Kutatás a világmindenségben és az atomban

Az embereket évszázadokon keresztül foglalkoztatták hasonló kérdések: az emberiség mindig kutatott az okok, indítékok, a teremtés összefüggései és a lét gyökerei után. A különböző kultúrákban eközben nemcsak a vallás, hanem a tudomány és a művészet is – egymás után vagy akár együtt – vezető szerephez jutott.

Manapság újra a tudomány a meghatározó, miközben a világ rejtélyeinek megoldását keresi, nagyban és kicsiben, a világűrben és az atomban is. De kutatásainak alapja még mindig a különböző sűrűségi fokozataiban megjelenő anyagra korlátozódik.

Az orosz kémikus és szabadkőműves Dimitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907) 1869-ben felállított egy periódusos rendszert, amely az akkoriban ismert kémiai elemeket atomsúlyuknak megfelelően egy hétszeres rácsozatba sorolta be. Ez az anyagi megnyilvánulásnak egy analitikus képe volt, a hidrogénnel, mint első elemmel.

Mengyelejev a radioaktív uránnál, neptúniumnál és plutóniumnál fejezte be, és csak a 95-ös számú ameríciummal egészítette ki később.

A fenti radioaktív elemek véletlenül ugyanazon neveket viselik, mint a 18. században megismert Uránusz, Neptunusz és Plútó bolygók.

Néhány ezoterikus úgy véli, hogy még további három bolygó létezik: Ízisz, Hermész és Hórusz, melyek egyikének már a pályáját is kiszámították. Így nyilvánulnak meg fokozatosan az anyagi misztériumok az ember tudatának.

Napjaink kémikusai 118 elemet tartanak nyilván. Azok az elemek azonban, melyek a 95. után következnek, tiszta állapotban nem fordulnak elő a természetben. Csak mesterségesen lehet őket előállítani, nagyon rövid ideig léteznek, és kiszámíthatatlanul viselkednek.

 

Tudományosan nem bizonyítható

A Newtonon alapuló tudomány a jelenségek anyagi bizonyíthatóságából és a kísérletek megismételhetőségéből indult ki. Ezek a kiindulópontok azonban időközben az

új felfedezések, számítások és belátások miatt túlhaladottakká váltak. Így például a műszerekkel nem bizonyítható morfogenetikus energiamezők az új tudomány számára befejezett tények.

Ezoterikusok ugyanezeket a mezőket végtelenül differenciált, asztrális világoknak jellemeznék.

Körülbelül 1900 óta különösen az atomtudományban kutatják nagy szorgalommal a tér és idő kapcsolatát. Az ember elképzelhetőnek tartja, hogy Isten a „tér” lehetne. Hermész a Corpus Hermeticum hatodik könyvében így beszél Aszklépioszhoz:

„Ha most gondolkodásunkban az egyetemes teret szemléljük, ezt nem térnek, hanem Istennek gondoljuk; s ahogyan gondolkodásunkban a tér Istennek mutatkozik, nem tér már a szó közönséges értelmében, hanem Isten hatóereje, mely mindent átölel.”

Számtalan matematikai modellt és szabályt állítottak fel és vizsgáltak meg, hogy az idő és tér kapcsolatára rávilágítsanak, de nem jutottak eredményre. Mindent, amire még nem találtak magyarázatot, az ezoterikusok „pszi-jelenségnek” szoktak nevezni.

 

Univerzum az univerzumban

Platón és Pitagorasz idejében a görögök már nagyon sokat tudtak a legkisebb egységről. „Atomosznak’” azaz „nem szétvághatónak” nevezték, és később a szó mint „oszthatatlan” került bele szókincsünkbe. Azonban mindenekelőtt „nem oszthatót” is jelent a nem „érinthető” értelmében.

Az ember időközben igen mélyreható ismereteket szerzett az atomról. Az atom valószínűleg a legkisebb ismert világmindenség, egy univerzum az univerzumban. Ez nem sci-fi, hanem valóság.

 

Mint ismeretes, Einstein, H. P. Blavatsky Titkos tanítás című művétől inspirálva vezette be az „idő mint negyedik dimenzió” elméletét. Manapság a tudomány a húr-modellekben történő hullámmozgásokra vonatkozó elméleteknél tart.

A következő lépés, melyről már hangosan gondolkodnak, annak megállapítása, hogy tulajdonképpen minden dolog elektromosság, energia és rezgés.

Nem állapította-e meg maga Einstein is, hogy az anyag megdermedt energia, s hogy az örökkévalóság mindinkább lelassult rezgései végül húsba burkolóznak?

Az alkimisták négy elemet ismertek (mint az anyag állapotait): tüzet, levegőt, vizet és földet. Ezekkel az ember négy testére is utaltak: a mentál-, asztrál-, élet- és anyagtestre. Arra törekedtek, hogy jelképes izzító-lombikjukban a négyszeres ember alacsony rezgésszintjét – tehát az ólmot – átalakítsák az isteniség végtelenül magasabb rezgésére, a szellem aranyára.

 

Éter, a teremtés építőanyaga

A négy elem az atom négy megnyilvánulási formája. Az étert az atom ötödik megnyilvánulásának is nevezik. Az éter az egész teremtés építőanyaga. Egy sokkal alacsonyabb rezgésszinten pedig a hidrogén a látható világ építőanyaga.

A hidrogén az oxigénnel együtt folyékony vizet képez, de havat, jégesőt, jeget és gőzt is. Ezek közismert formák. A legújabb japán kutatások bebizonyították, hogy a víz rendkívül befolyásolható, mégpedig gondolatokkal, szavakkal, zenével, bizonyos személyek puszta jelenlétével, valamint rezgésekkel is.

Az ember 80 %-a víz. Így már egyedül a víz miatt is az ember könnyen befolyásolható, manipulálható. Hol marad akkor az oly nagyra értékelt önállósága, autonómiája?

A múlt évszázad nyolcvanas éveiben bebizonyították, hogy az ember, az állatok, de még a növények testsejtjei is tudattal rendelkeznek. Reagálnak a gondolatokra, érzelmekre, még akkor is, mikor a testtől már elválasztották őket.

Ezt még a nagy távolság vagy idő sem befolyásolhatja. Az ember azonban mégis több mint víz, mint sejtek és szervek összessége, több mint hús.

Az ember, az állat és a növény lelkülettel, tudattal rendelkezik. Minden anyagnak van tudata. A „halál házában” azonban ez a tudat mégis időhöz és anyaghoz kötődik. Ahol valódi élet van, a halál abszolút értelemben nem létezhet, jóllehet az összetett anyagok szétesését „halálnak” nevezzük.

„Porból lettél, és porrá leszel”

mondják, de abszolút halál nincsen, mert az úgynevezett halál nem az összetett anyagok megsemmisülése, hanem pusztán az azokat összekötő erő hatástalanná válása.

 

A felismerhetetlen az ősanyagban fejezi ki magát

Megfordítva: megállapíthatjuk, hogy nem beszélhetünk valódi életről ott, ahol ez az összekötő erő feloszlatható, ahol tehát a földi halál uralkodik. Ott az élet legfeljebb a lét egy formája lehet, egy földi rezgés, mely egy konkrét test fogságában van. Ez a földi emberre is érvényes. Azonban az ember több mint pusztán földi élet.

A bibliai teremtéstörténetben a szellemről beszélnek, mely a vizek fölött lebegett. A megismerhetetlen legmagasabb kisugárzása kifejezi magát az ősanyagban. A teremtés éterként nyilvánul meg.

Hermész azt mondja, hogy a világmindenség hét körben nyilvánítja meg magát. A világ keletkezéséről szóló elméletek az eredendő emberi élet éter-megnyilvánulásainak hét állapotáról tudósítanak, amely a szellemből, a lélekből és a testből jött elő.

Jan van Rijckenborgh A Rózsakereszt elemi filozófiájában arról ír, hogy amint a központi szellem, a Monád kiválik az ősatomból, egy háromszoros szellemalakként nyilvánul meg, mely az ősanyag segítségével létrehozza az eredeti háromszoros embert.

A testben lélek és szellem nyilvánul meg, a lélekben a test és a szellem, a szellemben pedig a lélek és a test. Ilyen volt és ilyen az örök Eredeti. A mai emberiség rezgési területén azonban más erők működnek. Itt minden állandóan az ellentétébe fordul. Ezért az eredeti megnyilvánulás megértésének képessége a legtöbb embernél veszendőbe ment.

 

„Saját lényedet illetően, ó lélek, igaz ismeretekre kell szert tenned”

Ez magyarázza a sokoldalú segítségnyújtást és a Grál alámerülését – napjainkban is. A földi embert, mint a VALÓDI EMBER hordozóját és beburkolóját a Grál valósága elé állítják. Megérti-e ezt a misztériumot? Azzal kezdi-e, hogy a Grált önmagában és nem valahol kívül keresi? Hermész ezt a kérdést a De Castigatione Animae (A lélek okulására) című művének 12. fejezetében így válaszolja meg:

„Saját lényedet, nézeteit és alakjait illetően, ó lélek, igaz ismeretekre kell szert tenned. Ne hidd, hogy van egyetlen megismerendő dolog is, ami rajtad kívül található. Amit meg kell tanulnod, az mind benned van.”

Miután a világ a jelenlegi csillagéven belül ismét a Vízöntő-periódusba érkezett, emiatt anyagi töménysége csökken. Mintegy áttetszővé válik. Minden megnyilvánul, láthatóvá és mindenekelőtt felismerhetővé lesz. Semmi és senki sem tud többé elrejtőzni.

A megkristályosodások feltöretnek. A régi épület minden eresztékében recseg. Az emberiség szenvedése és minden emberi tökéletlenség is világosabban láthatóvá válik. Az emberiség valóban szenved. Ezt sokan felismerik, s azon fáradoznak, hogy a dolgokat a megfelelő mederbe tereljék.

De hol és hogyan lehet ezt a medert megtalálni?

Parsifal, a kereső ember, a Grál-eposz szerzője, de mi, az olvasók is látjuk a Grált magunk előtt elvonulni. Képesek leszünk-e most feltenni a megfelelő kérdést, a kérdést, hogy miért szenved a belső király – tehát a húsba burkolt eredeti szellemlélek-ember szenvedésének okát tudakoló kérdést?

 

Forrás: rozsakereszt.hu/Pentagram

Képek forrása: Canva, yogaesoteric, timetoast

Benned is vannak kérdések? Találd meg a saját válaszaidat. Segítünk ->> Igneum Szellemi Műhely

Iratkozz fel a Youtube csatornánkra is értékes tartalmakért ->>YouTube