz tölti ki, élő víz, úgynevezett csarnokvíz, ahogyan azt leírtam önöknek. Odabent pedig ott van ez a valami mint egy igazi csigaház: csak az a különbség, hogy ez bőrből van. A csigaház belül telis-tele van bolyhocskákkal.

Ez rendkívül érdekes. Ha a dobhártyát átszakítva befelé továbbhaladunk, akkor odabent egy csigaházat találunk, egy puha csigaházat, amit belül mindenhol bőrbolyhok fednek. Igen, uraim, ha tudományosan közelítünk a dologhoz, akkor látjuk, mi ez itt. Ez ugyanis nem más, mint egy kis darab bél, ami eltévedt a fülben. Pont ahogyan a hasunkban belek vannak, éppen úgy a fülünkben is van egy kis darab bél. A fül tehát úgy van felépítve, ahogyan az egész ember:

az ember hasában van egy nagy bélrendszer, a fülben is van egy kis bél. Belül tele van élő vízzel és kívülről is élő víz veszi körül. Ez rendkívül érdekes. A vízzel teli csigaházat egy kis bőröcske zárja le (ovális ablak). (Lásd a rajzot!) Ezen mindjárt van még egy bőrlebeny (kerek ablak). Úgy, ahogyan a dob hártyája is rezgésbe jön, ha megütik, ugyanúgy rezegni kezd ez a két hártyácska, ha a hang két oldalról jön.

Középen van egy bőrlebeny, mint mondottam.

Ez választja el egymástól azt a részt, ami tele van vízzel, attól, amiben kevesebb víz van. Azután van egy másik bőröcske e két tér között. Most pedig valami egészen különleges következik. Van itt bent ugyanis valami egészen csodálatos dolog. Ezen a bőröcskén ül valami. Két egészen finom, picike csont helyezkedik itt el, és úgy néz ki, mint egy kengyel. Ezért is nevezik kengyelnek.

Persze ez valami egészen más, később elárulom, hogy micsoda. Tehát ott az a kis bőrlebeny, rajta a kengyel, azon pedig egy picike kis csontnyúlvány. Ez a csontnyúlvány úgy néz ki, mint a felső meg az alsó kar. Ez az egész, kengyelestől, ott rögzül azon a bőrhártyán. Ha elképzelték, amint egy kar – a felkar meg az alkar – ott ülnek, akkor most képzeljék el, hogy van itt még egy ennél is különlegesebb dolog: egy önálló csontocska.

Ezt nevezik üllőnek. Az ízületekben ezek összekapcsolódva találhatóak, itt azonban külön vannak. Egészen picike csontok. A materialista tudomány, ami mindent kívülről szemlél, azt a csontot, ami a dobhártyán helyezkedik el és fel-le üt, kalapácsnak, a másikat kengyelnek, azt a kis önálló csontot pedig üllőnek nevezi.

De az orvostudomány tulajdonképpen egyáltalán nem tudja, mik is ezek.

Aminek kengyelformája van, az ugyanaz, mint ami a felkarban van, csak egy picit átformálva. Úgy ahogyan ott az ízület van, úgy ül itt a bőröcskén is egy ízület. Olyan, mint egy könyök. Ez az egész olyan, mint egyfajta kéz. Azon pedig szabadon ül egy csont. Ez a karban ugyan nem található meg, viszont megvan a térdkalácsban. Ezért azt is mondhatnánk, hogy ez itt egy láb; egy talp, a comb és a térd. [Steiner végig mutogat egy táblán.]

Elég érdekes, hogy a fülünkben belsőségek vannak, nem? Aztán van még egy igazi kar, továbbá egy láb is található benne. Miért vannak ezek ott? Képzeljék el, hogy jön egy hang. A hang ütni kezdi a dobhártyát. Minden, ami odabent van, rázkódni kezd. Az ember próbálja rezgésbe hozni őket, anélkül hogy tudna erről.

Gondoljanak csak bele: biztos önök is érezték már, amikor valahol az utcán álltak és valami felrobbant, hogy azt még az ízületeiben is érzi az ember. Igen, még az is előfordulhat, hogy megbetegszik az ízület egy ilyen megrázkódtatástól. Ezeket a finom kis rezgéseket, ami végigvonul a karon, érzékeli a csigaházban a víz. A csigaház vize együtt rezeg a csontokkal, amit abból tud az ember, hogy ez a kéz hozzáér a dobhártyához. Érthető ez így?

Most mondok önöknek még valamit.

Miért van ott az a kürt, ami a szájból megy a fülüregbe? Ha csak egy szokványos hang jön a fülbe, akkor nincs szükség erre a kürtre. De ha a másikat hallgatjuk, ha valaki beszél valakihez és érteni akarjuk, mivel megtanultunk beszélni – ha mi magunk nem tanultunk meg beszélni, úgy nemigen értjük a másikat, de mivel megtanultunk beszélni, a nyelv hangjai áthaladnak az Eustach-kürtön, a fülcsatornán, és amikor a másik beszél, akkor az rázni kezd ott mindent, egészen a folyadékig.

Mivel pedig levegő áramlik benne az Eustach-kürtön át a fülbe jutva, és mivel én megtanultam mozgatni ezt a levegőt a beszéd által, ezért értem meg a másikat. A fülemben találkozik az, amit megszoktam a magam beszédéből, azzal, ami kívülről jön a másik beszédéből. És ezek ketten odabent találkoznak. Ha azt mondom, ház, akkor az Eustach-kürtömben egy megszokott rezgés keletkezik. Ha azt mondom, hogy por, az egy másik rezgés. Ismerem ezeket a rezgéseket.

Ha azt mondom, hogy ház, akkor a rezgetés kívülről jön, és én hozzá vagyok szokva, hogy ezt felfogjam. Bent pedig találkozik egymással az ismeret és a rezgés, ezért megértem, mi az a ház. Ez érthető igaz? Az a kürt, ami a szájból megy a fülbe, már gyermekkorban is ott van, amikor beszélni tanulunk, ezért már akkor is megértjük a másikat. Ezek a dolgok nagyon érdekesek.

A következőről van szó: próbálják meg elképzelni, hogy mindaz amiről beszéltem, ott van a fülben, azonban semmi egyéb nincs ezeken kívül. Mondjuk, esetleg megértenének másokat, meghallgathatnának egy zeneművet, de azt amit hallanak, nem tudnák megjegyezni. Nem emlékeznének a nyelvre és a hangokra. Ha a fül csak ilyen lenne, akkor nem emlékeznének a beszédre és a hangokra.

Hogy emlékezni tudjunk, van még valami más is a fülünkben.

Azért, hogy fejben tarthassuk, amit hallottunk, még valami egyéb berendezésre is szükség van. Van ott ugyanis három kanyarulat. Olyan ívjáratok, amelyek üregesek és egymásra merőlegesen állnak. A tér három irányába állnak. Tehát van még egy csodás alkotásunk itt a fülben. Ezek a járatok természetesen üregesek, éppen mivel csatornákként funkcionálnak.

Belül pedig megint csak az a tiszta, élő víz tölti ki. De a megdöbbentő ebben az élő vízben az, hogy folyamatosan apró kristályokat választ ki magából. Egészen aprócska kristályokat. Ha például azt hallják, hogy „ház”, vagy a „C” hangot halljuk, akkor bizonyos fajta kristályok képződnek odabent, míg ha azt halljuk, hogy „ember”, akkor egy másik fajta kristály képződik. Ebben a három kis ívecskében tehát kicsinyke kristályok képződnek, és ezek teszik lehetővé, hogy a hallottakat ne csak megértsük, de meg is tudjuk jegyezni.

Mi mindent teszünk tudattalanul? Képzeljék csak el, hogy azt hallják: ez vagy az öt frankba kerül; emlékezni akarnak az elhangzottakra, ezért felírják a jegyzettömbjükbe. Amit a ceruzával oda beírtak, annak semmi köze sincs az öt frankhoz, mégis emlékeznek rá a jegyzet segítségével. Pontosan így íródik le minden, amit hallanak, a kis csatornákban a kristályok segítségével, amik olyanok, akár az ábécé betűi. És egy tudatalatti értelem visszaolvassa mindezt, amikor szükség van rá.

Ezért elmondhatjuk, hogy ebben a három félkörívben találhatjuk a hang- és hangzatemlékezetet. A karnál vagy lábnál (kalapács) van tehát az értelem. (Lásd a rajzot!) A csigában van egy csepp érzelem. Odabent, annak a csigalabirintusnak a vízében érezzük meg a hangokat. Amikor pedig beszélünk, hangot adunk, akkor az Eustach-kürtön át érkezik a beszéd akarása.

Az ember egész lelkisége megtalálható a fülben:

ebben a kürtben él az akarat, belül a csigában él az érzelem, a hallócsontocskákban – a kézben vagy lábban – él az értelem, és abban a három kis félkörös ívjáratban (egyensúlyszervünkben) az emlékezet.

Ahhoz pedig idegpályákra van szükség, hogy ami készen van, eljusson a tudatba. Ebből a kis üregből kiindul egy ideg, amely mindenhová kiterjed, mindent beborít, mindenhová eljut. És ezen az idegpályán keresztül érkezik meg minden információ az agyba, a tudatba.

Mint azt látják, uraim, ez valami egészen sajátságos dolog! Van a koponyánkban, a koponyacsontok között egy üreg. Ide úgy jutunk be, ha a külső fül felől bejövünk a fülcsatornába, átszakítva a dobhártyát. Mindaz, amit leírtam, itt van bent. Először kinyúlik a kéz és megérinti a bejövő hangot úgy, hogy azt megértsük, majd továbbadjuk a csigában lévő élő víznek, amivel érezzük a hangot. Majd az Eustach-kürt segítségével odanyúlik az akaratunk, és a három kis félkörív működésével emlékezünk azokra, amit mondtak, énekeltek vagy bármilyen egyéb hangra.

Elmondhatjuk tehát, hogy odabent hordozunk egy teljes emberi lényt kicsiben, mivel az embernek akarata, érzése, értelme és emlékezete van. Ebben a kis üregben tehát egy teljes kis embert hordozunk. Legközelebb megmutatom önöknek, hogy a szem is és az orr is éppígy helyet ad egy-egy önálló, kicsiny emberi lénynek. Úgy tűnik tehát, hogy kizárólag sok kis emberből állunk. Mi magunk – a „nagy” ember – tulajdonképpen sok kicsi ember egységéből tevődünk össze.

Ezeket a kis embereket az idegrendszer köti össze és az egész így ad ki együtt egy teljes embert.

Ezek a kicsike emberek mint alkotórészei a kialakult egész emberi lénynek azáltal keletkeznek, hogy az anya testén belül, csíraállapotban, egész fejlődésünk alatt a csillagok hatása alatt állunk. Mert mindezeket a csodálatos képződményeket, az ívjáratokat, amelyek a kristályokat képzik, vagy a kart, nem alakíthatja ki a Föld ereje vagy bármily földi dolog.

Ezek még az anyában hangolódnak össze a csillagok erőinek hatása alatt. Csak ami az emberhez tartozik, vagyis a csiga és az Eustach-kürt, az alakul ki később. Ezek azért lesznek, hogy később, amikor már réges-rég megszülettünk, felegyenesedhessünk annak az erőnek a segítségével, ami a Földtől származik. A nehézségi erő az, ami az egész ember teljes alakját is megformálja.

Akkor látható, hogy hogyan épül fel az ember egyetlen sejtből, ha tudjuk, hogy egyetlen sejt osztódásából mindig más és más szerv épül fel újabb osztódás és más-más hatás miatt.

Tehát egy sejt kettéosztódásakor az egyikből kialakul például a szem, míg a másik, másfajta helyzete miatt más hatásnak van kitéve, így például fül lesz belőle és így tovább.

Tulajdonképpen nemcsak egy, hanem tíz olyan sejtcsoport van, ami osztódásnak indul az emberi szervezet felépülése közben, ám a szemléltetés szempontjából nincs jelentősége, hogy egy darab sejtről beszélünk vagy tízről.

Mindebből nem mindent a Föld erői alakítanak ki.

A földi erők csak azt tudják létrehozni, ami kifejezetten kerek, mint amilyen a hasunkon belül a bél. Minden egyebet a csillagok hoznak létre.

Mindezeket azáltal tudhatjuk manapság, mert létezik mikroszkóp, amivel mindezt megfigyelhetjük. Ezek a csontocskák ugyanis elképesztően picikék. De az benne az érdekes, hogy mégis tudták mindezt már korábban is, és egészen más formában értesültek minderről, mint ahogyan azt mi tesszük manapság.

Az ősi Egyiptomban, háromezer éve szintén foglalkoztak mindezzel, és tudták, mennyi csodás dolog van a fülben. Ekkor azt mondták: az emberi fejen van fül, szem és más egyéb szervek. Ha meg akarjuk ismerni ezeket a szerveket, akkor csak azt mondhatjuk: mitől vált a fül és a szem annyira mássá – mint mondtam, erről következő alkalommal lesz szó –, mint a test többi szerve?

Akkor azt mondták: a fejnek e szervei – a fül és a szem – azért lettek olyanná, amilyenné, mert elsősorban ezekre a szervekre van hatással az, ami kívülről a Föld felé jön, vagyis föntről lefelé. Ekkor felnéztek és azt mondták: ott repül például egy sas. ő a magasságokban alakítja ki saját magát. Oda kell feltekintenünk, ha azokat az erőket akarjuk látni, amik az emberi fej szerveit kialakították. Ezért ettől kezdve, ha az embert akarták ábrázolni, a fej helyére sast rajzoltak.

Ha a szívet vagy a tüdőt vizsgáljuk, azok teljesen másként néznek ki, mint például a szem vagy a fül.

A tüdőt vagy a szívet tekintve nemigen lehet a csillagokhoz jutni. A csillagok erői különösen erősen hatnak a szívre, de a formájából nem lehet a csillagokra vonatkoztatni. Ezt már a háromezer évvel ezelőtt élt egyiptomiak is tudták: ezt nem lehet úgy ráhúzni a csillagokra, mint a fej szerveit. Akkor azt gondolták: hol van az az állat, ami olyan szerveket hoz létre, amelyek hasonlóak az emberi tüdőhöz stb.? A sas olyan szerveket hoz létre magának, amelyek különösen hasonlítanak az emberi fejhez. Az az állat, amely leginkább kifejlesztette a szívét és amelyik ennél fogva a legbátrabb is, az az oroszlán. Ezért ezt a szervterületet – tüdő, szív stb. – „oroszlánnak” nevezték.

Ezért azt mondták: a fej megfelel a sasnak. Aztán jön az oroszlán, ami az ember középső része. A következő szint az ember emésztőrendszere, a belek: egészen másként néz ki, mint az oroszlánnak, hiszen az oroszlánnak nagyon rövidek a belei, túl rövidek az emberéhez képest. A fülben van egy egészen pici bél; az egészen kecses lett.

De a hasunkban fellelhető bélrendszer egy parányit sem kecses. Inkább olyan állatokéval kell összehasonlítani, amelyek különösen a hatása alatt állnak saját bélműködésüknek. Az oroszlán a szív, a sas a felsőbb erők hatása alatt áll. A bélrendszer hatása alatt a tehenek állnak. Elég rájuk nézni, és máris látszik. Amikor a tehenek ettek, meg lehet figyelni rajtuk, hogy a beleik hatása alatt állnak. Remekül érzik magukat emésztés közben. Ezért nevezték a régiek az ember bélrendszerhez tartozó részét bika- vagy tehénembernek.

Megvan tehát az emberi természet három tagja:

Sas = Fej
Oroszlán = Mellkas
Bika = Emésztőrendszer

A régiek természetesen tisztában voltak azzal, hogy ha egy emberrel találkoznak, akkor annak a feje nem egy sas-fej, az ember középső része sem egy oroszlán, és az alsó szint sem bika vagy ökör. Tudták ezt. Ezért mondták azt, hogy ha semmi más nem lenne, akkor úgy járkálnánk, hogy sas-fejünk lenne, oroszlán-testünk, és lent egy bikában végződnénk. De valami hozzájön ehhez az egészhez, amitől emberfejünk lesz, és nem lesz oroszlántestünk stb., ez pedig a tulajdonképpeni ember. Mindent az fog egybe.

A mai ember sok mindent megtanul, amit az iskolában teljes természetességgel megtanítanak neki, de nemigen lehet róla elmondani, hogy mindez a szívéig hatolna. Régen ez teljesen másként volt. A régiek érzéseit teljesen megragadta egy ilyen gondolat, ezért álmodtak is vele. Igazi álmokban látták az egész embert, aminek a homlokából egy sas tekint elő, a szívéből oroszlán, a hasából pedig egy bika. Ezt egy teljes emberré festették. Egy gyönyörű képpé formálták. Ezért elmondható, hogy a régiek az embert bika, sas, oroszlán és ember összességének tartották.

Mindez folytatódott az evangéliumok leírásaiban. Nagyrészt ezekből a dolgokból indultak ki. Például azt mondták, hogy a Máté evangélium Jézust mint embert ábrázolja, ezért a Máté evangélium íróját embernek nevezték. De ha a János evangéliumot vesszük, úgy mondták a régiek: úgy beszél Jézusról, mint aki a föld felett lebeg, mintha repülne a föld felett; tulajdonképpen azt írja le, ami az emberi fejben történik. Ez pedig a „sas”.

Ha a Márk evangéliumot olvassák, akkor látni fogják, hogy ott Jézus mint harcos szerepel, mint a küzdő, az „Oroszlán”. Úgy ábrázolják, mintha elsősorban a mell szerveit írnák le. Hogyan ábrázol Lukács?

Lukács orvos volt, aki elsősorban a gyógyítás szemszögéből látta az eseményeket. Ez az evangéliumon is látszik. Gyógyítani úgy lehet, ha valamit az emésztőrendszerbe juttatunk. Ezért ábrázolja úgy Jézust, mint a „bika”, ami elsősorban az emésztőrendszerbe juttat be dolgokat.

Így a négy evangélium a következőképpen foglalható össze:

Máté = Ember
Márk = Oroszlán
Lukács = Bika
János = Sas

Annak az újságnak az esetében (aminek a fedelén a négy szimbólum látható, ami kapcsán a kérdés elhangzott) az elé a feladat elé állítottak, hogy láthatóvá tegyem azt, ami az egyik emberi szellemtől a másikig juthat, vagyis hogy az egyik ember a másiknak, valami értékeset mond. Önök is tudják uraim, hogy mostanában sokan mondogatják szívesen, hogy valami emberit szeretnének elmondani. Mert az, ami az újságokban ma megjelenik, gyakran nem sok emberit tartalmaz.

Az emberi szervezet mindhárom részének élményt szeretne nyújtani ez az újság: ne legyen butaság, amit mond: ez a sas. Ne legyen gyáva: ez az oroszlán, és gyakorlatias legyen, vagyis megállja a helyét itt a földön: ez a bika, a tehén. Ez az egész pedig adjon valamit az embernek, beszéljen az emberhez. Ez az, amit ma szeretnénk: ha tényleg eljutna valami embertől az emberig.

Mégiscsak eljutottam a kiindulópont közelébe, amire rákérdeztek, és remélem, hogy megvilágítottam a kérdést.

Érdekelte önöket valamelyest a fül története? Az ember jó, ha tudja, mi mindent hordoz magában.

Forrás: Magyar Antropozófiai Társaság

Képek: JW.org, doyletics.com, Pixels, AIIposters.com, andronikos, canva

A könyv shopunkban sok értékes érdekességet találhatsz, melyek segíthetnek az utadon: Igneum Könyvek

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat! Segítünk! ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube