A gyönyör ára – történet az ember születéséről

Avagy: Senki nem mehet haza egyedül

A szavak ha igazak már megírattak az örökkévalóságban az időn túl. Az akí írja csupán segít nekik formát, alakot ölteni az időben.
Amikor az ember ír különleges pillanat, lehetőség a kapcsolódásra. Az író aktuális lelki és tudatállapotának függvénye, hogy ez a kapcsolat milyen tiszta és milyen üzenet közvetítésére alkalmas. A történet egy különleges része mostantól lehet a te történeted is… írd tovább.

Teremtéstörténet

Abban az időben, mikor az Ég gyermekei ide érkeztek a Földre, még minden más volt. Dalaik betöltötték az eget, miközben együtt táncoltak a tengerek hullámaival és repültek a szelek szárnyain. Amerre jártak az élet áramlatai jártak át mindent, s nyomukban füvek, fák, virágok nyíltak, madarak, és állatok ébredtek fel a semmiből. Az egész föld egy csodálatos kert volt, melyeknek ők voltak a kertészei. A szívükből áradó tiszta fény és a soha véget nem érő dallam áthatotta és oltalmazta az életet.

Azonban eljött egy nap, mikor az egyikük, abbahagyta az éneklést és fényét önmaga felé fordította. Magára tekintett, és önmagát kezdte el formálni, alakítani. A csodás fény ruhája egyre sűrűbb lett. Már nem a ragyogó világosság tündökölt hanem a színek fura sokszínűsége. Egyre elégedettebb és büszkébb lett magára. Különbnek érezte magát, úgy vélte hogy most valami igazán különöset alkotott.

A gyönyör ára

A társai közül sokan megpillantották őt. Vágy ébredt bennük, hogy ők is átéljék a sokszínűséget. Egyre többen és többen kezdtek el önmaguk felé fordulva formát, arcot, alakot adni saját maguknak. Szépek voltak és gyönyörűek. De sajnos nem vették észre, hogy ezért a szépségért és gyönyörért nagy árat kell fizetniük. Elvesztették a világosságerejüket, hiszen az anyagivá vált testükön már nem tudott átsugározni az égi forrásból kapott világosságerejük, sem szívük melege nem tudta már áthatni a körülöttük levő életet. Alig néhányan maradtak meg közülük eredeti alakjukban, ők is visszahúzódtak a hegyek ormaira, s a tengerek mélységeibe.

A Föld, ez a nagy kert amit rájuk bíztak, gondoskodó kertészek hiányában dzsungellé változott. A növények és az állatok világának harmóniája odaveszett.

Lassan ők is elfelejtették, kik is valójában, honnan jöttek, mi is a rendeltetésük. Testük olyannyira sűrű lett, hogy már arra sem volt alkalmas, hogy az örök élet forrásaiból merítve fenntartsák magukat. A fényruhájuk helyett anyagból épített test halandóvá vált Égi lelkük körül.

Hatalmas tragédia volt ez. Az égi emberek fényruha nélkül sem táncolni, sem énekelni, nem tudtak többet. Az élet forrásaitól elzárták magukat. Végérvényesen itt rekedtek volna, ha azok néhányan, akik megtartották fényruhájukat nem határozták volna el, hogy megmentik testvéreiket.

A megoldás

Minden erejüket összeszedve egy új különleges fajt teremtettek a földre, az Embert. Aki majdnem olyan volt,mint amilyenné testvéreik alakították fény ruhájukat. Gondolkodásra is képessé tették. Így lehetővé vált az, hogy testvéreik kapcsolódhassanak az emberhez.

Ezért lett ez a különös lény, az ember ezen a Földön. Lehetősége van az életre itt, de lehetősége van arra is, hogy felismerje magában azt az Égi embert, akit a gondjaira bíztak, aki nélküle nem térhet vissza Égi otthonába.

Az égi törvény szent. Szabad akarattal rendelkezik minden élő lény. Így a ember is dönthet arról, hogy éli a halandó emberek hétköznapi életét, vagy meghallja a hívást, és felismerve a benne lakozó égi ember hangját, hallgat rá elfogadja vezetését és vele elindul az Égi ember számára rendelt hazavezető úton.

Ez az út azonban közel sem egyszerű. Ugyanis nem csak az a feladat, hogy az ember magáért tegyen, hanem egyúttal az is, hogy az itt kóborló testvéreinek is segítsen megtalálni az élethez vezető utat.

Senki nem mehet haza egyedül… Te sem!