A cselekvés misztériuma

A cselekvés misztériuma

 

Megannyi pokoli küzdelem, évezredek feszült igazságvadászata hasztalan. A tetteink eltévedt agóniája ez. Gyomrunk az életet megemészteni nem tudván, a sok öklendezéstől kifordult, s az élet szentségét bélsárral kentük össze.

Ebből hagyományt és szokást csináltunk.

Templomaink a gettóktól és a szegény negyedektől, sőt még a luxus szépségszalonoktól sem különböznek.

Elégedetlenkedés és panaszkodás mindenütt. Ennek oka egy és ugyanaz. A tetteink hiábavalóságának fájdalma.

Miért?

Mert minden embernek neked is, valójában egyetlen és valódi kötelessége teremtőjéhez visszatérni.

Azonban hiába próbálkozol ezerféle módon, nem megy tudom. Szenvedsz, és szenvedésed másképp enyhíteni nem tudván, panaszkodsz, káromol, rágalmazol, és aki körülötted van azt bántod azzal amit teszel, mondasz, vagy épp az ellenkezőjével, amit nem teszel,nem mondasz.

Ez van. Igen, te is és én is.

“Nincs köztünk jó, egyetlen egy sem.”

Mondja a Szentírás.

Tudom, hogy megbántalak azzal, amit leírok. De leírom. Lehet csak önző hátsó szándék ez, hátha előrébb löklek az utadon, s így én is léphetek egyet, vagy sem, nem tudom.

Minden esetre úgy tűnik: a lényeg felett elszalad legtöbbünk tekintete, mint ahogy egy magaslatról a szép erdőségben gyönyörködve nem gondolunk a prédáját éppen marcangoló ragadozóra, sem a rothadó aljnövényzet alatt hemzsegő férgekre, lárvákra.

Megelégszünk a látvánnyal. Elég a látszat., az igazság teljessége nélkül.

Noha a belátás nem sajátom, igaznak vélem, ezért megosztom.Csak azt sajnálom, hogy a forrása elveszett. De az üzenetéért hálás vagyok.

A cselekvésünk hamis.

Minden tettünk abnormális tévedésből indul ki, ami Istent keresi. Istent nem lehet megtalálni, mivel mindenütt jelen van. Mindenben. Még a keresésünkben is.  Fel kell hagyjunk ezzel a végtelen energia és idő pocsékolással. Mert lelki békénktől magunkat nem űzhetnénk ennél távolabb semmivel.

Mit kell tegyünk tehát hogy elérjük a teljességet? Hol van a boldogságod? Magadba kell tekinteni. Isten benned van. Egyszerre immanens, bennlakó és transzcendens, mindent átható. Keresi a kapcsolatot önmagával általad.

A kapcsolatot pedig egyetlen egy dolog, a tett eleveníti meg.

Hogyan?

Istent meglátni a belső csendben lehet. Abban a templomban, amit a szívedben kell újjá építeni. Ezzel Őt még elérni nem, de látni, hallani és érezni lehet. A távolság azonban felfoghatatlan még. Egy egész örökkévalóság választ el.

De a szíved templomában, Isten szelleme lángra lobbanthat téged is. ez nem egy vallásos lőzung, sem ezoterikus vagy misztikus megmondás. Ez az igazság a legegyszerűbb tényszerűségével.

A teremtés ereje, a létezésed elsődleges oka megelevenedik benned és azt kéri tőled: valósítsd meg a rád bízottat. Ő megmutatja lépésről, lépésre, tettről tettre a hazavezető utat.

A teljességhez, a valódi boldogsághoz, önmagadhoz vezető ösvényt.

Így, amit napról napra, pillanatról pillanatra belátás útján megkapsz, azt kell megvalósítani. Egyedi, neked szól. Taníthatatlan, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Egyetlen segítőd, a szívedben lakik. Hallgass rá. A belső csendben szól hozzád.

Ha követed, tetteid lesznek annak a hídnak az építőkövei, amely az időből az örökkévalóságba vezet, és a napok öröme teljes lesz, derűs mint a napraforgónak, mely tekintetét  a napról le nem veszi.

 

Honnan tudod, hogy a megfelelőt teszed?

Onnan, hogy az istenit megnyilvánító cselekedetekbe az egódnak egy picit mindig bele kell halnia.

Nem egyszerű belátni, hogy nem vagy több  senkinél, nem vagy különlegesebb egy embertársadnál sem.

 

Ha te is keresed a saját válaszaidat:
>> Van kiút a nehézségekből 
Kövess minket a Youtube csatornánkon:  Youtube 

 

Képek forrása: canva.com, facebookcovers77.blogsport.com, sorsforditok.wordpress.com, abovewhispers.com