A gyógyítás művészetének négy oszlopa

Az Opus paragranumban négy oszlop képezi az orvostudomány és az orvosi hivatás alapját:

Filozófia Asztronómia [csillagászat], Alkémia és proprietas [tisztesség].

Előszó:
Az egészség több mint az élethez való szükséglet. Az egészség azt jelenti: az élet egészének része vagyok. A betegség nem más, mint kiszakadás az egységből. Paracelsus, kétség kívül a történelem egyik legmeghatározóbb alakja az egészség, a filozófia és a gyógyítás terén.

Filozófiája, tanításai végül eljutottak azokhoz, akik továbbvihették azt. dr.
Klaus Bielau – Paracelsus: Filozófia és gyógyászat időtálló időszerűségben – című könyvében, mely több hiteles paracelsusról szóló forrás kvinteszenciája találhatjuk a következő kijelentést:

Alterius non sit, qui suus esse potest (Ne legyen más ura annak, aki önmaga ura lehet).

Paracelsus. Mágikus név, amely a modern gondolkodás egész történetén végigvonul. Név, amelyről megoszlanak a vélemények. Név, amely senkit sem hagy közömbösen. A sors már előre jelentkezik: ‘Halálom után többet akarok elérni veletek szemben, mint előtte.’ Paracelsus tényleg itt van még: hogy kérdéseket tegyen fel, hogy felszólítson, hogy nyugtalanítson és felkavarjon…

Filozófia

Ahol a filozófia véget ér, ott láthat hozzá az orvos. – A filozófia nem elméleti rendszerekről való elvont spekulálás és szőrszálhasogatás. A filozófia a szó igazi értelmében a bölcsesség szeretete és a dolgok menetének és lényegének ismerete. A filozófia – az ember minden tettének, minden cselekedetének mozgatórugója.

PARACELSUS: Az én filozófiai felfogásom szerint a természet maga a betegség, és ezért egyedül ő tudja, hogy mi a betegség. Egyedül ő az orvosság, és ő tudja, hogy a beteg miben szenved szükséget. Lehet-e valaki orvos, anélkül, hogy e két dolgot felismerte volna? Az orvostól nem származik betegség, és nem is ered tőle semmiféle gyógyszer. Amilyen kevéssé tud beteggé tenni, oly kevéssé adhatja vissza az egészséget. Ki hivatottabb tanítómester itt, mint maga a természet? Ez birtokolja e dolgok ismeretét, és minden dolog lényegéről látható képet nyújt számunkra, és az orvos ezekből a látható képekből meríti ismereteit.
(Opus paragranum; Könyv az asztronómiáról)

Látható képet nyújt számunkra minden dolog lényegéről – megtette az első lépést a hasonlósági törvényhez, minden természettörvény-szerű gyógyítás alapjához: Similia similibus curentur (hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani).

Hasonló a hasonlóval gyógyíttassék. – Ezt a parancsoló módot, Hahnemann felszólítását, Paracelsus Paragranumjában mint magállapítást találjuk meg.

Nincs új a Nap alatt, s végül is nem is lehet másként, hiszen minden gyógymódnak, amely tényleg megérdemli ezt a nevet, minden korban ugyanazokat a törvényeket kell követnie – legyenek az anyagi formák mégoly különbözőek is.

A diagnózisokkal kapcsolatos megfontolások

Az orvosokat gyakran dicsérik azért, mert ügyesek a diagnózis felállításában, hogy tudják, milyen szervi szerkezetek nem működnek úgy, ahogy kellene. E célból a tudomány számtalan technikai berendezést fejlesztett ki, hogy korlátozott érzékszerveink hatókörét kitágítsa.

Itt vagy ott bele lehet tekinteni a szervezet belsejébe, vizsgálni lehet a test-folyadékok kémiai összetételét, stb. Közben azonban nagyon könnyen elfelejtjük, hogy ezek a szervi diagnózisok soha, de valóban soha nem jelentik magának a betegségnek a lényegét – hanem mindig asztrális és éteri folyamatok anyagi megnyilvánulásai.

Minden gyógymódnak, amely megkísérli feltárni ezeket az összefüggéseket, a diagnózis felállításához más utakat kell keresnie, amelyeket meg is fog találni. Így a homeopátia a betegségeket nem külső nevükön nevezi – hiszen ezek a holt anatómiából erednek – hanem a lényegüket fejezi ki, ahogy a régiek tették.

Csakhogy a mi számunkra az elmúlt évszázadok szinte mindenre kiterjedő materializmusa miatt e gondolkodásmód elsajátítása majdnem lehetetlenné vált. Nem csoda, hogy Paracelsus és Hahnemann előtt ismeretesek ezek az összefüggések, hiszen a világosság – a természet világossága – kapcsolja össze őket.

PARACELSUS: Nos, ha csak a természet birtokolja a tudást, akkor csak ő lehet az, aki összeállítja a receptet is, az orvos előtt pedig tisztán áll ez a szakértelem. Ezért kell az orvosnak a természet iskolájából tökéletes ismeretekkel rendelkezve kikerülnie. Az orvosnak a természetből, és nem a találgatásból kell kiindulnia, mivel a természet látható, a találgatás pedig láthatatlan. A látható teszi az orvost, nem a láthatatlan. A látható adja az igazságot, nem a láthatatlan. Mindaz, ami az emberben láthatatlan, láthatóvá válik. Ezért ne mondjátok azt, hogy ez kolera, ez melankólia, hanem ez egy arsenicus… ez morbus terebenthina, ez morbus helleborus, és nem azt, hogy ez phlegma, ez catarrhus. Ezek a nevek nem az orvosság lényegéből erednek, mert hasonlót és hasonlót ugyanazon a néven kell nevezni. Mert ezekből az összehasonlításokból alakul ki a gyakorlat, azaz a különböző arkánák a megfelelő betegségekben bizonyosodnak be.
(Opus paragranum; A filozófiáról)

A gyógyszer alapvető hatóereje a szeretet.

Az egyik homeopátiás orvos, páciense kérdésére, hogy mi is az ő baja (mi hiányzik neki), azt válaszolta, hogy Nux vomica. Mire a beteg belátóan és egyetértően jegyezte meg, hogy tudja, neki egy szokatlan, ritka betegsége lehet. A megbetegedett embernek valóban hiányzik valami.

Tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy hiányzik a gyógyszer rendet teremtő információja? Ha a betegség lényege Nux vomica (a hánytatódió), akkor ez lesz, sőt, ennek kell lennie a gyógyszernek. Rugalmatlan gondolkodásunk számára ezek az összefüggések nem mindig érthetők meg olyan könnyen.

De képzeljük csak el a következőt: Az emberek betegek. Elsősorban nem testileg, hanem lelkileg. Miért van ez így? Hiányzik nekünk a belső világosság, az ismeret és a szeretet világossága, a Gnózis. A gyógyszer, amely megszünteti ezt az állapotot, nem lehet más, mint az ismeret, a Gnózis világossága.

Paracelsus így arról beszél, hogy a gyógyszer alapvető hatóereje a szeretet. – A gyógyítás elvei minden spirálison, minden szinten érvényesek; hogyan is lehetne ez másképp?

A természeti törvények mindenképpen örök törvények, így joggal beszélhetünk megrendíthetetlen törvényekről, amelyek ma épp úgy, mint Paracelsus és Hahnemann idejében, hatásosnak bizonyulnak. – Bizonyulnak? – Hogyan?

Nem spekuláció, nem megvitatás, és nem is személyes igenlő vagy tagadó állásfoglalás révén, hanem egyedül annak a tapasztalatai által megerősítve, aki a gyógyítás törvényeit, azaz a természet törvényeit megfigyeli, érvényesülésüket látja, és meg akar felelni nekik.

Az elmélet és gyakorlat, a diagnózis és a terápia egysége

Milyen gyakran is szenvedünk amiatt, hogy szép elméleteket vagy szép diagnózisokat állítunk fel, de tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mit is kellene tennünk valójában. Más a helyzet abban az orvoslásban, amelyben a természet és az élet jeleit, nyelvét törekszenek megérteni: a homeopátia számára a lényeg – ahogy már Paracelsus számára is így volt – a kór-eset gyógyszerdiagnózisa.

Egy bizonyos betegség lényege a neki megfelelő gyógyszer lényében lel összhangra. Szóval a megbetegedett ember és a gyógyszer között együtt-rezgésnek, hasonlóságnak kell fennállnia, hogy ez utóbbi végül az éteri-anyagi testen keresztül is kifejtse hatását.

PARACELSUS: Amennyiben az orvosnak első ismereteit a filozófiából kell merítenie, úgy a filozófia nem valami emberi képződmény, hanem égből, földből, levegőből és vízből van. Ebben rejlik hát az orvos minden tudása és ismerete. Mert ezekről a dolgokról beszélnek és értekeznek a filozófusok, nem pedig koleráról, melankóliáról és sanguisról (vérről).
(Paragranum könyv)

Similia similibus (hasonlót a hasonlóval) – mint felszólítás vagy megállapítás, amint látjuk, megfelel az élő természet törvényeinek. Hahnemann úgyszólván folytatta Paracelsus megállapításait, kikristályosította azokat a Föld gondolattestéből, és a hasonlósági gyógymódban foglalta össze őket – úgy, ahogyan az előttünk áll: egyszerűen, használhatóan és hatásosan.

Azokból a tényekből, amelyeket a történelem nagy gyógyítóinak magától értetődően követniük kellett, kialakította a homeopátia módszertanát. Mi, maiak pedig ennek a gyógymódnak az intézői, tehát gondnokai vagyunk. Nem többek és nem kevesebbek.

Minden orvoslás egyetemessége, avagy: mint fenn, úgy lenn. Hasonlat csupán minden mulandó – mondja Goethe.

Aminek mint igazságnak helye van a mulandóban, annak a természetfelettiben az igazság analógiájaként, az örökben az igazságként lehet és kell állnia.
Hahnemann életrajzírója, Fritsche, a következőkre hívja fel a figyelmet:

Hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani, ahogyan a halált csak a halállal lehet legyőzni.

Magasztos bölcsesség — az emberi élet legmélyebb misztériuma, az alkémia legmagasabb formája: a természet ólmát, a tisztátalant, beolvasztják a mikrokozmosz laboratóriumában — a tökéletesség aranya — és Főnix, a tűzmadár, kiemelkedik halhatatlanul saját hamujából — a legbelső arkánum, a tűz által. — Hasonlót a hasonlóval gyógyítani. — A lélek retortáiban a Szellem aranyát a Szellem tüze által lehet kivonni.

Asztronómia

PARACELSUS: Az embernek kétféle asztronómiáról kell tudnia. Az egyiket annak minden erejével használatba kell vennie, mert benne rejlik az örök alkotások ereje és erőssége. A másikat azonban nem kell használnia, mégis ismernie és értenie kell, azért, hogy őrizkedni tudjon tőle…

Nos, elkerülhetetlen, hogy beszéljek az asztronómiáról, a két testről (a földiről és az örökről) és tulajdonságaikról. Erre azért van szükség, hogy tudjuk, mi az ember és mi lesz belőle, és nemcsak a papoknak szabad erről írniuk, hanem minden egyes embernek, akinek Isten megadta az írás képességét.
(Philosophia sagax, a mennyei vagy természetfeletti asztronómia)

Paracelsus asztronómiája több mint a jelenkori tudományok csillagászata. Ez annak az ismerete, hogy a Földön minden, és mi magunk is bele vagyunk ágyazva a világok alakulásába. És mivel az ember maga is egy kis világ, egy mikrokozmosz, így ő is, minden porcikáját beleértve, függ a nagy világtól, és annak csillagzatától.

Melyik asztronómiát használjuk hát minden erőnkkel, és melyiket ismerjük, de kerüljük? Azt a tudományt, melyet asztrológiának nevezünk, amely megmutatja nekünk életterületünk határait, ismernünk kell, hogy mélyen megtapasztaljuk az anyagi lét kiúttalanságát, mert ebben semmi más nincs, mint állandó változás és a születés és halál kerekéhez való kötöttség.

Azonban minél inkább alkalmazni akarjuk az asztrológiát, hogy megszabaduljunk a sorsunktól, annál keményebben, annál elkerülhetetlenebbül szembesülünk vele, mint az ok és okozat törvényével.

A másik asztronómiát, a felső asztronómiát a nyugati bölcsesség asztrozófiának ismeri (lásd Jan van Rijckenborgh már idézett Fama Fraternitatisát). Ez megmutatja annak a feltételeit, hogy legyőzzük a tér és az idő határait, az egész természet korlátait – ha legbelső feladatunkra, az örök értékekre irányulunk. Ez egy Új Ég és Új Föld új állatöve, amely nem ismeri majd a halált és a mulandóságot.

Alkémia

Ahogyan két asztronómiáról, két orvostudományról, stb. van szó, úgy különböztet meg Paracelsus kétféle alkémiát is. A felsőről, a lényegiről, amely alkalmas arra, hogy a halál betegségéből meggyógyítsa azokat, akik kezdenek felébredni a megtévesztésből, az első részben hallottunk; most az alsóval szeretnénk röviden foglalkozni, ami – ha helyesen értjük – a felső példázatává válhat, mint ahogy a természetben minden.

Paracelsus meglepő gyógyításai a természetes anyagok olyan feldolgozására vezethetők vissza, amit spagirik-nek nevezünk (görögül spao – elválaszt, ageiro – összeköt).

Az elképzelhető legegyszerűbb eljárás, eldörzsölés és rázás által a hasonlósági elv alapján történő gyógyításban, a homeopátiában lehetővé válik az, amit korábban feltehetően csak költséges kémiai eljárások útján lehetett elérni: a benne rejlő erőket – az arkánát, a durva anyagtól megszabadított információt – felszabadítani, mert: Amit a fogak rágnak, az nem a gyógyszer.

Senki sem látja a gyógyszert, mert nem az anyagon múlik, hanem az erőn.

PARACELSUS: Ha beadsz egy gyógyszert, akkor azt a gyomornak kell számodra elkészítenie, ő pedig egy alkimista. Ha pedig a gyomor eléri azt, hogy a csillagok elfogadják a gyógyszereket, akkor azok irányítva is lesznek. Ha nem, akkor a gyomorban maradnak, és a széklettel távoznak.

Mi lehet magasabb rendű egy orvosban, mint az, hogy ismeri a belső csillagok összhangját? Mert minden betegségnek ott rejlik az oka… Fogj hozzá, hogy arkánumot készíts, és fordítsd ezt a betegség ellen. Erre megy ki a játék, így állunk ezzel a dologgal. Mert ezek a dolgok mind a természet útmutatásából vezethetők le, és a természetben bizonyosodnak be.

Idomuljon és közeledjen tehát egymáshoz egészségben és betegségben, együtt a természet és az ember. Ebben rejlik a gyógyulás útja és az egészség megteremtésének módja. Mindezt az alkémia teszi, nélküle nem érhetnénk el ezeket a sikereket.

Az arkánumok jelentik az összes orvosságot, és az orvosság nem más, mint az arkánumok… Célunk annak a kifejtése, hogy a gyógyszer alapja az arkánumokon nyugszik, és hogy az orvos ismereteit az arkánumok teszik teljessé. Ha tehát ezek az orvosi tudás kiteljesedését képezik, akkor az alkémiával kell elkészíteni az arkánumokat.

Ezért tudjátok meg, hogy az arkánumok csupán a ható és gyógyító erőt jelentik. Ezért Volatiliák [azaz dinamikus erők; latin: szálló, repülő], nincs testük, tiszták és átlátszóak, és csillagzatuk uralma alatt állnak… Mivel azonban nem ismeritek az alkémiát, a természet misztériumait sem ismeritek.

(Opus paragranum; az orvostudomány harmadik alapköve, az alkémia)

Ami változás, átalakulás és metamorfózis csak van a természetben, az mind alkémia, alsó alkémia. A magas, felső alkémia az emberben zajlik, amikor kezdi megérteni a saját arkánumát, belső lényét, az öröknek a képmását, és ezért belép saját lénye megváltozásának alkémiai műhelyeibe.

Amit kémiai tudománynak ismerünk, az a kozmoszban zajló nagy al-kémiai, történés anyagi része.

Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a gyógyítás, az orvoslás csak akkor tekinthető átfogónak, ha

• • 1. a szeretet, a Szellem Világosságából eredő ismeret irányítja és hordozza, és
  • 2. a természet világosságát támogatja, azaz serkenti a szervezet belső orvosát, a szereteterőket, és ahhoz vezet, amit az alsó szinten, az anyag síkján történő gyógyulásnak nevezhetünk (mindazzal együtt, ami hozzá tartozik).
  • 3. Eközben világosan kell látnunk, hogy ez mindig felülről lefelé halad. A finomabbtól a durvább felé. A tudattól a testihez – hiszen régóta tudjuk, hogy létállapotunk megegyezik a tudatunkkal.

Proprietas vagy tisztesség

PARACELSUS: Nos, nagyon fontos, hogy az orvos szelíd legyen, mint a bárány, mert tudományában sok és nagy dolog rejlik, nevezetesen: gyilkolás, fojtogatás, megnyomorítás, megbénítás, elrontás, kiszipolyozás, tolvajlás, rablás. Mindezek a dolgok egy farkas-orvosra jellemzők. Mert az orvos legyen olyan, mint a bárány, aki Istentől van… Az orvosságot hű szívvel kell átnyújtania és közölnie. Mert a hűségnek hűség, az igazságnak igazság, az igazságosságnak igazságosság jár… Miben áll az orvos tisztessége? Igen, igen, nem, nem. Ez az ő jóravalósága, erre építsen. Ahogy tehát az igen egy igen legyen, az orvosságot a kellő mértékben kell ismernie, hogy az igen egy igen legyen és azzá váljon. Tehát a nem is legyen nem…

Miközben az orvosság ne legyen más, mint igazság, úgy az egyetlen igazságon alapuljon, ne pedig hazugságon. Nincs-e igazam, amikor azt az alapvető kijelentést teszem, hogy Isten az orvosság tanítója, mivel Ő teremtette azt? – Ezért a nép orvosának legyen hite.
(Opus paragranum; az orvosság negyedik oszlopa, a tisztesség)

Forrás.Paracelsus: Filozófia és gyógyászat időtálló időszerűségben
dr. Klaus Bielau
– a könyv a linkre kattitnva megvásárolható.

kép forrás: eletigenlok.hu, National Geographic

Amennyiben szeretnél egy átfogó, spirituális szemléletformáló képzésen részt venni, nézd meg a hamarosan induló programunkat: IGNEUM.HU