A negyedik dimenzió

Gyakrabban megmutatkozott, hogy sok tanuló nehezen tudja elképzelni a mikrokozmoszt, ezért nem tudja megérteni sem. A mikrokozmosz örökkévalósági lény, de elromlott és meg van gyalázva. Ezért most szeretnénk behatóbban foglalkozni vele.

Egy lélek-élethullámot vagy egy mikrokozmosz-csoportot a mindent magában foglaló asztrális, eredeti természetben az ebbe besugárzott isteni gondolat keletkeztet és szül meg, ahogyan a mi gondolataink is szikrát pattintanak asztráltestünkben. Az ilyenképpen megszületett mikrokozmosz egy önmagát megvalósító folyamat révén alakul tovább, mert az asztrális szikra mögött ott ösztönöz az isteni gondolat. Emiatt a mikrokozmosz megnyilvánulási terében éterek szabadulnak fel, és összpontosulnak a mikrokozmosz magja, azaz a rózsa körül, majd felveszik a folyamatot keltő gondolatban rejlő alakot. Így keletkezett egykor az igaz ember az örökkévalóságból, természeténél fogva önkéntelenül is az Atyával kapcsolatban.

Az ősidőkben a szabadságával visszaélő ember azonban ellenszegülő jelleget mutatott, s maga is jól tudja, hogy mi lett belőle. Az eredeti dicső test nem képes megnyilvánulni többé. Eltűnt, mert egy nem az asztrális anyatérségből keletkezett éteri-anyagi testnek az a tulajdonsága, hogy semmivé foszlik. A testet eredetileg lelkileg éltető tényező – a mikrokozmosz – hatástalanná vált, kiürült, nem tud megnyilatkozni többé. A csodát létrehozó szellem pedig visszavonult.

Jelenleg egy földi születési folyamat révén személyiség születik, s ezt összekapcsolják egy lélekkel. Ez a személyiség tulajdonképpen Isten szeretetének egy másik csodája, de egy szükségből tervezett folyamat tényezőjének kell látnunk, mely csakis a bukott eredeti ember életre keltésére szolgál. A földi személyiség ugyanis, mint ideiglenes jelenség, arra hivatott, hogy lelkét, mikrokozmoszát kimenekítse a fogságból egy enduráló, önmagát neki ajándékozó, neki szentelő élettel: bele kell olvadnia ebbe a másikba, hogy az újra élhessen.

A mikrokozmosz most térhez és időhöz fűződő rendszeréhez van kötve.

Ha azonban a szellem, a lélek és a transzfigurált személyiség egyesült, akkor a mikrokozmosz újra képes lesz belépni a mindenhol jelenlét isteni állapotába. Mindaddig pedig a mikrokozmosz elromlott, meggyalázott állapotban marad. Ezért szólítgatnak mindenkit szüntelenül ennek a nagy üdvözítő műnek az eredeti természet erejében és erejével való elvégzésére. Az eredeti természet e nagy és szent fényerejének elsősorban az Ön egész testét át kell sugároznia. A megvilágosulás életvitele tehát életkövetelménnyé emeltetett az Ön számára. Mint Simeonnak, Önnek is a szellemet kereső lélekké kell válnia. Egész életvitelét és életállapotát ehhez kell igazítania. Akkor egy lelki pillanatban a világosság belép az Ön mikrokozmoszába, s Ön megláthatja azt.

Ehhez érzésvilágát, gondolkodását és akarását szükségszerűen a szent lélegzet sugárereje alá kell állítania, hogy a lélek az élettestben megelevenedhessen és kapcsolatba léphessen a Hétszellemmel. Akkor aztán a belső Krisztus veszi át a János-ember vezetését. Ahol pedig a legodaadóbb „én” sem ér el sikert, ott a lélek megszünteti a személyiségélet minden nehézségét, és a rendszert elvezeti a nagy győzelemhez, Golgota halmához, a feltámadás nyitányához. Ezzel végződik Jézus Krisztus első feladata az emberben.

Talán el tudják képzelni, mi történik, ha a gnosztikus rejtélyek jelöltje a szellem nógató hívására lelkiállapotát fel tudja emelni az Atyához, képes szakítani a természet-eonokkal. A templomba belépve lát. Látja az eleven másikat, és a tiszta látomás élményében ugyanakkor felismeri Isten minden bukott gyermekének fejlődési menetét, mely a természetből a felszabadító életig vezet.

Az új látás szorosan összefügg a megérzéssel, az intuícióval, sőt ettől valójában elválaszthatatlan. Ha felfedezik az igazi látás értelmét és jellegét, akkor ezt teljesen megértik. A megérzés kialakulása a lélek felébredését jelenti, a lélek igazi megszületésével függ össze, annak tényével, hogy a lélek elfoglalja helyét a homlokcsont mögötti nyílt térben.

A szellemlélek-térben való felébredéshez, a mágneses élő test tiszta asztrális szférájába való belépéshez teljesen új látóképesség kell: a negyedik kiterjedés, a negyedik dimenzió felismerése. Ez a belépés a negyedik kiterjedésbe.

Az ember három kiterjedést ismer: magasságot, hosszúságot és szélességet.

E három segítségével tapasztalja meg környezetét. Ezt a teret bármilyen nagynak képzeli is el, mindig körülhatárolt dologról van szó, mindig fogságot jelent. E fogságot korszakunk sejti, érzi, mert a Földet háromdimenziós szempontból megismerte, átkutatta, s most a természettudomány más égitestek felkeresésével próbál továbbjutni. Abban a visszafoghatatlan hajszában, amelyet a fejlődés ma az emberre kényszerít, az emberiség túl szűknek, nyomasztónak érzi a három kiterjedést. A tudomány erre a zaklatásra háromdimenziósan reagál: megpróbálja a háromdimenziós teret kibővíteni, amennyire csak lehet.

Világos, hogy ennek a nehézségei egy negyedik kiterjedés létezésével azonnal megszűnnének, ha ezt a kiterjedést a tudomány valósnak tapasztalhatná.

Ez a negyedik kiterjedés ugyanis létezik! Ez az, amit egykor az abszolút áteresztőképességnek is neveztek. Mi a mindenhol jelenlét valóságának szeretnénk nevezni. Ez a kiterjedés az időt, a távolságot, a múltat, jelent és jövőt, a most és majd fogalmát teljesen megszünteti.

Ha az emberiség ezt a kiterjedést birtokolná, akkor semmiképpen sem lenne szüksége a Hold, a Mars vagy a Vénusz elérésére, mert a negyedik kiterjedésben a Holdra gondolni annyit jelent, mint azonnal ott lenni. Szóval azt lehet mondani, hogy a negyedik dimenzió a mindenhol jelenlét képessége. A három kiterjedésben tudatos ember számára nagyon furcsa elképzelni ezt a képességet. Ennek ellenére ez a negyedik dimenzió csak az ötödikhez, hatodikhoz és hetedikhez vezető ajtó.

Az atom is ezen az elven alapul, az atom is hét kiterjedésű. Az ember tehát elvileg és alapvetően mindenhol jelen van, mert atomokból épül. Ennek azonban nincsen tudatában. Jelenlegi tudata és lehetőségei háromdimenziósak.

A mindenhol-jelenléti tudat képességével az ember bárhol lehet anélkül, hogy tartózkodási helyét elhagyná. Az ehhez vezető ajtó pedig az intuíció, és az új látás a negyedik dimenzió megvalósításának a kezdete.

E rövid magyarázat után belátják, mennyire végzetes az, ha nyitva állnak a közönséges dialektikus asztrális befolyásokkal szemben. Az emberi életterület teljesen elszennyeződött, és ezzel van átitatva a maga asztrális és éteri okait és okozatait tartalmazó egész emberi életlégkör. Mivel életterületük ugyanakkor a légkörük is, ez Önöket fogva tartja.

Ez az ivadékra is vonatkozik, tehát a következő nemzedékekre.

Nagyon is helyes az Ószövetség megállapítása, hogy az atyák bűne megbosszulja magát a harmadik és negyedik nemzedékben is. Miért éppen harmad és negyedíziglen? Mert egy bűn oka legfeljebb a harmadik vagy negyedik nemzedékig fejtheti ki hatását, okozhat következményeket. Persze hatásai mindjárt újabb okokat szülnek.

Aki nem a feléledt lelke alapján megváltoztatott életvitellel kezdi, illetve aki ezt nem teszi tartóssá, az semmilyen gnosztikus célt sem érhet le. Minden mágia a lélegzés révén jön létre. Aki nem képes elhatárolni magát káros asztrális befolyásoktól, az mindenképpen áldozatul esik.

Amilyen mértékben a pozitív, új élet miatt a forma elhal, tehát megváltozik, olyan erővel kezdi végezni feladatát az ötödik sugár. A tanuló így ér a hegy tetejére, ahol új, csodás világosság érinti meg és tölti el. Ez a fény kizárólag mentálisan, a gondolatok szintjén hat. A tanuló életében először képes tisztán gondolkozni: mert az ezt szolgáló szervei megnyíltak.

Az érzékszervi megújulás teljesen a Hétszellem hét sugara megnyilvánulásának megfelelően megy végbe – ha a tanuló azt teszi, amit a belső folyamat megkövetel tőle. Ebben pedig támogatja őt a felszabadító Egyetemes Tan.

Az ötödik sugár csatlakozási helye az ész, az értelem. Ha Önt bevezetik az ötödik sugár hatáskörébe, azonnal felfedezi, hogy az ész nem csupán érzékszerv, hanem jóval több ennél. Az ész a gondolkodás, a gondolattest járműve. Ha az okos ész kialakul, akkor ez a tény a jelenleg mindenkinél hiányzó gondolattest megszületését jelenti. És az igazi emberré válás ezzel a születéssel kezdődik.

A régi tan az embert Ádámásznak is nevezte. Ez a szó a man vagy manasz, azaz gondolkodó fogalmával rokon. Az új életvitelben járó tanulónak a Hétszellem ötödik sugarával való együttműködése nem jelent kevesebbet, mint az Isten által tervezett gondolkodási képességnek, az igazi gondolattestnek a megszületését, s ezzel az okos ész megjelenését.

Tudatában vagyunk e magyarázat hiányosságának. Azt kívánjuk azonban, hogy főszentélyükben legyen elég lélekerő mindezeknek a megértéséhez!

Forrás: Catharose de Petri – Az élő ige, Arany Rózsakereszt

Képek: Canva

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat! Segítünk! ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube