fbpx

Egy szellemi csoport jelentősége a mai időkben – 2. rész

Egy szellemi csoport teret nyújthat a teremtés állandó mozgásának, hogy felismerje az aktuális történéseket.

Egy szent rend kibontakozása

Az istenben való újjáalakulás folyamata – ahogy Eckhart mester mondja – a szent rend kibontakozása az emberi létezés minden szintjén. Létrejön az elmében a gondolatok nélküli belátással, a világos és egyértelmű érzések kialakulásában, az istenivé vált akaratban, valamint a szerkezetileg átalakított fizikai testben.  A tudás belső elmúlása, az élő nem-tudás így egy olyan ajtót nyit meg, ami egy újfajta minőség kialakulásához vezet úgy az egyénben, mint a csoportban és azon túl is.

Egy ilyen közösség munkája és egysége az értelmezések belső szabadságában rejlik, amelynek helyét egy létfontosságú észlelés-cselekvés veszi át. Egy ilyen csoport már nem határozza meg belsőleg a dolgok alakulását, hanem teret ad a teremtés állandó mozgásának, hogy felismerje az aktuális történéseket. Így az isteni teremtés az egyénen, valamint az egyének csoportján keresztül egyre mélyebben és bőségesebben nyilatkozik meg az emberiség tudata számára.

ZOONO - A fertőtlenítés új technológiája

David Bohm (1917-1992) kvantumfizikus 1982-ben a német teozófusnak, Renée Webernek adott interjújában foglalkozott ezzel a lehetőséggel, ami egy emberi közösségben rejlik.

Bohm: […] Minden egyénnek saját különleges kapcsolata van [a kozmikus teljességgel]. Minden egyén teljes mértékben kapcsolatban áll a dolgok rendjével, mindazzal, ami körülöttünk van. Ezért bizonyos értelemben az egész emberiség része, másrészt viszont felül tud emelkedni rajta.[…]

Lehetséges, hogy léteznek olyan egyének, akik szoros kapcsolatban állnak egymással, átmentek mindezeken a változásokon és feltétel nélkül bíznak egymásban, akkor ők képesek lennének létrehozni egy teljes csoportnak az egységes elméjét. Más szavakkal, ha ez a tudat egységes, akkor egységesen is működik. Ha csak tíz, vagy száz olyan ember lenne, akik ezt végre tudnák hajtani, akkor ők mérhetetlenül nagy hatalomra tehetnének szert.

Weber: Mivel ez nem matematikailag adódik össze.

B: Nem.

W: Ez valami másfajta együttes növekedés.

Bohm: Igen, egy intenzív növekedés. És azt hiszem, ez valójában az egész emberiség tudatát elkezdené lángra lobbantani. Ilyen lenne a hatása. […]. Én csak annyit mondok, hogy ha ezt vesszük figyelembe, az egész emberiség tudata, mélyen legbelül, egységes. De akkor az emberiség bármely része létrehozhat egy egységet ezen a tudaton belül. S ha tíz ember képes egyesíteni a tudatát, akkor az egy olyan energiát képez, ami elkezd terjedni az egészben.

Weber: És megváltoztatja azt; egy részét meg kell változtatnia.

B: Igen. Egy részét – vagy talán még többet.

Felemelkedés a valósághoz

Bohm barátja, az indiai filozófus, Jiddu Krishnamurti (1895-1986) ezt a fajta csoport elképzelést már 1929-ben, első önálló beszédei közül az egyikben érintette:

Az igazságot nem lehet elérni, hanem az egyénnek erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy felemelkedjen hozzá. […] A szervezetek nem tehetnek szabaddá. […] Az ember írógépet használ a levelek írására, de nem teszi oltárra és nem imádja azt. Pedig az ember ezt csinálja, amikor a szervezetek jelentik a legfőbb gondját. […] Akik azonban valóban meg akarják érteni, meg akarják találni azt, ami örök, kezdet és vég nélkül való, azok sűrűbben fognak találkozni egymással és veszélyt fognak jelenteni mindenre -, ami lényegtelen – a valótlanságra, az árnyékokra. S ők az igazságra fognak összpontosítani és lángra lobbannak általa, mert megértik azt.

Visszatérve a cikk elejére, egy szellemi csoport napjainkban a következő újfajta tulajdonságokkal rendelkezik:

Külsőleg nem az a fő feladatuk, hogy „megmagyarázzák a világot”, hanem az, hogy együtt kutassák fel azokat a korlátokat, melyeket a tudás hoz magával. A végtelen információ- és ismeret áradat korában tehát a tartalommal foglalkozó tudat irányából, ami egyre inkább elveszíti önmagát, a tudatos észlelés és cselekvés felé halad. Ennek az útnak a bemutatásában, ami befelé, a nem-tudás állapotához vezet, a példázatok hasznosak lehetnek, noha az értelmezéseik akadályt jelenthetnek.

A közelgő reménytelenségre adott válasz például nem a bátorító szavakból áll, mert az egyfajta figyelemelterelés, a reménytelenség ténye elől való belső menekülés lenne, melynek során a reményvesztettség gyökere mindig láthatatlan marad a tudattalanban. A válasz inkább az lehet, hogy felismerjük azt, hogy csak magának a reményvesztettségnek ebben a jelenlegi mozdulatlan tudati pillanatában rejlik az emberi tudat alapvető szerkezeti átalakulásának lehetősége.

Ezért egy ilyen csoport mindig az észlelés-cselekvés belső állapotában él, ami nem ismer más tekintélyt azon az igazságon kívül, ami pillanatnyilag van. Ily módon tudományos alapon áll, ami együtt jár az azonnali megvalósítás művészetével. A csoport a minősége által bizonyságot tesz arról az erőről, ami a cselekvést lehetővé teszi. Azáltal, hogy állandóan visszatér a nem-tudás belső ürességéhez, az illúziók nem találnak táptalajra, így ez a közösség a folyamatos szellemi megújulás fókuszpontjává válik.

Forrás: LOGON.Média

Képek: Canva, Arany Rózsakereszt

Vannak benned megválaszolatlan kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube